Szabadság és jogok: megférnek egymás mellett?

Publikálás dátuma
2018.09.11 20:27

Facebook/Simple Minds Official
Szerdán szavaz az Európai Parlament az új szerzői jogi irányelvről, amely az internetes tartalmak megjelenésében hosszú távon hozhat változást.
A szerzői jog, ha történeti távlatokban nézzük, nem olyan régóta létezik. Angliában 1709-ben készült az első olyan szerzői jogi törvény, ami a mai fogalmaink szerint kezeli a témát. Eléggé modern jogterület, amit kifejezetten egy technológiai újítás, a könyvnyomtatás elterjedése hívott életre. A tömeges másolási lehetőséggel előállt az a helyzet: valaki egy szellemi terméket nagy erőfeszítéssel előállít, de azt egy másik üzleti szereplő nagyon könnyen és olcsón le tudja másolni. E probléma megoldására hivatott a szerzői jog, amely a jelenlegi szabályozások szerint a szerző életében, és halála után hetven évig védi a műveket – mesélte lapunknak Tóth Péter Benjamin. Az Artisjus üzleti transzformációs igazgatóját az Európai Unió részére benyújtott, az online platformokon alkalmazandó szerzői jogi reformtervezet kapcsán kérdeztünk. A szakember hangsúlyozta: az összes kiemelt technológiai újítás – a rádió, gramofon, televízió, majd az internet – elterjedése magával vonta az olyan szabályozások kialakítását, amelyek a szerzőket védik, a műveket azonban nem zárják be. Mivel utoljára 2001-ben készült olyan EU-s irányelv, ami a szerzői jogi témát érintette, az azóta történt változások – például a közösségi média megjelenése, elterjedése – indokolttá teszik az új szabályozást. – Sokféle szolgáltató szerepel az internetes folyamatokban: van aki, a tartalmat teszi közzé, más feltölti, van, aki tárolja egy szerveren, vagy közvetíti a fogyasztók felé. Kérdés, kinek milyen felelőssége van. Korábban egyszerű volt a helyzet: ha egy honlap tárhelyet biztosított egy jogsértő tartalomhoz, azt köteles volt eltávolítani, ha arra felhívták a figyelmét, más felelőssége nem volt. Az olyan szolgáltatók esetében azonban, mint a Facebook, vagy a YouTube, nem passzív tárhelyszolgáltatás történik. Inkább olyan tartalomszolgáltatás, ami gyakran előfizetéses szolgáltatásokkal versenyez. A YouTube például a Deezerrel vagy a Spotify-jal – vázolta a probléma forrását Tóth Péter Benjamin. – Ebben a helyzetben nem helyes, hogy az egyik szereplő minden jogosulttal szerződést kell kössön, míg a másik szereplő – például a YouTube – felteszi a kezét: nem én voltam, aki feltöltötte ezeket a műveket az internetre. A szerzői, kiadói oldal következetes e kérdésben: ha a zenehallgatónak mindegy, hogy a YouTube-on vagy a Spotify-on hallgat zenét, akkor ezeket a jog szempontjából is egyformán kötelesek kezelni.

Reformpártiak és ellenzők

A szerzői jogi reform megosztja az online térben aktívan tevékenykedőket: a Wikimédia Foundation elnöke, María Sefidari Huici elismerte ugyan a reform jogosultságát, de a jelenlegi – Axel Voss, az Európai Néppárt német kereszténydemokrata képviselője által benyújtott – javaslatot nem tartja megfelelőnek. Úgy véli: az új szabályozásnak figyelembe kellene vennie az internet gyors fejlődését és nyíltságát. Fenyegetést feltételez a 13. cikkely mögött közel száz webes szaktekintély is. Ők a tervezet szakbizottsági vitája előtt Antonio Tajani, Európa Parlamenti elnöknek címzett levelükben fejtették ki aggályaikat. A levelet a World Wide Webet megalkotó Tim Berners-Lee is aláírta. Ugyanakkor nyílt levelet tettek közzé a Twitteren a reformot támogató zenészek is: köztük Plácido Domingo, James Blunt, és Sir Paul McCartney.

