Szabadság és jogok: megférnek egymás mellett?

Publikálás dátuma
2018.09.11. 20:27

Fotó: Facebook/Simple Minds Official
Szerdán szavaz az Európai Parlament az új szerzői jogi irányelvről, amely az internetes tartalmak megjelenésében hosszú távon hozhat változást.
A szerzői jog, ha történeti távlatokban nézzük, nem olyan régóta létezik. Angliában 1709-ben készült az első olyan szerzői jogi törvény, ami a mai fogalmaink szerint kezeli a témát. Eléggé modern jogterület, amit kifejezetten egy technológiai újítás, a könyvnyomtatás elterjedése hívott életre. A tömeges másolási lehetőséggel előállt az a helyzet: valaki egy szellemi terméket nagy erőfeszítéssel előállít, de azt egy másik üzleti szereplő nagyon könnyen és olcsón le tudja másolni. E probléma megoldására hivatott a szerzői jog, amely a jelenlegi szabályozások szerint a szerző életében, és halála után hetven évig védi a műveket – mesélte lapunknak Tóth Péter Benjamin. Az Artisjus üzleti transzformációs igazgatóját az Európai Unió részére benyújtott, az online platformokon alkalmazandó szerzői jogi reformtervezet kapcsán kérdeztünk. A szakember hangsúlyozta: az összes kiemelt technológiai újítás – a rádió, gramofon, televízió, majd az internet – elterjedése magával vonta az olyan szabályozások kialakítását, amelyek a szerzőket védik, a műveket azonban nem zárják be. Mivel utoljára 2001-ben készült olyan EU-s irányelv, ami a szerzői jogi témát érintette, az azóta történt változások – például a közösségi média megjelenése, elterjedése – indokolttá teszik az új szabályozást. – Sokféle szolgáltató szerepel az internetes folyamatokban: van aki, a tartalmat teszi közzé, más feltölti, van, aki tárolja egy szerveren, vagy közvetíti a fogyasztók felé. Kérdés, kinek milyen felelőssége van. Korábban egyszerű volt a helyzet: ha egy honlap tárhelyet biztosított egy jogsértő tartalomhoz, azt köteles volt eltávolítani, ha arra felhívták a figyelmét, más felelőssége nem volt. Az olyan szolgáltatók esetében azonban, mint a Facebook, vagy a YouTube, nem passzív tárhelyszolgáltatás történik. Inkább olyan tartalomszolgáltatás, ami gyakran előfizetéses szolgáltatásokkal versenyez. A YouTube például a Deezerrel vagy a Spotify-jal – vázolta a probléma forrását Tóth Péter Benjamin. – Ebben a helyzetben nem helyes, hogy az egyik szereplő minden jogosulttal szerződést kell kössön, míg a másik szereplő – például a YouTube – felteszi a kezét: nem én voltam, aki feltöltötte ezeket a műveket az internetre. A szerzői, kiadói oldal következetes e kérdésben: ha a zenehallgatónak mindegy, hogy a YouTube-on vagy a Spotify-on hallgat zenét, akkor ezeket a jog szempontjából is egyformán kötelesek kezelni.

Reformpártiak és ellenzők

A szerzői jogi reform megosztja az online térben aktívan tevékenykedőket: a Wikimédia Foundation elnöke, María Sefidari Huici elismerte ugyan a reform jogosultságát, de a jelenlegi – Axel Voss, az Európai Néppárt német kereszténydemokrata képviselője által benyújtott – javaslatot nem tartja megfelelőnek. Úgy véli: az új szabályozásnak figyelembe kellene vennie az internet gyors fejlődését és nyíltságát. Fenyegetést feltételez a 13. cikkely mögött közel száz webes szaktekintély is. Ők a tervezet szakbizottsági vitája előtt Antonio Tajani, Európa Parlamenti elnöknek címzett levelükben fejtették ki aggályaikat. A levelet a World Wide Webet megalkotó Tim Berners-Lee is aláírta. Ugyanakkor nyílt levelet tettek közzé a Twitteren a reformot támogató zenészek is: köztük Plácido Domingo, James Blunt, és Sir Paul McCartney.

