Tizenháromezer éves sörfőzdét találtak Izraelben

Publikálás dátuma
2018.09.13 19:01
Illusztráció: AFP
Fotó: /
Sziklába vájt mozsarakban érlelték, főzték az árpasört az észak-izraeli natúfi emberek, ez a legrégebbi ismert sörfőzde a világon.
Már 13 ezer éve létezett a sörfőzés gyakorlata a Földközi-tenger keleti medencéjében, ami ötezer évvel korábbi, mint az Észak-Kínában a sörkészítésről eredetéről talált eddig legősibb bizonyítékok. Az amerikai Stanford Egyetem és az izraeli Haifai Egyetem régészei az észak-izraeli várostól délre fekvő Raqefet-barlangban talált örlőedényeket elemezve jutottak erre a megállapításra, tanulmányukat a Journal of Archeological Science: Reports című folyóiratban tették közzé. A közismert régészeti lelőhely a Natúf-kultúra egyik temetkezési helye volt. Az izraeli Natúf-völgyben fedezték fel a múlt század harmincas éveiben a Kr.e. 11 000-9300 között létezett kultúra első települését. A natúfi emberek táplálkozásában a gabonafélék elsődleges szerepet játszottak, falvaikat gabonatermő vidékeken alapították, erről árulkodnak a térségben talált ősi gabonaőrlő, gabonatároló vermek, őrlőkövek maradványai. A natúfi emberek már gyűjtötték a térségben talált gabonamagvakat, tárolták is azokat - írta az MTI.
Az amerikai, izraeli régészek három gabonaőrló vermet/sziklamozsarat elemeztek és megállapították, hogy azokat búza- vagy árpasör főzésére használták, valamint élelmiszer-tárolásra. „Az alkoholkészítés és az élelmiszer-tárolás nagy technológiai innováció volt, amely elvezetett a civilizációk fejlődéséhez a világon, és a régészet jelentős eszköz abban, hogy megtaláljuk ezek eredetét... Felfedezésünk új fényt vet az emberi társadalom mélyebb történelmére”- idézte Li Liút, a Stanford Egyetem PhD-hallgatóját az EurekAlert tudományos hírportál.
„A natúfi maradványok a Raqefet-barlangban mindig meglepnek bennünket. Feltártunk egy natúfi temetkezési helyet mintegy 30 személy maradványaival, találtunk kőszerszámokat, állatcsontokat, őrlő eszköket és mintegy 100 sziklamozsarat és kisebb félgömbszerű csészenyomatokat. Néhány csontváz nagyon jó állapotban maradt fenn, korát könnyű volt megállapítani, és emberi DNS-t is találtunk" - mondta Dani Nadel, a Haifai Egyetem régész professzora. 
A feltárások öt éven át folytak. Az eredmények azt mutatják, hogy a natúfiaik legalább hét növényfajtát tároltak, vagy őröltek a mozsarakban, köztük búzát, árpát és rozsot, valamint hüvelyeseket. A növényi alapú ételeket háncsból készült edényekben tárolták, és nagy gömbölyű sziklatömbökben tárolták. A sziklamozsarakat gabonaőrlésre és ételkészítésre használták, valamint búza/árpaalapú sör készítésére, amelyeket a rituáléikon szolgálták fel 13 ezer évvel ezelőtt.
2018.09.13 19:01

Megtalálhatták a mohácsi csata helyszíneit

Publikálás dátuma
2018.11.17 10:10
Illusztráció
Fotó: AFP/
Az 1526-os mohácsi csata helyszíneinek pontos meghatározását lehetővé tévő, mára már feltöltődött ősi Duna-medret fedeztek fel a környezetrekonstrukció módszerével a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot feltáró szakemberek.
Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora, a kutatócsoport vezetője az MTI-nek elmondta, hogy a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, a táborokat, az összeütközés centrumát és azt, hogy a Mohácson elpusztult jóval több mint 20 ezer katonát hova temették.
A Mohácsi síkon az egykori széles, folyó menti mocsártól nyugatra fekvő, újonnan felfedezett, mintegy öt kilométer hosszúságú, északnyugat-délkeleti irányú egykori folyóvölgy, árok kapcsolja szerkezeti egységbe az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit - mutatott rá a felfedezés jelentőségére a kutatásvezető.
Pap Norbert szerint a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva, kutatócsoportjuk írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait, és határozta meg a csata helyének főbb jellemzőit. 
"Ennek kulcsa a vízrendszer vizsgálata volt"
- jegyezte meg.
Pap Norbert felidézte, hogy a mohácsi csata kutatásának 130 éves történetében az első évtizedekben Sátorhely és a Törökdomb környezetét vélték az ütközet centrumterületének. Az 1926-os megemlékezésekre készülve a korszak meghatározó kutatói elvetették ezt, és a Borza-patakon túl, a nyugati teleplépcsőn keresték a mohácsi csata történetének magyar krónikása, Brodarics István püspök leírásában Földvárként megjelölt települést. Pap Norbert szerint azonban döntő bizonyíték nem került elő arról, hogy a Földvár Majs térségében, vagy attól délkeletre lett volna. Az új modell cáfolja ezt az utóbbi, napjainkig élő koncepciót, és részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás 19. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről.
Pap Norbert kiemelte, hogy eredményeik szerint a Majsnál vizsgált terület nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról előkerült hadirégészeti leletmennyiség ráadásul két nagyságrenddel ritkább előfordulású, "mint amit a csatatértől elvárnánk". Majs mellett hektáronként csupán három késő középkori lelet került elő, míg az összehasonlításul szolgáló, a korszakhoz kötődő lützeni csata hasonlóan megkutatott helyszínén ez az érték száz darab feletti.
A korabeli Földvár település a modellezés alapjául szolgáló írott források szerint a Borza-pataktól keletre, a most azonosított ároktól délre található - hangsúlyozta Pap Norbert, hozzátéve, hogy a Brodarics leírásában említett "színházi nézőtér forma" kiemelkedés Majs helyett a sátorhelyi hát északi részén azonosítható. A szemtanú püspök szerint itt volt az oszmán sereg tüzérsége, mögötte pedig a tábora.
Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény (magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai nemzeteket felvonultató), 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét.
2018.11.17 10:10
Frissítve: 2018.11.17 10:10