A platformszolgáltatók és a szerzők is küzdenek saját érdekeiért – tette hozzá a szakember. A szerzői, alkotói oldal azt hangsúlyozza: ha nem sikerül egy olyan rendszert kialakítani, amiben megélnek az alkotásban résztvevő szereplők, akkor egy idő után kevesebb jó minőségű tartalom válik majd elérhetővé, és beszűkül a piac. Ezzel szemben, a reform elfogadása ellen érvelők szerint, ha ezeket a szolgáltatásokat túlszabályozzák, az internet szabadsága sérül. Elsősorban a reform 13. cikkelyéről van szó, amely az online platformok üzemeltetőinek felelősségét helyezi középpontba: ha egy platform nem kérne engedélyt a jogtulajdonosoktól, akkor előzetes szűrésre lenne jogosult, ami akár a tartalomhoz való hozzáférést is gátolná. Tóth Péter Benjamin szerint a jogosulti oldalnak nem az a célja, hogy a platformszolgáltató kiszűrje a nem engedélyezett tartalmakat, hanem hogy engedélyeztesse a felhasználásukat, azaz jogosítsa azokat. – Nem az a szerzői, kiadói oldal célja, hogy ne hallgathassunk zenét, hanem az, hogy tisztességesen, fair módon működjenek a platformok mind a többi piaci szereplő, mind az alkotók tekintetében – hangsúlyozta. A júliusban benyújtott tervezet szerint működési modell úgy nézne ki, hogy a platformszolgáltatók megállapodnának a jogtulajdonosokkal: bármelyik felhasználó bármilyen zenét, filmet szabadon feltölthetne, mert a YouTube, Facebook megszerezte helyettük az engedélyeket. A szakember hangsúlyozta: a felhasználók felelősségét ez csökkenti, és azt a platformokra helyezi át, mivel ők képesek technikailag is erre a módosításra, valamint náluk keletkezik bevétel, amit meg lehet osztani a tartalom alkotóival. – Magyarországon nagyjából százezren fizetnek elő zenei szolgáltatásra, ellenben négymillióan hallgatnak zenét a YouTube-on. A zenei szereplők azonban több bevételre tesznek szert a százezer előfizetőből, mint a négymillió YouTube hallgatóból. Tóth Péter Benjamin ugyanakkor azt is kiemelte: az utóbbi időben a legális és illegális tartalom letöltéshez való viszony is megváltozott. – Az emberek az elérhető platformokon folyamatosan hallgatják a zenét, és nem gondolkodnak azon, ki és hogyan fog részesülni jogdíjakból. Ez így van rendjén. A jogsértő zenei letöltések problémáját nem a jog oldotta meg, hanem az előfizetéses szolgáltatások elterjedése. – Az Artisjus szakembere úgy véli, a szerzői jogi kérdések helyett ma már sokkal inkább a kulturális piac átalakulásáról érdemes beszélni.

Plágium vagy mintakövetés?

A szerzői jog sérelme az előadók között is megjelenhet; s bár a fotó-, a filmipar, vagy az irodalom területén is előfordulnak vitatott esetek, a zeneiparban a leggyakoribbak. A hatvanas évek egyik legjelentősebb ügye a The Beach Boys Surfin’ U.S.A. című számához kötődött, amelynek szerzőjeként Brian Wilsont tüntették fel. A dal azonban hasonló elemeket mutatott Chuck Berry Sweet Little Sixteen című művével. Miután a kiadó pert indított, Berry is társzerzői jogosultságot kapott, és a jogdíjakból is részesült. A Coldplay Grammy-díjas Viva la vida című slágere 2008-ban kavart nagy port, amikor Joe Satriani gitáros plágiummal vádolta a dal szerzőjét. A bíróság elutasította a panaszt, a peren kívüli megegyezést javasolta. Ezt követően Yusuf Islam is bejelentkezett, mondván: az ő egyik dalára is hasonlít a szóban forgó nóta. A helyzetet látszólag Lawrence Ferrara zenei professzor oldotta meg, rámutatva, a zenék és a dallamok időről időre ismétlődhetnek. Szerinte a sláger egy 1736-ban meghalt olasz zeneszerző művéhez is hasonlítható.

millióan hallgatnak zenét a YouTube-on Magyarországon, ebből a videomegosztó profitál, nem annyira a szerzők és az előadók

Súlyos pénzektől estek el a zenészek

Az európai alkotók szervezete, a GESAC Európa döntéshozóinak címzett nyílt levelét több tízezren írták alá. A petíció támogatói az online platformok igazságtalan működésének szeretnének véget vetni. Az aláírókhoz csatlakozott Geszti Péter dalszövegíró, énekes, reklámszakember is.

