Összefogással közös ügyeinkért

Publikálás dátuma
2018.09.13 13:00

Fotó: Gruppo Tökmag/
Magyar és külföldi képzőművészek vidéki gazdákkal, hallássérült óvodásokkal és egy régi bányászfalu lakóival dolgoztak együtt egy négyéves nemzetközi program keretében
Út szélén festő gyerekek, szüretelő gazdák, osztálytermi foglalkozások – szokványos felvételek a mindennapi életünkből. A Ludwig Múzeum Közös ügyeink című 2018 elején megrendezett kiállítása, és a mögötte álló négyéves nemzetközi program (CAPP – Collaborative Arts Partnership Programme) azonban olyan megvilágításba helyezte ezeket a hétköznapi helyzeteket, amelyektől szemléletformáló, együttműködésre sarkalló, közösségépítő projektekké váltak. Ennek beszámolóit, kutatásait, s leginkább történeteit, fotóit tartalmazza az a most megjelent kötet, amely hét művészeti kezdeményezést tár elénk, kilépve a múzeum falai közül.
„Nagyon érdekes, ami 1990 óta történik a világ múzeumaiban, és amit egy olyan fogalommal szoktak körülírni, mint participáció, vagy részvétel. Ennek első és legfontosabb jellemzője, hogy nem kötelező, de olyan utakat nyit meg, és olyan lehetőségeket kínál a képzőművészek és a társadalom iránt elkötelezett személyek számára, aminek igenis lehet fóruma a hagyományos értelemben vett múzeum”
– mutatott rá a projekt egyik legnagyobb eredményére, az intézményi keretek lebontására Germán Kinga művészettörténész a kötetbemutató kerekasztal beszélgetésen.
A képzőművészek és az általuk meglátogatott közeg különféle módokon alkotott csoportosulásokat, melyekből akár baráti kapcsolatok is kifejlődhettek. Míg egyesek azt modellezték, mit jelent a közösség, és hogyan lehet kreatívan feloldani az alkotói munkák során felmerülő konfliktusokat (Arborétum), addig mások a helyi tudás és alapanyagok felhasználásával építettek környezetbarát pavilont az oszkói Gyüttment Fesztiválra (Folytatjuk?). A látássérültek és látók közti kapcsolatteremtés volt a Meglátjuk! középponti eleme, hasonlóan a Művészek az osztályteremben című projekthez, amelynek keretében többek között hallássérült gyerekekkel foglalkoztak a művészek. Utcai Dávid ez utóbbi résztvevője elmondta, nagy élményt jelentett számukra a vizualitás, mint közös nyelv megtalálása.
Az Úszó ház és a Sárkány Lee projektek egy korábbi történet életre hívását tűzték ki célul. Előbbi esetben az örökség, a család és az otthon fogalmain keresztül hozott létre egy vízre bocsátott házat a régi bányászfalu lakóiból, helyi gyerekekből és értelmi sérült fiatalokból álló csoport. Az utóbbi keretében pedig az öngyilkosságot elkövető Kolompár István képregényének színházi előadását alkották meg Komlón, Kolompárhoz hasonló helyzetű fiatalok együttműködésével. A projektek nemzetközi voltára az egyik legjobb példa lehet a Berlinben élő Antje Schiffers által hazai libatenyésztőknek, dinnyetermesztőknek, borászoknak ajánlott barter („Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni”), amelynek keretében a művész festményt készített a gazdák házáról, s cserébe azok kisfilmet készítettek a munkájukról.
A beszámolókból kitűnik, a közös munka hatására megváltozott a résztvevők kortárs művészetről, valamint a múzeumok szerepéről való gondolkodása, s megnyíltak előttük a projektek lehetőségei. Így a „közös ügyeink” nem csupán jól hangzó jelző maradt, valódi társadalmi felelősségvállalás és mindannyiunkat érintő, hétköznapi pillanatok állnak mögötte. A bemutatott művek legfőbb üzenete, hogy amint a művészek kiléphettek alkotói, s a hallás- vagy látássérült gyerekek a többségi társadalom által megszabott keretekből, úgy érdemes a nézőnek is kimozdulnia előfeltevéseinek hálójából. Így eshetett meg a Szijártó Zsolt, kultúrakutató által elmesélt eset is: körbenéztem egy osztályteremben, és azt vettem észre, hogy egy kínai kislánnyal amőbázom.
2018.09.13 13:00
Frissítve: 2018.09.13 13:00

