Varsó ismerős terei az ecsetvonások mögött

Publikálás dátuma
2018.09.13 18:48

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Tomasz Maniewki Varsó utcáit és annak lakóit bemutató kiállítása a város egy ritkán látott arcát ábrázolja. A slam estbe forduló megnyitót Ponza gondolatai színesítették.
“Budapest, Budapest, a völgyben fekvő üst, melyből esztelen messzire száll fel a füst. Füst fel a fejbe, szövegek a szájba, Ponza itt a házban, Maniewski itt a házban” – sajátos sorok egy kiállítás megnyitóján. Korunk művészeti törekvéseiben azonban épp az a gyönyörű, hogy nem ismer határokat. Így születhetnek meg olyan pillanatok, amilyeneknek Tomasz Maniewski Az én Varsóm című kiállításán lehettünk tanúi. Bencsik Ádám, azaz Ponza, rapper, slammer néhány perces előadása hamar érthetővé téve, miért is különleges az a vers, rap és jó adag improvizáció keverékéből születő műfaj, amit slam poetrynek hívnak. A felsejlő gondolatok épp úgy illeszkedtek a kiállított művek sokszínűségéhez, mint a Varsóhoz hasonlóan megannyi füstös utcát, és hétköznapi problémákat rejtő Budapesthez. A nyolcvanas évekből ránk maradt bőrüléses troli, vagy sárga villamos, az aszfalt forrósága, a Szimpla kert, a Király utca mind-mind életre kelt Ponza magyar, lengyel, helyenként angol előadásában.  Amit a rapper szövegei, és zenéje közvetít, épp azt jeleníti meg vizuálisan Tomasz Maniewski. Az utcai árusok, csavargók és hajléktalanok iránti szimpátia, és a velük való zsivány összekacsintás adja a lengyel művész képeinek átütő erejét. Ahogy arra megnyitó beszédében Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója is utalt, az alkotó nem veti meg, nem gúnyolja ki a képeken megjelenő rászorulókat, és az emberi méltóságot sem tagadja meg tőlük. A város zajából a galériába érkező néző egy pillanatra önmagát láthatja esendőnek az ő vidámságukkal, humoros beszólásaikkal szemben – erre világítottak rá Urbańska szavai is: „ezek az emberek nem tudnak, illetve nem kívánnak részt venni a pénz, a teljesítmény, a karrier esztelen, végkimerülésig folytatott hajszolásában”. Az igazgató hangsúlyozta: Tomasz Maniewski nem csak az ő Varsóját mutatja meg nekünk, hanem azt is, hogy a mindennapi sürgés-forgás közepette érdemes egy percre megállni, és egy másik emberre figyelni.  A Varsó életéből kiragadott jelenetek, véletlenül elkapott beszélgetésfoszlányok, a kéregetők jól irányzott frappáns mondatai épp úgy lehetnének New York, Párizs vagy Budapest képei is. Az elnagyolt ecsetvonások mögött ismerős, közeli tereket, utcákat, arcvonásokat fedezhetünk fel, amelyekre szinte csak a szemünk sarkából, elkapott pillantásokból emlékezhetünk. Olyan villanások ezek, amelyekre már nem is figyelünk fel, mintha ott se lennének. Tomasz Maniewski képei azonban arról mesélnek, hogy e történetek és emberek nagyon is ott vannak. Együtt osztozunk velük az üst tartalmán.      

Infó:

Az én Varsóm Tomasz Maniewski festőművész kiállítása Platán Galéria Nyitva: szeptember 27-ig

2018.09.13 18:48

Három nő dönt tabukat pikáns helyszínen

Publikálás dátuma
2018.11.15 20:21

Fotó: /
Olyat tett a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre termében három színésznő, amit a szexuális zaklatási botrány kitörése óta nálunk senki. Arra vállalkoztak, hogy egy színházi estet állítanak össze ebben a témában elsősorban kortárs szerzők már létező szövegeiből.
Az előadás helyszínválasztása is pikáns, hiszen a szexuális zaklatás nevesített hazai színházi főszereplői közül az egyik épp a Nagymező utcai teátrumhoz kötődött. A Kortalan / Kortárs sorozat keretében színre vitt Alá/Fölé című ”szépirodalmi performansz fő erénye, hogy elhallgatás helyett felszínen tartja a témát, a zaklatás, a #metoo, a hatalmi visszaélés problematikáját. A Kortalan / Kortárs szintén egy színházi sorozat, amelyet a Mozsár Műhely fogadott be, jelenségeket dolgoznak fel a színház eszközeivel és ez költözött át egy alkalomra a szomszédba, a Kálmán Imre Teátrumba. A volt mulató tere abszolút alkalmasnak bizonyult, lehetett vetíteni, a tabukat döntő szövegektől pedig nem pironkodtak a valószínűleg sokat látott falak. Az estet - mint a sorozatot is - három színésznő állította össze, ők rendezték saját magukat, sőt a dramaturgok is ők voltak: Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Bodor Gyöngyi. Az előadásban kilenc szöveg hangzott el mások mellett Kormos Anett-től, Kiss Judit Ágnestől, Szabó T. Annától és Karafiáth Orsolyától. Csupa női szerző. Csupa a maga nemében bátor mondandó, markánsan női nézőponttal. De megjelent a másik oldal is, és stílusosan a hölgyeken a bajusz. A szövegekből átjött a kiszolgáltatottság, a határ átlépések, a kettős mérce keserűsége. Különösen Karafiáth Orsolya és Kiss Judit Ágnes szarkasztikus hangneme maradt meg a nézőben. Utóbbi szerzőnek a Ballada a kettős erkölcsről című remekét Fodor Annamária mondta el, az alkotás lényege, hogy az általános közvélekedés szerint „a férfi vágyik testi szerelemre, a nőnek meg csak baszhatnékja van.” Az előadás végén egy videobejátszásban olasz kisfiúk találkoznak egy lánnyal, kedveskednek, grimaszolnak neki, majd arra az instrukcióra, hogy adjanak neki egy pofont, mindannyian nemet mondanak. És elhangzik: „A gyerekek világában a nőket nem ütik.” Bár csak ilyen egyszerű lenne ez az egész a felnőttek világában is! Persze azt hiszem, már a gyerekeknél sem az.

