Szabadság és jogok: megférnek egymás mellett?

Publikálás dátuma
2018.09.11 20:27

Fotó: Facebook/Simple Minds Official/
Szerdán szavaz az Európai Parlament az új szerzői jogi irányelvről, amely az internetes tartalmak megjelenésében hosszú távon hozhat változást.
A szerzői jog, ha történeti távlatokban nézzük, nem olyan régóta létezik. Angliában 1709-ben készült az első olyan szerzői jogi törvény, ami a mai fogalmaink szerint kezeli a témát. Eléggé modern jogterület, amit kifejezetten egy technológiai újítás, a könyvnyomtatás elterjedése hívott életre. A tömeges másolási lehetőséggel előállt az a helyzet: valaki egy szellemi terméket nagy erőfeszítéssel előállít, de azt egy másik üzleti szereplő nagyon könnyen és olcsón le tudja másolni. E probléma megoldására hivatott a szerzői jog, amely a jelenlegi szabályozások szerint a szerző életében, és halála után hetven évig védi a műveket – mesélte lapunknak Tóth Péter Benjamin. Az Artisjus üzleti transzformációs igazgatóját az Európai Unió részére benyújtott, az online platformokon alkalmazandó szerzői jogi reformtervezet kapcsán kérdeztünk. A szakember hangsúlyozta: az összes kiemelt technológiai újítás – a rádió, gramofon, televízió, majd az internet – elterjedése magával vonta az olyan szabályozások kialakítását, amelyek a szerzőket védik, a műveket azonban nem zárják be. Mivel utoljára 2001-ben készült olyan EU-s irányelv, ami a szerzői jogi témát érintette, az azóta történt változások – például a közösségi média megjelenése, elterjedése – indokolttá teszik az új szabályozást. – Sokféle szolgáltató szerepel az internetes folyamatokban: van aki, a tartalmat teszi közzé, más feltölti, van, aki tárolja egy szerveren, vagy közvetíti a fogyasztók felé. Kérdés, kinek milyen felelőssége van. Korábban egyszerű volt a helyzet: ha egy honlap tárhelyet biztosított egy jogsértő tartalomhoz, azt köteles volt eltávolítani, ha arra felhívták a figyelmét, más felelőssége nem volt. Az olyan szolgáltatók esetében azonban, mint a Facebook, vagy a YouTube, nem passzív tárhelyszolgáltatás történik. Inkább olyan tartalomszolgáltatás, ami gyakran előfizetéses szolgáltatásokkal versenyez. A YouTube például a Deezerrel vagy a Spotify-jal – vázolta a probléma forrását Tóth Péter Benjamin. – Ebben a helyzetben nem helyes, hogy az egyik szereplő minden jogosulttal szerződést kell kössön, míg a másik szereplő – például a YouTube – felteszi a kezét: nem én voltam, aki feltöltötte ezeket a műveket az internetre. A szerzői, kiadói oldal következetes e kérdésben: ha a zenehallgatónak mindegy, hogy a YouTube-on vagy a Spotify-on hallgat zenét, akkor ezeket a jog szempontjából is egyformán kötelesek kezelni.

Reformpártiak és ellenzők

A szerzői jogi reform megosztja az online térben aktívan tevékenykedőket: a Wikimédia Foundation elnöke, María Sefidari Huici elismerte ugyan a reform jogosultságát, de a jelenlegi – Axel Voss, az Európai Néppárt német kereszténydemokrata képviselője által benyújtott – javaslatot nem tartja megfelelőnek. Úgy véli: az új szabályozásnak figyelembe kellene vennie az internet gyors fejlődését és nyíltságát. Fenyegetést feltételez a 13. cikkely mögött közel száz webes szaktekintély is. Ők a tervezet szakbizottsági vitája előtt Antonio Tajani, Európa Parlamenti elnöknek címzett levelükben fejtették ki aggályaikat. A levelet a World Wide Webet megalkotó Tim Berners-Lee is aláírta. Ugyanakkor nyílt levelet tettek közzé a Twitteren a reformot támogató zenészek is: köztük Plácido Domingo, James Blunt, és Sir Paul McCartney.