Ön is aláírta az EU döntéshozóinak címzett petíciót. Miért tartja fontosnak a szerzői jogi reform megvalósulását?

Mint különböző művek szerzője, azt gondolom, az új technológia, ami tizenöt-húsz éve elterjedt a világon, gyakorlatilag lehetetlenné teszi azt, hogy a nagy online médiafelületeken megjelenő alkotásaimért megkapjam az értük járó szerzői jogdíjat.

Jelentős bevételkiesést jelent ez a helyzet a művészeknek?

Elég súlyos pénzekről van szó. Ha összehasonlítja ezt az ember a korábbi hanghordozókból származó jogdíjakkal, akkor az elszámolt reklámbevételek utáni részesedés a YouTube vagy a Vimeo esetében olyan apró, hogy egyáltalán nem tudja pótolni a kiesést. Azt gondolom, nagyon sok szerzőtársam súlyos bevételektől esik el, az elmúlt húsz évben ez az összeg akár tíz-százmilliós is lehet.

Mit tapasztal, mekkora részét teszi ki a zenészek keresetének a jogdíjakból származó bevétel? Vagy a koncertek jelentősebbek e téren?

Sok olyan előadó és zenekar van, amelynek számait nem játsszák a rádiók vagy a televíziók. Így nagyon lecsökkenek a jogdíjbevételeik, mert hagyományosan ezektől a médiumoktól tudja beszedni az Artisjus a jogdíjakat. Ők például semmilyen jogdíjhoz nem jutnak a YouTube-tól sem, csak a nézettséghez kapcsolt reklámbevételekből kapnak minimális pénzt. A saját műveim után filléreket látok. Ma a koncertezés az, amin a legtöbbet tudnak keresni az előadók, a dalszerzők pedig még abból is csak szerényen részesülnek. A saját zenekari koncertjeimből ma is van fellépti díjam, de azt semmi nem pótolja, ami korábban ugyanekkora nagyságrendű bevétel volt az eladott hanghordozók után. Annak a helyébe semmi nem jött. Ezt kiegészíti az is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap pár éve bizonyos jogdíjak egy részét magához vonta, és annak az elosztását kivette az Artisjus kezéből. Így tulajdonképpen ott is csökkentek a szerzők bevételei.

Ön szerint miért szorulnak ki a zenekarok a rádiókból?

Viszonylag jól megoszlanak a rádiók: vannak a mai zenét játszók és a retro rádiók. Ebbe egyes zenei stílusok nem férnek bele; könnyű arra hivatkozni, hogy nem ilyen műfajú zenét akarnak játszani, vagy hogy az előadó nem releváns a rádióhallgató célcsoportjainak. Emellett politikai megfontolás is állhat amögött, hogy kit hol nem játszanak.

Hogyan vélekedik egyes zenei vagy szövegi elemek átvételéről?

Úgy látom, őrületes ismerethiány van az emberek fejében ezzel kapcsolatban. Én például a Magyarország, vagy a Hungarian in Europe című dalaim esetében megkaptam a jogi engedélyt az eredeti szerzőktől, hogy átdolgozzam a művüket magyarul, vagy más zenei formában. Mégis sok helyen azt olvasom, hogy „elloptam a dalokat”. Holott ezek teljesen törvényes és megszokott ügyek, ráadásul még szerzői jogdíjat sem kapok ezen esetekben, csak előadóit.