"Nem hülyék, gyerekek" - Igazolták, hogy már a háromévesek is képesek dönteni

Publikálás dátuma
2018.11.16 16:16
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
A kisgyermekek a felnőttekhez hasonlóan figyelembe veszik a kontextust, a múlt eseményeit, és más személyek tudását is a társas helyzetekre vonatkozó döntéseik meghozásakor - derül ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) tudósainak közös kutatásából, amelynek eredményeit az amerikai tudományos akadémia folyóirata közölte.
Az ELTE és a CEU kutatói a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban megjelent tanulmányban arra keresték a választ, hogy a kisgyermekek képesek-e kikövetkeztetni a feléjük érkező kérések valódi tartalmát, figyelembe véve a másik szándékát és vélekedéseit, valamint saját korábbi tapasztalataikat. 
"Képzeljünk el egy hétköznapi szituációt: kávézás közben egy barátunk rámutat a sótartóra, és megkér minket, hogy nyújtsuk oda neki a cukrot. Ez a kérés egyáltalán nem fog minket zavarba hozni, egyszerűen odanyújtjuk a cukrot, feltételezvén, hogy csak összetévesztette a sótartót a cukortartóval. De vajon hasonlóan egyértelmű lenne ez a helyzet egy gyermek számára is?"
- idézi az MTI a CEU közleményéből Kovács Ágnes Melindát, a kutatás egyik résztvevőjét.
A kutatás az ELTE Babalaborjában zajlott 18 és 36 hónapos gyerekek bevonásával. A vizsgálat első fázisában a gyerekek azt látták, ahogy egy kísérletvezető elhelyez két tárgyat egy-egy dobozban. Ezután egy második kísérletvezető kicserélte a dobozok tartalmát. A csere alatt az első kísérletvezető egy napszemüveget viselt, amelyről utólag kiderült, hogy nem lehet rajta átlátni. A gyerekek nem kaptak további segítséget, hogy ezt az információt hogyan használják fel a döntéseikhez. A teszthelyzetben a korábban szemüveget viselő kísérletvezető rámutatott az egyik dobozra és a gyereket kérte, hogy adja oda a benne található tárgyat.
A korábbi kutatási eredményeket megerősítve mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály képes volt figyelembe venni a kísérletvezető tudását a kérés teljesítésekor, akkor is, ha a kísérletvezető történetesen rosszul tudta, hogy az általa kért tárgy az adott pillanatban melyik dobozban volt. 
Emellett a 36 hónaposok arra is képesek voltak, hogy felidézzenek korábbi, a kérés szempontjából releváns eseményeket, és ezáltal rugalmasan felül tudták írni saját elképzeléseiket a másik tudására vonatkozóan, és viselkedésüket ennek megfelelően alakították. Azaz amikor rájöttek, hogy a kísérletvezető rosszul tudja, hogy hol van a kért tárgy, nem azt adták neki oda, amire mutatott, hanem a másikat, pontosan, ahogyan a felnőttek is tettek volna.
A hároméves gyerekek tehát már képesek a később érkező információt integrálni a korábban kialakított elképzeléseikkel, így pontosan ki tudták következtetni, hogy a kísérletvezető téves vélekedésekkel rendelkezik, hiszen nem láthatta a cserét.
Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban rendelkeznek olyan mechanizmusokkal, amelyek nem csupán abban segítenek, hogy kövessék, ki milyen információ birtokában van, hanem arra is képessé teszik őket, hogy korábbi benyomásaikat felülírják, és ezáltal hatékonyan tájékozódjanak a rendkívül összetett társas helyzetekben - írja a közlemény.
2018.11.16 16:16
Frissítve: 2018.11.16 16:16