A platformszolgáltatók és a szerzők is küzdenek saját érdekeiért – tette hozzá a szakember. A szerzői, alkotói oldal azt hangsúlyozza: ha nem sikerül egy olyan rendszert kialakítani, amiben megélnek az alkotásban résztvevő szereplők, akkor egy idő után kevesebb jó minőségű tartalom válik majd elérhetővé, és beszűkül a piac. Ezzel szemben, a reform elfogadása ellen érvelők szerint, ha ezeket a szolgáltatásokat túlszabályozzák, az internet szabadsága sérül. Elsősorban a reform 13. cikkelyéről van szó, amely az online platformok üzemeltetőinek felelősségét helyezi középpontba: ha egy platform nem kérne engedélyt a jogtulajdonosoktól, akkor előzetes szűrésre lenne jogosult, ami akár a tartalomhoz való hozzáférést is gátolná. Tóth Péter Benjamin szerint a jogosulti oldalnak nem az a célja, hogy a platformszolgáltató kiszűrje a nem engedélyezett tartalmakat, hanem hogy engedélyeztesse a felhasználásukat, azaz jogosítsa azokat. – Nem az a szerzői, kiadói oldal célja, hogy ne hallgathassunk zenét, hanem az, hogy tisztességesen, fair módon működjenek a platformok mind a többi piaci szereplő, mind az alkotók tekintetében – hangsúlyozta. A júliusban benyújtott tervezet szerint működési modell úgy nézne ki, hogy a platformszolgáltatók megállapodnának a jogtulajdonosokkal: bármelyik felhasználó bármilyen zenét, filmet szabadon feltölthetne, mert a YouTube, Facebook megszerezte helyettük az engedélyeket. A szakember hangsúlyozta: a felhasználók felelősségét ez csökkenti, és azt a platformokra helyezi át, mivel ők képesek technikailag is erre a módosításra, valamint náluk keletkezik bevétel, amit meg lehet osztani a tartalom alkotóival. – Magyarországon nagyjából százezren fizetnek elő zenei szolgáltatásra, ellenben négymillióan hallgatnak zenét a YouTube-on. A zenei szereplők azonban több bevételre tesznek szert a százezer előfizetőből, mint a négymillió YouTube hallgatóból. Tóth Péter Benjamin ugyanakkor azt is kiemelte: az utóbbi időben a legális és illegális tartalom letöltéshez való viszony is megváltozott. – Az emberek az elérhető platformokon folyamatosan hallgatják a zenét, és nem gondolkodnak azon, ki és hogyan fog részesülni jogdíjakból. Ez így van rendjén. A jogsértő zenei letöltések problémáját nem a jog oldotta meg, hanem az előfizetéses szolgáltatások elterjedése. – Az Artisjus szakembere úgy véli, a szerzői jogi kérdések helyett ma már sokkal inkább a kulturális piac átalakulásáról érdemes beszélni.

Plágium vagy mintakövetés?

A szerzői jog sérelme az előadók között is megjelenhet; s bár a fotó-, a filmipar, vagy az irodalom területén is előfordulnak vitatott esetek, a zeneiparban a leggyakoribbak. A hatvanas évek egyik legjelentősebb ügye a The Beach Boys Surfin’ U.S.A. című számához kötődött, amelynek szerzőjeként Brian Wilsont tüntették fel. A dal azonban hasonló elemeket mutatott Chuck Berry Sweet Little Sixteen című művével. Miután a kiadó pert indított, Berry is társzerzői jogosultságot kapott, és a jogdíjakból is részesült. A Coldplay Grammy-díjas Viva la vida című slágere 2008-ban kavart nagy port, amikor Joe Satriani gitáros plágiummal vádolta a dal szerzőjét. A bíróság elutasította a panaszt, a peren kívüli megegyezést javasolta. Ezt követően Yusuf Islam is bejelentkezett, mondván: az ő egyik dalára is hasonlít a szóban forgó nóta. A helyzetet látszólag Lawrence Ferrara zenei professzor oldotta meg, rámutatva, a zenék és a dallamok időről időre ismétlődhetnek. Szerinte a sláger egy 1736-ban meghalt olasz zeneszerző művéhez is hasonlítható.