A platformszolgáltatók és a szerzők is küzdenek saját érdekeiért – tette hozzá a szakember. A szerzői, alkotói oldal azt hangsúlyozza: ha nem sikerül egy olyan rendszert kialakítani, amiben megélnek az alkotásban résztvevő szereplők, akkor egy idő után kevesebb jó minőségű tartalom válik majd elérhetővé, és beszűkül a piac. Ezzel szemben, a reform elfogadása ellen érvelők szerint, ha ezeket a szolgáltatásokat túlszabályozzák, az internet szabadsága sérül. Elsősorban a reform 13. cikkelyéről van szó, amely az online platformok üzemeltetőinek felelősségét helyezi középpontba: ha egy platform nem kérne engedélyt a jogtulajdonosoktól, akkor előzetes szűrésre lenne jogosult, ami akár a tartalomhoz való hozzáférést is gátolná. Tóth Péter Benjamin szerint a jogosulti oldalnak nem az a célja, hogy a platformszolgáltató kiszűrje a nem engedélyezett tartalmakat, hanem hogy engedélyeztesse a felhasználásukat, azaz jogosítsa azokat. – Nem az a szerzői, kiadói oldal célja, hogy ne hallgathassunk zenét, hanem az, hogy tisztességesen, fair módon működjenek a platformok mind a többi piaci szereplő, mind az alkotók tekintetében – hangsúlyozta. A júliusban benyújtott tervezet szerint működési modell úgy nézne ki, hogy a platformszolgáltatók megállapodnának a jogtulajdonosokkal: bármelyik felhasználó bármilyen zenét, filmet szabadon feltölthetne, mert a YouTube, Facebook megszerezte helyettük az engedélyeket. A szakember hangsúlyozta: a felhasználók felelősségét ez csökkenti, és azt a platformokra helyezi át, mivel ők képesek technikailag is erre a módosításra, valamint náluk keletkezik bevétel, amit meg lehet osztani a tartalom alkotóival. – Magyarországon nagyjából százezren fizetnek elő zenei szolgáltatásra, ellenben négymillióan hallgatnak zenét a YouTube-on. A zenei szereplők azonban több bevételre tesznek szert a százezer előfizetőből, mint a négymillió YouTube hallgatóból. Tóth Péter Benjamin ugyanakkor azt is kiemelte: az utóbbi időben a legális és illegális tartalom letöltéshez való viszony is megváltozott. – Az emberek az elérhető platformokon folyamatosan hallgatják a zenét, és nem gondolkodnak azon, ki és hogyan fog részesülni jogdíjakból. Ez így van rendjén. A jogsértő zenei letöltések problémáját nem a jog oldotta meg, hanem az előfizetéses szolgáltatások elterjedése. – Az Artisjus szakembere úgy véli, a szerzői jogi kérdések helyett ma már sokkal inkább a kulturális piac átalakulásáról érdemes beszélni.

Plágium vagy mintakövetés?

A szerzői jog sérelme az előadók között is megjelenhet; s bár a fotó-, a filmipar, vagy az irodalom területén is előfordulnak vitatott esetek, a zeneiparban a leggyakoribbak. A hatvanas évek egyik legjelentősebb ügye a The Beach Boys Surfin’ U.S.A. című számához kötődött, amelynek szerzőjeként Brian Wilsont tüntették fel. A dal azonban hasonló elemeket mutatott Chuck Berry Sweet Little Sixteen című művével. Miután a kiadó pert indított, Berry is társzerzői jogosultságot kapott, és a jogdíjakból is részesült. A Coldplay Grammy-díjas Viva la vida című slágere 2008-ban kavart nagy port, amikor Joe Satriani gitáros plágiummal vádolta a dal szerzőjét. A bíróság elutasította a panaszt, a peren kívüli megegyezést javasolta. Ezt követően Yusuf Islam is bejelentkezett, mondván: az ő egyik dalára is hasonlít a szóban forgó nóta. A helyzetet látszólag Lawrence Ferrara zenei professzor oldotta meg, rámutatva, a zenék és a dallamok időről időre ismétlődhetnek. Szerinte a sláger egy 1736-ban meghalt olasz zeneszerző művéhez is hasonlítható.

millióan hallgatnak zenét a YouTube-on Magyarországon, ebből a videomegosztó profitál, nem annyira a szerzők és az előadók

Súlyos pénzektől estek el a zenészek

Az európai alkotók szervezete, a GESAC Európa döntéshozóinak címzett nyílt levelét több tízezren írták alá. A petíció támogatói az online platformok igazságtalan működésének szeretnének véget vetni. Az aláírókhoz csatlakozott Geszti Péter dalszövegíró, énekes, reklámszakember is.

Ön is aláírta az EU döntéshozóinak címzett petíciót. Miért tartja fontosnak a szerzői jogi reform megvalósulását?

Mint különböző művek szerzője, azt gondolom, az új technológia, ami tizenöt-húsz éve elterjedt a világon, gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy a nagy online médiafelületeken megjelenő alkotásaimért megkapjam az értük járó szerzői jogdíjat.

