Mint megannyi más területen, a tankönyvekkel kapcsolatban is valótlanságokat terjeszt a hatalom. Az egyik legtöbbször hangoztatott állítás, hogy elsőtől kilencedikig minden diák ingyenesen kap tankönyvet.
A kijelentés hamis. Nem tankönyvcsomagokat kapnak ajándékba, hanem ingyenes könyvtárhasználati jogot. Az úgynevezett „ingyentankönyveket” ugyanis év végén vissza kell szolgáltatni az iskolának. Ha valami kár keletkezik (pl. elszakad, belefirkál a gyerek), ki kell fizetni. Az iskolai könyvtárhasználat egyébként korábban is ingyenes volt.
Az újgenerációs állami tankönyvek sem aratnak hatalmas sikert. A tankönyvellátó adatai szerint az új állami tankönyveket 2015-höz képest idén 31 százalékkal kevesebben választották. A tankönyvhasználók elégedetlenségét támasztja alá a Szülői Hang felmérése is: a szülők mintegy 70 százaléka szerint a gyereket korlátozzák a tanulásban a silány minőségű, új állami tankönyvek.
Távol áll a valóságtól az is, hogy a diákok javát szolgálja, ha egységes „egyentankönyvekből” tanulnak. Kutatások tömkelege bizonyítja: épp az ellenkezője igaz. Nincsenek egyforma tanulói csoportok, nincsenek egyforma osztályok, nincsenek egyforma diákok sem. A fejlődést épp a diákközpontú és a differenciált oktatás elősegítése, a mind színesebb tankönyvpaletta támogatná.
Nem teljes mértékben igaz az sem, hogy a tanárok szabad tankönyvválasztáshoz való joga garantált. Noha elvben lehetőség van arra, hogy egyes esetekben az állami helyett más – magánkiadós – tankönyvet válasszanak, a tankönyves szakmai egyesület szerint a rendeléseknél ezt igyekeznek korlátozni a tankerületek. Kérdés: hogyan érvényesül az Alaptörvényben is megfogalmazott tanulási és tanítási szabadság, ha a kormány tervei szerint a magánkiadókat végképp kiszorítják, és csak az állami egyentankönyvek lesznek elérhetőek? A válasz: sehogy.