millióan hallgatnak zenét a YouTube-on Magyarországon, ebből a videomegosztó profitál, nem annyira a szerzők és az előadók

Súlyos pénzektől estek el a zenészek

Az európai alkotók szervezete, a GESAC Európa döntéshozóinak címzett nyílt levelét több tízezren írták alá. A petíció támogatói az online platformok igazságtalan működésének szeretnének véget vetni. Az aláírókhoz csatlakozott Geszti Péter dalszövegíró, énekes, reklámszakember is.

Szerző

Milliárdokat öntenek semmire se jó képzésekbe

Publikálás dátuma
2018.09.11. 11:00
Sok varrótanfolyam indult, de cérnára se futja az asszonyoknak, nemhogy varrógépre, varrodák meg nincsenek sehol.
Fotó: Anton Chalakov
Jobbára eredménytelenül költött százmilliárdokat az Orbán-kormányok a nem dolgozók és a közmunkások képzésére.
Mónika 23 éves, így még két évet kell kihúznia, hogy felvehessék közmunkára. Kéri, vezetéknevét ne írjuk le, és azt se, melyik borsodi kisvárosban él, nehogy még a közmunka is veszélybe kerüljön. – Jobb az óvatosság, itt mindent számon tartanak – teszi hozzá, ahogy mindenki más is, akit a munkanélkülieknek szervezett tanfolyamokról faggatunk. Neki a héten lejár a fél év türelmi idő az előző tanfolyam után, így bemehet a „munkaügyi központba”, hogy újabb képzésre jelentkezzen. Legutóbb hathónapos kertészeti tanfolyamon volt, azt mondja, az égvilágon semmi hasznát nem látja.
Az önkormányzat a kora miatt nem veszi fel, a cégek meg azért, mert roma. Legalábbis így érezte, amikor próbálkozott.

Tudja ő, hogy a legnagyobb baj a nyolcosztályos végzettsége, bár a környezetében azt látja, azoknak se könnyebb, akiknek van valamilyen középfokú papírjuk. Ő 16 évesen kimaradt az iskolából, mert jött a gyerek, ahogy a most 19 éves húgának is. Őt is behívták egy óvodai dajka-tanfolyamra, de aztán visszamondták az utolsó percben, mert túl sokan voltak. Mónika azt mondja, ennek az egésznek így semmi értelme nincs. Szerinte a sok néhány hónapos képzés helyett inkább egy olyan hosszabb iskolát kellene támogatnia az államnak, amelyik középfokú végzettséget is adna. A szomszédos Szabolcs egyik civil roma szervezetének vezetője sem szeretné, ha leírnám a nevét, vagy az egyesület megnevezését, de szinte Mónika szavait folytatja, amikor arról beszél: ha fel is veszik a tanfolyamok után a fiatalokat, csak addig foglalkoztatják őket például dajkaként, amíg ezért támogatást kapnak az államtól. Ha ez lejár, elküldik őket. Üzemek kellenének, munkahelyek – mondja, s ezek igényei szerinti képzések, mert ma tömegével oktatnak kosárfonókat, amihez aztán az alapanyagot se tudják megvenni a munkanélküliek, rengeteg varrónő tanfolyam indult, de aztán cérnára se futja az asszonyoknak, nemhogy varrógépre, varrodák meg nincsenek sehol.
Így valójában nincs motiváció, csak az, hogy ezekre a hónapokra kapnak valamennyi „túlélőpénzt”.