Jelentős bevételkiesést jelent ez a helyzet a művészeknek?

Elég súlyos pénzekről van szó. Ha összehasonlítja ezt az ember a korábbi hanghordozókból származó jogdíjakkal, akkor az elszámolt reklámbevételek utáni részesedés a YouTube vagy a Vimeo esetében olyan apró, hogy egyáltalán nem tudja pótolni a kiesést. Azt gondolom, nagyon sok szerzőtársam súlyos bevételektől esik el, az elmúlt húsz évben ez az összeg akár tíz-százmilliós is lehet.

Mit tapasztal, mekkora részét teszi ki a zenészek keresetének a jogdíjakból származó bevétel? Vagy a koncertek jelentősebbek e téren?

Sok olyan előadó és zenekar van, amelynek számait nem játsszák a rádiók vagy a televíziók. Így nagyon lecsökkenek a jogdíjbevételeik, mert hagyományosan ezektől a médiumoktól tudja beszedni az Artisjus a jogdíjakat. Ők például semmilyen jogdíjhoz nem jutnak a YouTube-tól sem, csak a nézettséghez kapcsolt reklámbevételekből kapnak minimális pénzt. A saját műveim után filléreket látok. Ma a koncertezés az, amin a legtöbbet tudnak keresni az előadók, a dalszerzők pedig még abból is csak szerényen részesülnek. A saját zenekari koncertjeimből ma is van fellépti díjam, de azt semmi nem pótolja, ami korábban ugyanekkora nagyságrendű bevétel volt az eladott hanghordozók után. Annak a helyébe semmi nem jött. Ezt kiegészíti az is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap pár éve bizonyos jogdíjak egy részét magához vonta, és annak az elosztását kivette az Artisjus kezéből. Így tulajdonképpen ott is csökkentek a szerzők bevételei.

Ön szerint miért szorulnak ki a zenekarok a rádiókból?

Viszonylag jól megoszlanak a rádiók: vannak a mai zenét játszók és a retro rádiók. Ebbe egyes zenei stílusok nem férnek bele; könnyű arra hivatkozni, hogy nem ilyen műfajú zenét akarnak játszani, vagy hogy az előadó nem releváns a rádióhallgató célcsoportjainak. Emellett politikai megfontolás is állhat amögött, hogy kit hol nem játszanak.

Hogyan vélekedik egyes zenei vagy szövegi elemek átvételéről?

Úgy látom, őrületes ismerethiány van az emberek fejében ezzel kapcsolatban. Én például a Magyarország, vagy a Hungarian in Europe című dalaim esetében megkaptam a jogi engedélyt az eredeti szerzőktől, hogy átdolgozzam a művüket magyarul, vagy más zenei formában. Mégis sok helyen azt olvasom, hogy „elloptam a dalokat”. Holott ezek teljesen törvényes és megszokott ügyek, ráadásul még szerzői jogdíjat sem kapok ezen esetekben, csak előadóit.