Eddig néma maradt Handó Tünde

Publikálás dátuma
2019.02.20 08:00

Fotó: Népszava/ VAJDA JÓZSEF
Egyelőre nem reagált Handó Tünde az OBT eseti bizottságának jelentésére. Pedig lenne miről szólnia: tavaly májustól év végéig 26 bírói és 21 bírósági vezetői pályázatot nyilvánított az eredménytelenné.
Két napja van Handó Tündének, hogy érdemi észrevételeket tegyen az Országos Bírói Tanács (OBT) által létrehozott eseti bizottság jelentésére, amely az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének munkáját vizsgálta. A február 22-i határidő előtt még nem érkezett ugyanis észrevétel Handótól az OBT-hez - tudta meg a Népszava. Ezt megerősíti az is, hogy sem az OBT honlapján, sem az országos bírósági portálon nincs nyoma annak, hogy az OBH-elnök válaszolt volna a bírói tanácsnak. Az OBT február 6-i ülésén fogadta el azt a jelentést, amely Handó Tünde vezetői pályázatok elbírálása során folytatott gyakorlatát, valamint az OBT felé fennálló kötelezettségeinek teljesítését vizsgálta. Az OBH elnöke korábban megkapta a jelentés tervezetét, és még az ülés előtt jelezte, érdemi észrevételeket kíván tenni. Az OBT ezek után február 22-ig "póthatáridőt" biztosított az OBH elnökének.
A történet tavaly év elejéig nyúlik vissza, akkor alakult meg az új személyi összetételű OBT, melynek tagjait a bírák maguk választják hatéves mandátumra (szemben az OBH elnökével, akit a parlament választ kétharmaddal). A 2017. decemberi választáson az OBH-elnök kritikusai is bekerültek a testületbe, s megtörtént, ami elképzelhetetlen lett volna a 2012-18 között működő OBT-vel, a tanács komolyan vette alkotmányos feladatát és ténylegesen is vizsgálni kezdte Handó gyakorlatát. A bírói tanács Alaptörvényben rögzített feladata ugyanis épp az OBH-elnök ellenőrzése.
Az új OBT egyik első dolga volt tehát, hogy vizsgálóbizottságot hozott létre - a Fővárosi Törvényszék és a Győri Ítélőtábla összbírói értekezlete által feltett kérdések alapján. A vizsgáló bizottság jelentését az OBT május 2-án elfogadta, és jelezte az OBH elnökének, hogy a "törvénnyel ellentétes gyakorlatot" folytatott a bírósági vezetői álláspályázatok eredménytelenné nyilvánítása és vezetői feladatra történő kirendelése kapcsán.
Nyilván nem függetlenül a vizsgálóbizottság megalakításától, az új OBT-ből több mint egy tucat tag és póttag lemondott még tavaly tavasszal. A lemondások mögött is minden bizonnyal Handó állt, az OBH-elnök ugyanis sok OBT-tag esetében a munkáltatói jogok gyakorlója, vagyis olyan személyeknek kellene/kellett volna ellenőriznie Handót, akiket éppen ő nevezett ki. Ugyanakkor a lemondások miatt Handó illegitimnek tartja a tanácsot, amelynek létszáma nem éri el a törvényben szereplő 15 főt. Ám Darák Péter, a Kúria elnöke, akit a törvény delegál az OBT-be, ezzel ellentétesen foglalt állást - javaslatára behívták az OBT póttagjait is -, s Trócsányi László igazságügyi miniszter is azt mondta lapunknak adott interjújában: "az OBT működését pedig mindaddig törvényesnek kell tartanom, amíg bírói fórum nem mondja ki az ellenkezőjét". A tavaly októberben megtartott országos bírói küldöttértekezlet sem tudott új OBT-tagokat választani, Handó emberei ugyanis meghekkelték a választást - a hivatalos jelöltek mind visszaléptek, a helyszínen jelöltek közül pedig senki nem kapta meg a szükséges szavazatot a jelöltséghez -, s a gyűlés végén elfogadtak egy javaslatot, amely a „bírói kar nevében” lemondásra szólította fel az OBT jelenlegi tagjait.
A jelentés szerint nem átlátható a vezetői pályázatok elbírálásának folyamata, részben az indokolási kötelezettség nem teljesítése, részben nem megalapozott indokokra való hivatkozás miatt. A bírósági vezetői álláshelyek csak pályázat útján tölthetők be. Az OBH elnökének kinevezési jogkörébe tartoznak az ítélőtáblák, törvényszékek elnökei és elnökhelyettesei, valamint kollégiumvezetői (a kúriai bírókról a Kúria elnöke dönt). Az OBT még tavaly május 2-án jelezte az OBH elnökének, hogy a pályázatokat eredménytelenné nyilvánító döntéseit a jövőben a véleményező szervek - így az OBT - számára is írásban indokolja. Handó ugyanis rendszeresen nyilvánít eredménytelenné bírói pályázatokat, érdemi indoklás nélkül. Ezután határozott időre kinevez egy - általában hozzá lojális - személyt az adott bírói helyre, majd a határozott idő után újabb pályázatot ír ki, amire már általában csak a korábbi megbízott jelentkezik és el is nyeri a posztot. Az OBH-elnök azonban a legtöbb esetben nem indokolja érdemben az eredeti pályázat elutasítását. A bizottság a nyilvánosan elérhető adatokból megállapította, hogy az OBH elnöke tavaly május 3-tól december 31-ig összesen 26 bírói és 21 bírósági vezetői pályázat esetében döntött az eredménytelenné nyilvánításról. A jelentés szerint 2019. január 1-jén 17, az OBH elnökének kinevezési jogkörébe tartozó vezetői álláshely nem volt kinevezés útján betöltve. Ennek következtében olyan abszurd helyzet alakult ki, hogy jelenleg nincsenek például betöltve a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla elnöki és elnökhelyettesi tisztségei, továbbá a Fővárosi Törvényszék elnöki, valamint a Balassagyarmati Törvényszék elnöki posztjai.
Mivel az OBT nem tudta teljeskörűen ellenőrizni az OBH elnökének eredménytelenné nyilvánítási gyakorlatát, így a jelentés szerint nem volt megállapítható, hogy az OBH elnöke minden esetben törvényesen gyakorolta jogkörét. Az OBT mindezekért felszólította Handót, tegyen érdemi észrevételeket, mert ha „érdemi észrevételt nem tesz, az azonnal szükséges előterjesztéseket nem teszi meg, az OBT a rendelkezésére álló adatok alapján levonja a következtetéseket, és megteszi a szükséges intézkedéseket". Az OBT májusban már kilátásba helyezte, hogy kezdeményezi Handó „tisztségétől való megfosztását". Erre akkor van lehetőség, ha az OBH-elnök neki felróható okból 90 napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, továbbá ha valamely cselekménye, magatartása vagy mulasztása miatt a tisztségére méltatlanná vált. Erre azonban Szájerné Handó Tünde esetében, kétharmados Fidesz-KDNP többségnél nem sok remény van.