Úgy látja, hasonló a helyzet az uniós projektek képzéseivel is, vagy ha lehet még eredménytelenebbek. Ha nem szakmai, hanem mondjuk életvezetési tréningekről van szó, ott a tapasztalat szerint nem nyílnak meg a résztvevők, kívülállónak nehezen beszélnek őszintén a bajaikról. A vezető mond azért jó példákat is. Akiket fabrikett gyártására tanítottak meg, vagy gépi fűkasza használatára, azok legalább tudnak valamit kezdeni a tudásukkal – teszi hozzá a civil szervezet vezetője. Aki mégis munkához jut a képzések után, gyakran azzal szembesül, hogy hiába kap OKJ-s végzettséget igazoló papírt, arra az van írva, hogy csak „rész szakképesítést” szerzett. Akinek nincs középfokú iskolája, az csak ezt érheti el. Így viszont csak a sima közmunkás bért kaphatja és nem a szakképzetteknek járó magasabb összeget.
A tanfolyamok sokaságával sokszor nem is a résztvevők, hanem a szervezők nyernek
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Ági és Magdi zöldség- és gyümölcsfeldolgozást tanult három hónapig, és voltak olyan szerencsések, hogy a szomszédos borsodi falu szövetkezetében munkát is kaptak. Hogy a nettó mintegy 54 ezres közmunkás minimálbérnél valamivel többet vihetnek haza, az kizárólag a település polgármesterén múlik, aki azt vallja: az általuk végzett rengeteg munkáért nem lehet ilyen keveset fizetni. Az asszonyok tudják, hogy kivételes helyzetben vannak, hisz a 15 fős tanfolyamból csak nekik lett munkájuk. A környéken található Ricse polgármestere, Vécsi István azt sorolja, hogy mikor éppen kétszer 35 óra alatt el akarták tüntetni a hátrányos helyzetű falvakban élők "digitális szakadékát”, akkor sorra jelentkeztek be hozzá a tanfolyamokat szervező cégek. Kiszámolta az ajánlott árakat és arra jutott
, hogy ha minden érintettet beiskoláztak volna, csak ebben az 1700 fős faluban 29 milliót kaszált volna a képzést végző vállalkozás.

Ezért mondja, hogy szerinte ez a hihetetlen tömegű felesleges oktatás nem szól másról, mint ezeknek a cégeknek a gyarapodásáról. Berki Judit Nógrád megyei szociálpolitikus pedig arra figyelmeztetett a közelmúltban lapunknak adott interjúban, hogy a ma teljesen összehangolatlan képzési csomag különösen akkor lesz látványosan haszontalan, ha tovább csökken a közmunkások száma, mert akkor még ez terület sem szívja fel a felesleges dolgokra felkészített tömegeket. Márpedig újabb tanfolyamdömping közelít uniós projektek keretében. Ráadásul mindet egyszerre kellene megcsinálni, mert az előző Orbán-kormány úgy akarta lezárni a választás előtt a ciklust, hogy minden uniós forrásnak tudja a helyét. A munkába állást segítő pályázatok többsége a humán fejlesztéseket tartalmazó Emberi Erőforrás-fejlesztési csomag, az EFOP keretében valósul meg, de ez a célja több gazdaság- és területfejlesztési programnak is. A humán pályázatok előkészítését és megírását sok helyen külső tanácsadók is segítették. Egy ilyen sikeres, felnőttképzéssel is foglalkozó szervezet vezetője lapunknak elmondta: ha foglalkoztatási kérdés – például a fiatalon gyermeket szülő nők továbbtanulása – igazán fontos egy településen, több párhuzamos pályázatba is beleírták a képzésük megszervezését, bebiztosítva magukat, hogy valamelyik forrásból biztosan megkapják a szükséges pénzt. Ott van gond, ahol a humán, a területfejlesztési és a gazdasági projektek közül kettőt, netán mind a hármat el tudták indítani. Ott ugyanis három tanfolyammal kellene majd elszámolni. Országos szinten vigyáztak a pályázati kiírások párhuzamosságainak kiszűrésére, de helyi szinten nem ellenőrzik, hogy van-e átfedés az egymás után megnyert projektek tartalmában. Ahol van, ott most lázasan próbálják módosítani a szerződéseket – utalt a napi bonyodalmakra a szakértő. Változtatást kérnek többen azért is, mert a pályázatok beadása óta eltelt másfél évben sokat változott a hazai munkaerőpiac, általános lett a munkaerőhiány. Csakhogy ezekre a változásokra reagál a járási hivatalok foglalkoztatási osztályainak átalakítása is, s ez a korábbiaknál is látványosabbá teszi a közigazgatási és a civilekkel összefogó önkormányzati szint közötti párhuzamos munkavégzés buktatóit. Ahol működik a szereplők között az együttműködés, együttgondolkodás, ott a kistérségi program és a hivatali munka kiegészíti egymást, de ahol nem, ott állandósulnak a viták. Pozitív példának hozta Túristvándi térségét, ahol a település korábbi polgármestere, egy kiváló közösségszervező lett a járási hivatal vezetője, s azóta is remek az aprófalvak együttműködése, míg máshol inkább versenyeznek egymással a települések.

