A szerzői jog, ha történeti távlatokban nézzük, nem olyan régóta létezik. Angliában 1709-ben készült az első olyan szerzői jogi törvény, ami a mai fogalmaink szerint kezeli a témát. Eléggé modern jogterület, amit kifejezetten egy technológiai újítás, a könyvnyomtatás elterjedése hívott életre. A tömeges másolási lehetőséggel előállt az a helyzet: valaki egy szellemi terméket nagy erőfeszítéssel előállít, de azt egy másik üzleti szereplő nagyon könnyen és olcsón le tudja másolni. E probléma megoldására hivatott a szerzői jog, amely a jelenlegi szabályozások szerint a szerző életében, és halála után hetven évig védi a műveket – mesélte lapunknak Tóth Péter Benjamin. Az Artisjus üzleti transzformációs igazgatóját az Európai Unió részére benyújtott, az online platformokon alkalmazandó szerzői jogi reformtervezet kapcsán kérdeztünk. A szakember hangsúlyozta: az összes kiemelt technológiai újítás – a rádió, gramofon, televízió, majd az internet – elterjedése magával vonta az olyan szabályozások kialakítását, amelyek a szerzőket védik, a műveket azonban nem zárják be. Mivel utoljára 2001-ben készült olyan EU-s irányelv, ami a szerzői jogi témát érintette, az azóta történt változások – például a közösségi média megjelenése, elterjedése – indokolttá teszik az új szabályozást.
– Sokféle szolgáltató szerepel az internetes folyamatokban: van aki, a tartalmat teszi közzé, más feltölti, van, aki tárolja egy szerveren, vagy közvetíti a fogyasztók felé. Kérdés, kinek milyen felelőssége van. Korábban egyszerű volt a helyzet: ha egy honlap tárhelyet biztosított egy jogsértő tartalomhoz, azt köteles volt eltávolítani, ha arra felhívták a figyelmét, más felelőssége nem volt. Az olyan szolgáltatók esetében azonban, mint a Facebook, vagy a YouTube, nem passzív tárhelyszolgáltatás történik. Inkább olyan tartalomszolgáltatás, ami gyakran előfizetéses szolgáltatásokkal versenyez. A YouTube például a Deezerrel vagy a Spotify-jal – vázolta a probléma forrását Tóth Péter Benjamin. – Ebben a helyzetben nem helyes, hogy az egyik szereplő minden jogosulttal szerződést kell kössön, míg a másik szereplő – például a YouTube – felteszi a kezét: nem én voltam, aki feltöltötte ezeket a műveket az internetre. A szerzői, kiadói oldal következetes e kérdésben: ha a zenehallgatónak mindegy, hogy a YouTube-on vagy a Spotify-on hallgat zenét, akkor ezeket a jog szempontjából is egyformán kötelesek kezelni.
A platformszolgáltatók és a szerzők is küzdenek saját érdekeiért – tette hozzá a szakember. A szerzői, alkotói oldal azt hangsúlyozza: ha nem sikerül egy olyan rendszert kialakítani, amiben megélnek az alkotásban résztvevő szereplők, akkor egy idő után kevesebb jó minőségű tartalom válik majd elérhetővé, és beszűkül a piac. Ezzel szemben, a reform elfogadása ellen érvelők szerint, ha ezeket a szolgáltatásokat túlszabályozzák, az internet szabadsága sérül. Elsősorban a reform 13. cikkelyéről van szó, amely az online platformok üzemeltetőinek felelősségét helyezi középpontba: ha egy platform nem kérne engedélyt a jogtulajdonosoktól, akkor előzetes szűrésre lenne jogosult, ami akár a tartalomhoz való hozzáférést is gátolná. Tóth Péter Benjamin szerint a jogosulti oldalnak nem az a célja, hogy a platformszolgáltató kiszűrje a nem engedélyezett tartalmakat, hanem hogy engedélyeztesse a felhasználásukat, azaz jogosítsa azokat. – Nem az a szerzői, kiadói oldal célja, hogy ne hallgathassunk zenét, hanem az, hogy tisztességesen, fair módon működjenek a platformok mind a többi piaci szereplő, mind az alkotók tekintetében – hangsúlyozta.
A júliusban benyújtott tervezet szerint működési modell úgy nézne ki, hogy a platformszolgáltatók megállapodnának a jogtulajdonosokkal: bármelyik felhasználó bármilyen zenét, filmet szabadon feltölthetne, mert a YouTube, Facebook megszerezte helyettük az engedélyeket. A szakember hangsúlyozta: a felhasználók felelősségét ez csökkenti, és azt a platformokra helyezi át, mivel ők képesek technikailag is erre a módosításra, valamint náluk keletkezik bevétel, amit meg lehet osztani a tartalom alkotóival. – Magyarországon nagyjából százezren fizetnek elő zenei szolgáltatásra, ellenben négymillióan hallgatnak zenét a YouTube-on. A zenei szereplők azonban több bevételre tesznek szert a százezer előfizetőből, mint a négymillió YouTube hallgatóból.
Tóth Péter Benjamin ugyanakkor azt is kiemelte: az utóbbi időben a legális és illegális tartalom letöltéshez való viszony is megváltozott. – Az emberek az elérhető platformokon folyamatosan hallgatják a zenét, és nem gondolkodnak azon, ki és hogyan fog részesülni jogdíjakból. Ez így van rendjén. A jogsértő zenei letöltések problémáját nem a jog oldotta meg, hanem az előfizetéses szolgáltatások elterjedése. – Az Artisjus szakembere úgy véli, a szerzői jogi kérdések helyett ma már sokkal inkább a kulturális piac átalakulásáról érdemes beszélni.
millióan hallgatnak zenét a YouTube-on Magyarországon, ebből a videomegosztó profitál, nem annyira a szerzők és az előadók
Súlyos pénzektől estek el a zenészek