Van még mit tenni

Az est második részében a #metoo témájáról beszélgetett az előadás alkotóival és Kovács Bálint újságíróval, aki könyvet is publikált a zaklatásról Szily Nóra. A hiányról beszéltek elsősorban, arról, hogy a botrány kirobbantása óta nem sok minden történt, de áttörés semmiképp. Kovács Bálint szerint elsősorban a fejekben kellene rendet tenni. Több internetes fórumon, például a Független Előadóművészeti-Szövetség által fenntartott minekmentoda.hu felületén is segítséget lehet kérni, illetve ki lehet beszélni a traumát. 

Témák
Metoo
2018.11.15 20:21

Kurtág és Beckett a Scala-ban: két szenvedély találkozása

Publikálás dátuma
2018.11.15 18:47

Fotó: /
Kurtág György első, Samuel Beckett darabjából készült operáját mutatják be a milánói Scala-ban. A premiert az olasz közrádió is közvetíti. A mű a teátrum meghatározása szerint: jelenetek és monológok, opera egy felvonásban.
Kurtág György, a kilencvenkét éves zeneszerző első operáját rögtön a világ egyik, ha nem "A" leghíresebb operaháza, a milánói Scala mutatja. Mint azt a zeneszerző egy interjúban elmondta, két szenvedélye találkozik, a kimondott szó és az énekhang. Inspirációkeresés közben egészen Monteverdi Orfeójáig, az első operák egyikéig jutott, amelyben a szó és a zene egyenlő partnerek. „A szöveg nem húzódik a háttérbe a zene kedvéért” – jegyezte meg. Bár a milánói Teatro alla Scala konzervatív műsorpolitikájáról ismert, az elmúlt évtizedekben több kortárs opera világpremierjét is ott tartották, a nyolcvanas években három Stockhausen alkotást is színpadra állítottak. Kurtág első operáját november 15. és 25 között. ötször adják elő az évadban. A premiert Markus Stenz vezényeli, az operát a Hollandiában évtizedeken át tevékenykedő francia-libanoni rendező, Pierre Audi állította színpadra. A négy énekes szerepben Frode Olsen, Leigh Melrose, Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi lép fel. Magyarul Végjáték címmel volt eddig ismert Samuel Beckett drámája, A játszma vége, amely az abszurd színház és az antidráma egyik alapműve. Kurtág nem változtatott Beckett szövegén. A halál pillanata egy felvonás hosszúságúra tágul, a dráma hosszan kitartott zokogás, amely akkor kezdődik, amikor s az ember születésekor felsír, okkal, mert attól a pillanattól kezdve ott függ a feje fölött a halálos ítélet, és elkezdődik a végjáték. Hét éve lehet tudni, hogy Kurtág elszánta magát első operája megírására. A művet a Salzburgi Fesztivál rendelte tőle, de 2012-ben a bemutatót két évvel későbbre halasztották. Ezután a premier Milánóba helyeződött át, és 2016-ban a Scala úgy tűzte ki a bemutató napját, hogy a mű még nem készült el. A magyar komponista első párizsi tartózkodása idején látta először Beckett darabját, Ligeti György ajánlotta figyelmébe, amikor mély depresszióba került az 56-os események hatására. Ezután Beckett művészete egész életén végigkísérte, Mi is a szó címmel utolsó írását zenésítette meg. Zeneszerzési módszeréről egy interjúban azt vallotta: „Úgy kell elképzelni az életünket, hogy ülünk egymás mellett egy-egy karosszékben a pianínó előtt, és komponálok. Ha valami a fejemben elkészül, eljátszom magamnak, majd neki is, és ő megmondja, hogy jó, vagy nem jó. Ő az első szűrő, akin át kell mennie minden zenémnek. Bárki másnak csak azután mutatom meg, ha az ő tetszését már elnyerte. Márta jobban érti a komponálást, mint én”.

Kurtág György

1926-ban született Lugoson, Romániában. Öt éves korában kezdett zongorázni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte, 1946-ban lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke. 1947-ben vette feleségül Mártát, aki szintén zongorista. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei, négy évvel később zeneszerzés diplomáját. Tanárai közt a Bartók-tanítvány temesvári zongorapedagógus, Kardos Magdától kezdve olyan nagyságokat találni, mint Ádám Jenő, Kadosa Pál, Kodály Zoltán, Weiner Leó vagy Szabolcsi Bence. 1957-1958 között egy évet Párizsban töltött, ahol Marianne Stein tanítványa volt, és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is. 1967-ben a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan előadóművészek voltak a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1981-ben komponált, A boldogult R. V. Truszova üzenetei című művével tört be a nemzetközi zenei köztudatba. 

2018.11.15 18:47