Lassan lesz eredmény

Egész Európában nehezen találja meg a munkaügyi ellátórendszer azokat, akik hosszú ideje kiestek a munkaerőpiacról, vagy még soha nem dolgoztak. A 2013-ban indult Ifjúsági Garancia Rendszer épp utóbbiakat vadássza, de még azt is alig lehet elérni, hogy regisztráljanak a nem dolgozó és nem tanuló 15-24 év közötti fiatalok – mutatott rá a nehézségekre Csillag Márton, a Budapest Intézet vezető kutatója.    Máshol kinek a feladata azok felkutatása, akik nincsenek a regisztrált munkanélküliek között? Ebből a szempontból tarka a kép az uniós tagállamokban. Németországban és Franciaországban például állami és magánszolgáltatók egymás mellett végzik ezt a munkát. Abban tehát semmi különleges nincs, ha nálunk a járási hivatalok és támogatott projektek keretében önkormányzati és magáncégek is ezt a kört célozzák meg programjaikkal. Azért lett fontos az eddig minden ellátásból kiesett munkanélküliek sorsa, mert elfogyott a munkaerő? Igen, de erre is hamarabb jöttek rá Brüsszelben. Nagyjából két éve született egy EU ajánlás arról, hogy a tartós munkanélkülieket a szociális és munkaügyi programoknak egyszerre kell megszólítani, mert csak az ilyen integrált megközelítés vezetheti őket a munkaerőpiacra. Minden tagországban próbálnak megfelelni ennek az ajánlásnak, mert ehhez ad pénzt az unió. A járási hivatalok foglalkoztatási osztályainak mostani átszervezése is ennek felel meg, bár erről nem beszél a kormány. Vannak ilyen integrált magyar programok? Ez volt a célja a speciális közfoglalkoztatási programoknak, de nagyon kevés embert értek el, az eredményről pedig nagy a hallgatás. Vannak helyi kezdeményezések, a máltaiak több helyen dolgoznak, máshol is felbukkannak ötletek, hogy mit kellene csinálni, de átfogó programról még nem tudok. Nehéz lesz előbbre lépni, hiszen közben azoknak is más szolgáltatások kellenének, akiknek az adatai megvannak az ellátórendszerben.