Színházak éjszakája: Kell a bátorság, a tettek és a jellem

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:10

Fotó: / Mikó Bea
Az Operettben több más mellett a tánctanítás, a Katona József Színházban a kritikákról szóló játékos csoportterápia játszotta a főszerepet és nem mellesleg az egyik városi sétán eltűnt budai színházak nyomában eredhettünk.
Szállj fel szabad madár! - visszhangzott szombat délután a Budapesti Operettszínház házi színpadán. A próbateremként is működő helyszínen legalább negyvenen ropták alkalmi tánckart alkotva. Főként fiatalok, óriási energiával lépkedtek, forogtak, hajlongtak. Karjukat egyszerre emelték, az egyik fiú inge vizes lett, egy másik lány magas sarkú cipőben próbálta tartani a ritmust. A teátrum friss bemutatója, az István a király egyik koreográfiájának megtanulására lehetett jelentkezni. A Színházak Éjszakája sorozatba illesztette be a tánctanítást az Operett. Bodor Johanna, Lénárt Gábor és Kulin András koreográfusok felváltva mutatták, hogy mit kell csinálni. Negyven perc alatt kell elkészülni. A feladat nehéznek látszott, hiszen a profik egy ilyet nyolc-tíz óra alatt tanulnak meg. Az ambíció és a lelkesedés azonban csodát tett és az első turnus növendékei remekül teljesítettek és a végén tényleg alkalmi tánckarrá váltak. Aztán jöhetett a közös fotózás az utcán a színház előtt is. Peller Anna dedikálta éppen az Operettszínház új magazinjának a címlapját, amin ő látható. Az utcai színpad előtt már délután több százan álldogáltak. Örültek a kedvenceiknek, nem hiszem, hogy néhány közelállón kívül bárkit foglalkoztatott, hogy most folyik a teátrum igazgatói pályázatának hajrája. Könnyen lehet, hogyha létezne még a Budai Népszínház, vagy a hajdani Horváth-kertben álló egykori Budai Színkör, akkor most ott játszanák az István a királyt. De nem léteznek, régen lebontották őket. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai azonban más városi séta mellett ezeknek az eltűnt színházaknak a nyomába invitálták szintén a kíváncsi érdeklődőket. Gajdó Tamás színháztörténész, sétavezető a Budai Sikló Clark Ádám téri bejárata elől indította a túrát. Ott állt az 1861. szeptember 14-én megnyílt Molnár György által alapított Budai Népszínház. Mindössze kilenc évig, utána ugyanis lebontották. Mégis fontos szerepet tölt be a hazai színháztörténetben. Az előadások ugyanis valódi attrakciónak számítottak. Az alapítót a korabeli leírások alapján ellentmondásos, hiú, öntelt figurának tartották, de Molnár igyekezett mindig meglepni a közönséget. Emellett kiváló marketing szemlélet jellemezte, a színház pénztárában árulták a színdarabok dalait. A teátrumnak nem volt ugyan zsinórpadlása, de különböző technikai tükrökkel mégis elérték, hogy a színpadi változások egy illuzionista műsorában elvárható színvonalon jöjjenek létre. Itt jártak először magyar színpadon kán kánt és az akkori tánckarnak olyan tagjai voltak, mint például Jászai Mari. Molnár előadásaiban erőteljesen politizált is, amit a hatalom nem nézett jó szemmel, de végül a saját társulata lázadt fel ellene, ami egyben a színház végét is jelentette. Hasonlóan kalandos története volt a hajdani Horváth-kertben álló Budai Színkörnek. A kör alakú nyári színháznak épült fából készül épületet 1843-ban nyitották meg. 1937-ig tartottak itt nyaranta előadásokat. A két világháború közötti időben operetteket játszottak, az egyik legnagyobb sztár pedig Honthy Hanna volt. Színháztörténetileg szintén meghatározó a Horváth-kert legendája, slágerré vált dal is megörökítette. A hely arról is nevezetes, hogy a zenés darabok mellett Magyarországon itt tűzték először műsorra Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját. Az épületet végül anyagi okokból bontották le. A túra az Attila út egyik háza előtt fejeződött be. Itt élt Csortos Gyula, akinek a fennmaradt háztartási könyveiből sokat megtudhatunk életmódjáról, szokásairól, napirendjéről. Arról ezekben a könyvekben nem esett szó, hogy miként tűrte a kritikát. 
A Katona József Színház színészei szombaton három alkalommal is erről meséltek a Színházak Éjszakája közönségének Kocsis Gergely rendezésében. Szokásos módon a Petőfi Sándor utcai színház környékén nagy volt az érdeklődés. Megérte az izgalom, hiszen a színpadilag nehezen megfogható témából élvezhető jelenetekkel teli színházi órát rögtönöztek a játszók. Ha valaki megkérdez egy színészt, hogy érdekli-e mit írnak róla, a többségük azt mondja: dehogyis. Aztán gyakran később kiderül, hogy fejből idéznek róluk megjelent kritikákat. Szombaton azt játszották el, hogy egy csoportterápia keretében próbálják feldolgozni az írások következményeit. Önironikus, humorral teli szórakoztató est lett belőle. A gyengeségek, hiúságok önfeltáró sorozata, utalva a mai kritikák állapotára, színvonalára is. A Színházak Éjszakája záró partiját a Trip hajón tartották. Több színészekből álló formáció lépett fel. Délután még azt hallgathattuk az Operettben, hogy Szállj fel szabad madár, éjjel pedig Molnár Áron és csapata énekelte nagy elánnal, hogy „fogjunk össze most már a gyűlölködés ellen, kell a bátorság, a tudás, a tettek és a jellem.” És mondja valaki, hogy nem létezik „bekeretezett” éjszaka.
2018.09.23 23:10