Se költségvetés, se szolgálati bírák

Az OBH-elnöke és az OBT közötti közjogi vita az elmúlt egy évben fokozatosan eszkalálódott. Mára odáig fajult a helyzet, hogy az OBT-nek 2019-re, tehát az idei évre nincs költségvetése. Handónak 2018. december 31-ig kellett volna megállapodnia az OBT elnökével a tanács költségvetéséről, amely az OBH büdzséjén belül elkülönítetten szerepel, de az OBT működőképességének hiányára hivatkozással az OBH elnöke ezt megtagadta. Így jelenleg nem biztosít titkárt az OBH a tanácsnak, az OBH épületében a szerverszoba mellett kaptak egy kisebb helyiséget, ahol például a Velencei Bizottság delegációját is fogadták, utóbbi üléseiket a Kúrián tartották, s titkárt is a legfőbb bírói szerv biztosított számukra. Minderre a jelentésben is van utalás, de a legsürgősebb feladata az lenne az OBH elnökének, hogy az úgynevezett szolgálati bírák kinevezéséhez szükséges okiratokat eljuttassa az OBT-hez, mivel a bíróságok személyi javaslatait 2018. július 26-a óta visszatartja (az OBT törvény szerinti jogköre, hogy a szolgálati bírákat kinevezze). A szolgálati bíróságok döntenek a bírák fegyelmi és az ezzel összefüggő kártérítési és személyiségi jogsértés miatti ügyeiben, és a bíró munkájának szakmai értékeléséből és vezetői munkájának értékeléséből eredő jogvitákban. Mára annyira lecsökkent a szolgálati bírók száma, hogy a jelenés szerint az már "veszélyezteti a szolgálati bíróságok zavartalan működését". Ezzel kapcsolatban egy forrásunk úgy fogalmazott: "lehetséges, hogy márciustól mindenkinek lesz törvényes bírája Magyarországon, csak maguknak a bíróknak nem."