Nem csak sport, milliárdos üzlet is a foci

Publikálás dátuma
2018.09.10. 11:00

Fotó: Xavier Bonilla / AFP
A haszonért semmi sem drága, a legjobb labdarúgók évente akár 60 tétmérkőzésen is pályára lépnek, így termelve óriási bevételt. A foci közben globális lett, az élklubok Ázsiában vagy Amerikában keresik az újabb bevételi forrásokat.
Euróban mérve is több milliárdos üzlet a labdarúgás, a hatalmas összegből mindenki minél többet szeretne kihasítani magának, ami gyakran eredményezi az érdekek ütközését. A sztárjátékosoknak például érdekük lenne, hogy eleget pihenhessenek, sérüléseiket megfelelően kezeltethessék, klubjaiknak és a közvetítési jogokkal rendelkező televíziós társaságoknak ezzel szemben akkor nőnek a bevételeik, ha meccsek vannak. 
A szurkolók érdeklődése nem csökken, hanem folyamatosan nő, ezért a termék, a futballmeccs is egyre értékesebb, a közvetítési jogok ára folyamatosan emelkedik. Az értéknövekedés mértékét jól mutatja, hogy az idei, oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság közvetítési jogait a nemzetközi szövetség (FIFA) csomagban, 1,85 milliárd amerikai dollárért adta el az amerikai kontinensen a Fox csatornának. Az ár kilencven százalékkal (!!) emelkedett a 2010-es és 2014-es tornához képest, melyeket szintén együtt értékesített a FIFA.
„Elégedettek vagyunk a jogok eladásával, nagyon örülünk annak, hogy a labdarúgó-világbajnokság ennyire érdekli az embereket és a televíziós társaságokat – mondta Jerome Valcke, a FIFA főtitkára. - Ez azt mutatja, hogy a vb olyan minőségi szórakozást nyújt, ami az egész világon fölkelti a szurkolók érdeklődését.”
A FIFA külön csomagban értékesítette a jogokat minden földrészen. A tervezett létszámbővítés – elképzelhető, hogy Katarban 48 válogatott szerepel a vb-n – hátterében kizárólag üzleti megfontolások állnak. Több résztvevő esetén még több ország szeretne közvetíteni a tornáról, ami még feljebb viszi a közvetítési jogok árát. 
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szerződéseiből az derül ki, hogy a közpénzből működtetett köztelevízió 2,3 millió forintot fizetett a két vb közvetítési jogaiért az elsősorban európai tévétársaságok érdekeit képviselő szervezetnek, az EBU-nak. Az összeg nem tartalmazza a magyar válogatott selejtező-mérkőzéseinek árát. A 2020-as Európa- és a két évvel későbbi világbajnokság selejtezőiért, illetve a Nemzetek Ligájában a magyar nemzeti csapat mérkőzéseiért további 2,5 milliárd forintot fizetett az MTVA.

Több mint kétszázszoros áremelkedés

A futball csúcseseményei mellett az olimpia a másik olyan termék, aminek közvetítéséért egyre többet kell fizetniük a televíziós társaságoknak. Az 1960-as római nyári játékok volt az első, ahol jogdíjat kértek a közvetítésért, akkor 1,2 millió dollárért keltek el a jogok és huszonegy országban láthatták a tévénézők a versenyeket. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiát már 156 országban látták, a jogok 286,9 millió dollárért keltek el, ami huszonnégy év alatt több mint kétszázszoros áremelkedést jelent. A 2012-es londoni olimpián már 2,5 milliárd dollár bevétel folyt be a rádiós, televíziós és internetes jogok eladásából. És az árak továbbra is nőnek, az amerikai NBC televízió a 2014-2020 között nyári és téli olimpiák sugárzási jogáért 4,4 milliárd dollárt fizetett. Magyarországon az MTVA 4,6 milliárd forintot fizetett ki a 2020-as és 2024-es nyári, illetve a 2022-es téli játékok közvetítési jogaiért. A rendkívül magas árnak az értéknövekedés mellett az a másik oka, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem az európai televíziók érdekeit képviselő szervezetnek, az EBU-nak adta el a jogokat, hanem a többet kínáló privát társaságnak, a többek között az Eurosportot is tulajdonló Discoverynek. A Discovery pedig jelentős felárral adta tovább a közvetítés jogait.