Új igazgató kerülhet az Operettszínház élére

Publikálás dátuma
2018.09.23 18:14

Fotó: Népszava/
A társulat a jelenlegi direktort, Lőrinczy Györgyöt támogatja, de a bíráló bizottság többsége inkább Kiss B. Attila pályázatát támogatja. A döntés a miniszter kezében van.
A múlt héten összeült a Budapesti Operettszínház igazgatói pályázatát elbíráló szakmai bizottság. Úgy tudjuk, hogy a miniszternek ajánlatot tevő testület többsége Kiss B. Attila operaénekes pályázatát támogatja. Mint megírtuk, aspirál még a posztra Szente Vajk színész, rendező és a társulat többségének bizalmát élvező Lőrinczy György jelenlegi főigazgató. A bizottságba delegálták Rost Andrea operaénekest, Vincze Balázs koreográfust, Balázs Pétert a szolnoki és Kirják Róbertet a nyíregyházi teátrum igazgatóját, Hamar Zsoltot, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, Dubrovay László zeneszerzőt, Eperjes Károly színészt, rendezőt, Rónai Pál karmestert, Peller Károly színészt. Utóbbi két tag az Operettszínház képviseletében volt jelen. Úgy tudjuk, hogy ők ketten Lőrinczyt támogatták. Információink szerint a többiek viszont Kiss B. Attilára voksoltak. Ez azért is meglepő, mert elvileg több jelöltet is alkalmasnak tarthat egy tag. Úgy tudni Kiss B. pályázatában leendő balettigazgatóként szerepel Apáti Bence balettművész, publicista, aki politikai műsorok rendszeres résztvevője. A döntést a törvény szerint az EMMI minisztere hozza meg harminc napon belül. 
Szerző
2018.09.23 18:14