A MABIE-t okolja az OBH elnöke

A bírói kart és a közvéleményt megtévesztő állításokat tett Handó Tünde szerint a Magyar Bírói Egyesület (MABIE), a honlapján február 12-én megjelent közleményében. Az OBH-elnök szerint nem méltányos a MABIE székhelyének használatát érintő OBH döntést a „MABIE működésének ellehetetlenítéseként" beállítani. A bírósági központi intraneten közzétett - így elvileg minden bíró által hozzáférhető - február 19-i levélben, melyet az OBH elnöke Oltai Juditnak, az egyesület elnökének címzett, Handó gyakorlatilag elismeri, hogy azért mondták fel az egyesület Magyar Igazságügyi Akadémiára érvényes helyiséghasználati szerződését, mert a MABIE "egy tagja - aki az osztrák bírói egyesület egykori elnökének hozzátartozójaként vett részt az EACJ-nek a marokkói királyságban tartott közgyűlésén - a nemzetközi egyesület beavatkozását kérte. Történt mindez úgy, hogy a MABIE részéről e tárgyban hivatalos megkeresést vagy kérdést előzetesen, de utóbb sem kapott az OBH". - Ezen méltánytalan eljárásra figyelemmel valóban elutasító döntés született a tagdíj pályázat ügyében - tette hozzá Handó. Az OBH elnöke utalt arra, hogy az OBH évről évre nyilvános pályázaton nyújt pénzügyi támogatást a bírósági egyesületek részére, s a MABIE 2018-as pályázata nemzetközi tagdíj befizetésére kért támogatást, ám amikor a fenti hírek kiderültek, az OBH nem támogatta a MABIE pályázatát. Handó szerint a MABIE bejegyzett székhelyén az elmúlt hét évben semmiféle egyesületi tevékenységet nem folytatott, így nem igaz, hogy ellehetetlenül az egyesület működése.