Nyitás Ázsia és Amerika felé

A kontinens vezető klubjai a nagyobb profit érdekében az elmúlt tíz-tizenöt évben nemcsak Európában, hanem a többi földrészen is próbálják népszerűsíteni magukat. A kétezres évek elején még csak egy-egy bemutató mérkőzés kedvéért utaztak el Ázsiába, abban bízva, hogy az ott rendezett népszerűsítő meccsek után több ajándéktárgyat, mezt tudnak értékesíteni egy új, ám hatalmas piacon. A fárasztó szezon után – az európai kupaporondon végig versenyben maradó klubok legjobbjai akár hatvan tétmeccset is játszottak egy idényben – a klasszisoknak a hátuk közepére sem hiányzott egy ilyen túra a 10-12 órás repülőúttal, de a klubjukkal és a bemutatót szervező céggel kötött szerződés kötelezte őket a részvételre. Napjainkban már ott tartunk, hogy az élklubok japán vagy kínai nyelven is működtetik klubhonlapjukat, illetve webáruházukat, ahol szurkolói relikviák kaphatók. A tehetősebb klubok szurkolói boltot nyitnak a nagyobb ázsiai városokban. Észak-Amerika a másik felvevő piac, ahol 2014 óta minden nyáron megrendezik a Bajnokok Kupája elnevezésű tornát: Európa legjobb együttesei a legnagyobb kanadai és amerikai városokban játszanak egymással, a torna szakmai értéke alacsony, viszont a klubok szívesen vesznek részt rajta, mert erős riválisokkal szemben tudják lemérni, hol tartanak a felkészülésben. 

Szuperkupa külföldön

Az Olasz Labdarúgó-szövetség először 1993-ben vitte külföldre az előző szezon bajnokának és kupagyőztesének mérkőzését a Szuperkupáért, huszonöt évvel ezelőtt Washingtonban rendezték meg a találkozót. Legközelebb 2002-ben Líbia fővárosában, Tripoliban, egy évvel később az Egyesült Államokban, East Rutherfordban rendeztek olasz Szuperkupa-meccset. 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben Peking volt a helyszín, 2014-ben és 2016-ban Katarban, Doha, 2015-ben Sanghaj adott otthont a találkozónak. A cél itt is a piac bővítése volt. Spanyolországban 1982 óta játszanak a Szuperkupáért, 36 évig oda-visszavágós párharcon találkozott egymással az előző kiírás bajnoka és kupagyőztese. Idén nyáron történelmi változások történtek, a Szuperkupáért egy mérkőzést rendeztek, azt is külföldre vitték: a marokkói Tangerben a bajnok Barcelona 2-1-re nyert a kupagyőztes Sevilla ellen. 

Túlárazott NB I

Mélyen a zsebébe nyúlt az MTVA, amikor tavaly megszerezte 2021-ig a labdarúgó Bajnokok Ligája közvetítési jogait: 5,7 milliárd forintba került, hogy a köztévé választhasson minden fordulóban először mérkőzést magának. Ezért lett volna a magyar televíziónak óriási üzlet, ha a MOL-Vidi bejut a BL csoportkörébe, mert ez olyan nézettséget hozott volna az M4 Sportnak, hogy a mostanihoz képest jelentős felárral lehetett volna értékesíteni a reklámidőket. A fehérváriak az Európa-liga főtábláján szerepelnek, ebben a sorozatban a Sport TV-nél van az első választás joga, így ott lesz látható a magyar együttes, és odakerülnek a reklámpénzek, melyek összege a második számú sorozatnál természetesen alacsonyabb, mint a BL-ben lett volna. A BL-ben a második választás joga a Spíler 2-é, amely egyelőre egyetlen országos lefedettségű szolgáltató kínálatában sem szerepel, ezért a lakosság 99 százaléka számára nem elérhető. Az egy százalék kivételt az a százezer ember jelenti, aki Dombóváron és Szekszárdon, illetve a vonzáskörzetben él, ahol a Tarr Kft. a szolgáltató, és a cég kínálatában szerepel a Spíler 2. A labdarúgó NB I jogaiért 2016-ban öt évre közel 19 milliárd forintot fizetett ki az MTVA. Itt finoman fogalmazva a kifizetett összeg nincs összhangban a termék valódi értékével, hiszen ez évente 3,8 milliárd forintot jelent. Ha Cristiano Ronaldo, Neymar és a többi klasszis játéka 5,7 milliárdot ér, akkor az NB I-ben szereplő Ugrai Roland, Böde Dániel vagy Zsótér Donát produkciójáért nagyon nagy ár a kifizetett (kidobott) összeg, ami nem termelhető ki a hirdetési felületek eladásából. 
Témák
labdarúgás