2018.09.11 20:27

Csak csurran-cseppen az agrártámogatás

Publikálás dátuma
2018.11.19 09:30

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Az uniós közvetlen területalapú támogatási előleg alig több mint egyharmadát kapják a gazdák idén. Sokan még ennyit sem, ami gondot jelent az őszi munkáknál.
Kellemetlen csalódás érheti azokat a gazdákat, akik május 15-ig benyújtották az uniós közvetlen földalapú támogatási kérelmüket és most a korábbi években megszokott előlegekre számítottak.  Az ez évtől hatályos közösségi jogszabályok szerint a teljes összeg legföljebb 70 százalékát fizethetik ki a tagállamok előlegként a gazdáknak október 16-november 30 között. Decembertől a jövő év közepéig az úgynevezett résztámogatást, vagyis a teljes összeg még ki nem fizetett részét is megkapják a termelők. Az Európai Központi Bank (EKB) szeptember 28-án hivatalosan megállapított euróárfolyama 324,37 forint volt, ami hektáronként nagyjából 70 ezer forint közvetlen földalapú támogatás (SAPS). A hazai gyakorlat szerint általában az előleg a teljes összeg 50-60 százaléka, vagyis 35-42 ezer forint lenne. Az Agrárminisztérium (AM) Népszavának küldött adatai szerint az 5 millió hektárnyi mezőgazdaságilag művelt területre beadott 170 411 kérelemre, ha az ellenőrzéseken mindet rendben találnak, a Magyar Állam Kincstár (MÁK) alig 23-24 ezer forintot fizet a termelőknek hektáronként. Ennek oka, hogy a támogatás két részből áll, s 2018-ben csak az összeg 70 százalékát kitevő termeléshez kötött támogatás hektáronként 47 862 forint, s ennek 50 százalékával, 23 931 forinttal számolhatnak a gazdák, s a zöldítésért járó 22-23 ezer forint felét idén már nem valószínű, hogy kézhez kapják a termelők. Így a jogosultak valójában a nekik járó összeg alig több mint egyharmadához juthatnak. Ezt az agrártárca azzal magyarázta lapunknak, hogy az uniós szabályok változása miatt idén itthon is módosult a zöldítésre vonatkozó feltételrendszer. Egyebek mellett vizsgálni kell azt is, hogy a gazdák nem használtak-e növényvédőszert a termelésből ideiglenesen kivont, pihentetett területen, amit a szabályozás is tilt. Az új, a korábbi szabályoknál jelentősen nagyobb adminisztratív terhet jelentő előírásokat úgy kell a MÁK-nak végrehajtania, hogy az ne okozzon hátrányt a gazdáknak, és ne kelljen később visszakövetelni a már kifizetett támogatásokat. Emiatt változott a kifizetési rend. A megnövekedett ellenőrzési feladatok végrehajtását követően a zöldítési kifizetések nagy ütemben indulnak majd meg, ígérte az agrártárca. Az egységes területalapú támogatásokat– így az előlegeket is – csak a jogosultsági ellenőrzések lezárultával fizetheti ki a MÁK. November első napjaival bezárólag 144 ezer kifizetési kérelem érkezett meg a Kincstárhoz. Ez a termelők 83 százaléka, azaz majd’ 119 ezer gazdálkodó kapta meg a támogatást. Ez jelentősen meghaladja az elmúlt évek időarányos teljesítését - tájékoztatott a szaktárca. Igaz, tehetjük hozzá, jóval kisebb összeghez jutottak a jogosultak, mint korábban. A MÁK a jogszabályi kereteknek megfelelően értesíti azokat a termelőket, akik rosszul adták be kérelmeiket. Azokat a gazdálkodókat, akik az első értesítés után nem éltek a szankciómentes javítás lehetőségével, októberben újra felszólították, ebben az időszakban a Kincstár 6 802 adategyeztetésre felszólító végzést küldött ki. Ezzel nem is lenne baj, hiszen érthető, ha az uniós adófizetők pénzére vigyáz a kifizető ügynökség. Márpedig előfordul, hogy egy táblán többen gazdálkodnak, s ha akár csak egy hibás kérelem is érkezik a Kincstárhoz, amíg nem tisztázzák a helyzetet, senki sem kaphatja meg a támogatási előleget. Az is hátráltatja az utalást, ha a birtokhatárokat hibásan rajzolják be a nyilvántartásba. A gond az, hogy korábban az első körös adategyeztetésre augusztusban, a második körre pedig decemberben került sor. Ebben az évben azonban közvetlenül az október közepétől esedékes kifizetések előtt, október 13-án kezdődtek meg az adategyeztetések. Az ügyintézési határidő pedig ettől a dátumtól ketyeg. Az adategyeztetéssel érintett területekre a támogatást addig nem fizeti ki a Kincstár, amíg az eljárást le nem zárják – említette a Népszavának Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetéségének (MOSZ) főtitkára.  Már a csökkentett előleg is óriási gondokat okoz a gazdáknak, az esetleges csúszás pedig tetézi ezt, hiszen az őszi munkáknál számítottak ezekre a forrásokra. Fizetni kellene a a dráguló műtrágyát, a mezőgazdasági gépek üzemanyagát, a szinte folyamatosan emelkedő munkabéreket. A gázolaj áfáját ugyan visszaigényelhetik a termelők, de arra csak az őszi munkákat követően számíthatnak. Ráadásul a hazai agrárium jellegzetessége, hogy igen nagy a bérelt földek aránya. A 2019-es bérleti szerződéseket éppen az uniós támogatásokra számítva, többnyire novemberi, decemberi határidőkkel kötik. Most kellene tárgyalni a tulajdonossal, tulajdonosokkal a bérleti díjról, de ha a gazda nem tud fizetni, a szerződést is felbonthatja a tulajdonos. Sok gazda vett fel éven belül lejáró hitelt valamelyik kereskedelmi banktól, ugyancsak arra számítva, hogy ősszel hozzájuthat a támogatási előleghez. A szokásosnál kisebb összeg, illetve akik még ennyit sem kaptak eddig, bajba kerülhetnek, ha nem fizetik vissza időben a hitelt a bankjuknak – figyelmeztetett Vári Attila, vidékfejlesztési szaktanácsadó. A gazdák jelentős része számára nehezen áttekinthető az uniós támogatások kifizetésének rendszere. A Magyar Államkincstárhoz kell ugyan benyújtani a kérelmüket, az a szervezet folyósítja a támogatást, de az elbírálás a megyei kormányhivataloknál működő agrár-vidékfejlesztést támogató főosztályok feladata. Az adategyeztetés idejét jócskán kitolhatja, hogy a megyei szervezetnek nincs döntési joga, tehát meg kell várnia, amíg a Kincstár Budapesten található Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Központja jóvá nem hagyja a kifizetést. Ez a gyakorlat minden egyéb uniós támogatási esetében is. Ha a Soroksári úti központ sem tudja egy kérdésre a választ, akkor a szaktárcához fordul, például jogszabály értelmezésért.  A szakemberek szerint ez a széttagoltság is okozója a támogatások késedelmes  kifizetésének, és úgy vélték, folytatni kellene azt az át-, vagy visszaszervezést, amelynek keretében a vidékfejlesztési államtitkárság a Miniszterelnökségtől újra az agrártárcához került. Jelenleg ugyanis három főhatóság között, szinte lehetetlen megtalálni a felelőst, például a támogatáskifizetések körül kialakult visszásságok miatt. Az uniós agrár- és a vidékfejlesztési támogatások intézést az Agrárminisztériumhoz kellene rendelni, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan – hangsúlyozta Horváth Gábor. 