Frissítve: 2019.02.20 08:00

Az élelmiszerek és a kettős minőség: ugyanaz a márka, eltérő összetétel

Publikálás dátuma
2019.02.19 06:45

Népszava
Türelmetlenül várják a kelet-közép európai országok kormányai a kettős minőséget szabályozó uniós rendelet megszületését. Eddig kevés fogást találtak a multik élelmiszeripari cégein.
Most már hivatalos indoka is van annak, hogy a nyugati határszélen élők miért mennek gyakran Ausztriába vásárolni. Nemrég kiderült ugyanis, hogy a kettős minőségű termékek problémája nem városi legenda. Ezt az Európai Bizottság (EB) kutatóközpontjában végzett tesztek előzetes eredményeire hivatkozó és a fogyasztóvédelemért felelős uniós biztos is megerősítette azután, hogy a megvizsgált azonos márkájú és címkéjű élelmiszerek egyharmadánál különbözőséget találtak. Éveken át hiába mondogatta ezt nagyon sok magyar, akik velem együtt elég sűrűn átjárnak ide vásárolni – jegyezte meg a nyugdíjas Horváth Zoltán, akitől a siegendorfi Hofer-boltban kérdeztük, hogy mi a véleménye a kijelentésről. Azzal kezdte, hogy a helyet jó választásnak tartja az árucikkek összehasonlítására, mert az osztrákoknál a Hofer néven ismert Aldi köztudottan nem a minőségi termékeivel, hanem inkább a kedvező áraival vált népszerűvé, ami számunkra nem annyira érdekes, az viszont már igen, hogy itthon a világ egyik legnagyobb diszkontláncának üzleteiben mindent összevetve nem kapta meg ugyanazt, amit Ausztriában már megszokott, ezért ott költi el a pénzét – tette hozzá. Egy magyar doktornő rendelésre sietett, így kénytelen volt rövidre fogni a bevásárlást, de amikor meghallotta, hogy miről beszélünk, és közben meg is találta a polcon a Nutoka néven forgalmazott mogyorókrémet, nem sajnálta az időt arra, hogy közbeszóljon. – A Nutellának ez egy viszonylag jól sikerült utánzata, amit a kezemben tartok, ha megveszem és nem ízlik, nem lehet okom a panaszra, mert felhívták rá a figyelmem. Nem így a magyar Nutellánál, holott az sem ugyanaz, mint amit itt, Ausztriában lehet kapni. Ezt sajnos későn tudtam meg, és bánom, hogy emiatt nagy csalódást okoztam a fiaimnak – mondta fanyar mosollyal és elrohant. Majd két Ausztriában dolgozó magyar, egy kamionsofőr és egy masszőr állította azt, hogy az osztrák Milka jobb a miénknél. Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok ellenére Kispál Edit, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének szóvivője úgy véli, hogy nincs alapvető probléma. Az eddigi vizsgálatokból legalábbis ez derült ki. Az persze jelzésértékű fordulat, hogy most már nemcsak itthon, hanem uniós laboratóriumokban is készülnek tesztek, ami fontos, hiszen e nélkül nem sok mindent lehetne kezdeni a vásárlók érzéseivel. Néhány termék összetételében feltárt eltérés nem jelent automatikusan minőségbeli különbséget és a fogyasztók kelet-nyugati alapú megkülönböztetését – összegezte álláspontját a Magyar Édességgyártók Szövetsége (MÉSZ) azzal a meggyőződéssel, hogy az általuk képviselt, felelősen működő gyárak jelenleg alkalmazott termékstratégiái megfelelnek a jogszabályoknak, az etikai normáknak és a piaci működés törvényszerűségeinek. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségétől is szerettük volna megtudni, hogy miként vélekedik az uniós biztos kettős minőségre vonatkozó kijelentéséről. A szakmai szervezet azonban úgy látja, hogy addig felesleges erről bármit is mondani, amíg nincs a kérdésről végleges brüsszeli döntés. Magyarország mellett több kelet- és közép-európai ország is jelezte, hogy azonos termékek közül a nyugaton vásárolt jobb minőségű, de arról, hogy ez a probléma milyen gyakran észlelhető, semmiféle hivatalos statisztika nem készült – magyarázta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára, aki gyanítja, hogy nem számottevő az esetek száma. Kitért arra, hogy ahol a termék hazai alapanyagból készül, és esetleg másként - mert például süthető az hosszabb, vagy rövidebb ideig is -, és ez észrevehető, az bizony baj.  Az összetételbeli különbözőség is gond, amiről a fogyasztót természetesen tájékoztatni kell, mert ellenkező esetben jogos kifogást tehet. Az végképp megengedhetetlen, hogy megegyező márkanév alatt, ugyanolyan csomagolásban mást forgalmazzon valaki, ez ellen muszáj tiltakozni. Azon senki ne csodálkozzon, hogy ez az ügy az élelmiszeripar szereplőit érzékenyen érinti, hiszen az elmúlt néhány évben rengeteg kellemetlenséget okozott nekik – hangsúlyozta név nélkül az iparágat jól ismerő informátorunk. Kezdődött azzal, hogy a gyártók a sajtóból  értesültek a NÉBIH vizsgálatairól. Majd nem kaptak betekintést az ezzel kapcsolatos dokumentumokba, nem tisztázhatták magukat. Ugyanis lehetnek legális eltérések a termékek között. A vitás kérdések rendezése pedig azért lényeges, mert csak így lehet gátat vetni a városi legendák terjedésének. Érdemes például az emlékezetünkbe vésni, hogy a magyar és az osztrák üzletek polcain található élelmiszerek sótartalma nem azonos. A különbözőség oka a nálunk bevezetett népegészségügyi adóban keresendő, amivel a jogalkotó a só mennyiségének csökkentését ösztönözi, és ezt az összetétel is tükrözi. A termékek alkotóelemeit feltüntető címkére vonatkozó előírások is mást szabnak meg egy-egy országban, ami szintén félreértésekre adhat okot. A szakértő közölte: a tűzzel játszunk, amikor nagy általánosságban külföldi gyártókat bélyegzünk meg azzal, hogy silány minőségű termékkel etetnek minket. Az élelmiszeripar ugyanis kiemelt ágazat, és azzal mindenki rosszul járna, ha egyesek átgondolatlan kijelentése miatt az exportáló hazai cégek értékes piacokat vesztenének. Azzal természetesen egyetértenek, hogy aki vétkezik, azt büntessék meg, mert a fogyasztót nem lehet becsapni. Ugyancsak nem megengedhető az ismert márkák jó hírének alaptalan lerombolása sem. Ebben a helyzetben belátható, hogy az érintettek miért várják annyira a kettős minőséget szabályozó uniós rendelet megszületését, ami végre megteremti az ellenőrzés jogszerű kereteit. Ezt Ausztria a vizsgálatok befejezése előtt semmiképpen nem tartja időszerűnek, ami az év végére várható, vannak viszont olyan tagállamok is, ahol a politikusok már az uniós parlamenti választást megelőzően eredményként szeretnék felmutatni az új jogszabály elfogadását – szögezte le brüsszeli forrásunk. Megtudtuk azt is, hogy egy másik kutatás célja a termékek minőségére, a választékra, és a fizetőképes keresletre jellemző viszony kiderítése. Mert az például nem elvárható, hogy azonos márkájú és csomagolású, ám az egyik országban olcsóbb, a másikban lényegesen drágább levespor összetétele megegyező legyen. A könnyebb érthetőség érdekében hozzátette: a magyar májgombóc levest össze lehet téveszteni az osztrákkal, amiben sajt is van, mert ott van, nálunk viszont nincs ilyenre kereslet. Azon pedig nem kell csodálkozni, ha valaki alapos megfontolás nélkül kettős minőséget kiált.  

Elhúzódó uniós vizsgálatok

Először a cseh kormány jelezte Brüsszelnek, hogy szerinte bizonyos nemzetközi vállalat gyártotta azonos márkajelű termékek minősége gyengébb a kelet-közép-európai országokban, mint Nyugat-Európában. Budapest is gyorsan rácsatlakozott a cseh kifogásokra, sőt, 2016 tavaszán a V4-csoport, vagyis Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország már közösen lépett fel az állítólagos kettős élelmiszerminőség ellen. Magyarországon 2017-ben legalább három alkalommal, több mint 100, különböző termékpárt vizsgált meg a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH). Az akkori földművelésügyi miniszter, Fazekas Sándor a vizsgálatokat követően bejelentette, hogy az ellenőrzött termékek egyharmadánál találtak eltérő összetételt és minőséget. Az élelmiszerfeldolgozó- és az élelmiszerkereskedelmi szektor szakmai képviseletei azonban felhívták arra a figyelmet, hogy az összetétel eltérése önmagában még nem jelent gyengébb minőséget. A kormány több tagja által emlegetett vád, amely szerint a multik félrevezetik a magyar vásárlókat, csak akkor állta volna meg a helyét, ha a termékek csomagolásán feltüntetettől eltért volna a beltartalom. Ilyen eltérést azonban a NÉBIH vizsgálatok nem tártak fel. A multik egyébként is arra hivatkoztak, hogy az élelmiszeripari termékekben azért lehetnek azonos márkajelzésű termékek eltérő összetételűek a különböző országokban, mert a gyártók figyelembe veszik az adott népesség ízlését is. Ez pedig állításuk szerint nem korlátozódik a kelet-közép-európai országokra. Emiatt elképzelhető, hogy az egyik országba készülő termékekben több a só, vagy más fűszer, vagy éppen kevesebb, mert az ottani ízlés miatt az eredeti összetételű termék nehezen, vagy sehogyan sem lenne eladható. A 2017-es első vizsgálat körülményeit egyébként a NÉBIH nem ismertette az érintett cégekkel. Azt a elismerték, hogy a vizsgált termékek nagy többségénél nem találtak az összetételben eltérést. Gyakorlatilag megcáfolták a kormányzati állításokat. A második, 2017. márciusi vizsgálat után pedig a hivatal elismerte, hogy majd’ 100 vizsgált termék közül mindössze 18 esetben találtak elhanyagolható különbséget az adott élelmiszeripari termékekben. Ez nem jelent minőségbeli különbséget és főleg nem gyengébb minőséget. Mintegy két éves eljárás során tavaly év végén az unió Brüsszeltől 100 kilométerre található geel-i Közös Kutatóközpont (JRC) laboratóriumában a kettős élelmiszer minőségre panaszkodó országok által beküldött összesen 63 minta közül 19-ben találtak különbséget az összetételben, és néhány esetben minőségi problémát is feltártak. A vizsgálatok hivatalos eredményéig azonban sem a gyártókról, sem a vizsgált termékekről nem nyilatkoznak. - Bihari Tamás

Frissítve: 2019.02.19 12:36