Zöld jelzést kapott a Kincstár

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) jogutódjának számító Magyar Állam Kincstár státusza sokáig bizonytalan volt. A kifizető ügynökség akkreditációja – az uniós szabályok szerint - tagállami hatáskörbe tartozik. A MÁK teljes körű akkreditációja 2017. október 11-én lezárult. Információink szerint azonban erre még Brüsszelnek is rá kell bólintania. A közvetlen támogatások keretösszegét az Európai Unió közös költségvetését érintő megállapodás alapján uniós jogszabály rögzíti. A keret hat támogatási jogcímen összesen 1343 millió eurót biztosít Magyarországnak. A kormányzati struktúrában bekövetkezett racionalizálás révén valamennyi uniós forrású kifizetés a Magyar Államkincstárhoz került.

Aggódnak a gazdák

A gazdálkodók most különösen nehéz helyzetbe kerültek – állította a Népszavának Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) tiszetelbeli elnöke.  - Milyen gondokkal küszködnek a termelők? - Az aszály okozta nehézségek mellé most még a pénzhiány is sújtja a növénytermesztőket. A csapadékhiány miatt olyan szárazak a földek, hogy szinte lehetetlen szántani. Az eső és a pénzhiány rendkívül rossz hangulatot teremtett a termelők többségénél.  - Mindenkit egyformán sújt a támogatások csökkenése? - Természetesen minden gazdálkodót másként érint. Nehéz tiszta képet alkotni, mert többen vannak akik inkább nem beszélnek ezekről a gondokról, mint azok, akik elmondják a támogatás csökkenés okozta problémákat és ez nagy baj. Az oka talán az, hogy az előleg nem jár, csak adható és még hátra van a részfizetés is ami jövő év közepéig kell megkapniuk a gazdáknak. - Mi okozza a legfőbb gondot a támogatásokkal kapcsolatban? - A termelők hozzászoktak az előleg fizetés rendjéhez és a nagyjából kiszámítható összeghez. Főleg a kisebb gazdaságoknak hitelt kell felvenniük az őszi munkák elvégzéséhez, s ezek az elsősorban idősebb gazdák nem szoktak hozzá a hitelhez, hiszen eddig az előlegből fedezték az őszi munkák költségeinek nagy részét. A bankok adnának pénzt, hitelbőség van, de sokan nem szívesen adósodnak el. - Miért ódzkodnak ennyire a hitelfelvételtől? - Sok gazda úgy érzi, hogy a földjére, a házára, a vagyonára „ráteszi a bank a kezét”. Ez tart vissza sokakat hitel felvételtől.  - Milyen következményei lehetnek a természeti és a támogatási aszálynak? - Szerintem sok termelő eladja, vagy bérbe adja a földjét és felhagy a gazdálkodással. A világ tendenciáknak megfelelően tovább differenciálódik a mezőgazdaság és ez is gyorsítja a birtokkoncentrációt, ami lássuk be, javíthat a magyar mezőgazdaság versenyképességén. A generációváltásnak csak akkor van értelme. ha a gyerekek, az unokák magas szintű szakmai tudással rendelkeznek.         

2018.11.19 09:30
Frissítve: 2018.11.19 09:30

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00