Van ebben a mai európai-magyar viszonylatban valami őseredeti báj arra nézve, hogy ki, hol és hogyan nevelkedett. Már persze a társadalmi kultúra viszonylatait értve ezen. A NER-kurzusban és eszmeileg elporosodott holdudvarában nagy port felvert Sargentini-jelentés tárgyalása sehol nem hozta elő azoknak a társadalom-kulturális előzményeknek, annak a fejlődési folyamatnak az ismérveit, amik magyarázhatnák azt például, hogy miért éppen egy holland uniós amazon vállalta ennek a számonkérésnek az összefoglalását.
Ami nem előzmény nélkül való. Éppen egy éve, 2017. augusztus végén távozott Budapestről Hollandia nagykövete Gajus Scheltema (a híres ornitológus), aki búcsúzáskánt meglehetős nyíltan fogalmazta meg nézeteit a magyar kormány működési viselkedéséről a 168 Órának adott interjújában, mondván, az „klasszikus marxista világlátás”.
Nem csoda! Ő is, és Judith Sargentini is annak a Hollandiának gyermeke, ahol az első polgári kormányzás, köztársaság jött létre Európában. Abban a XVII. században, amikor Magyarországon még török (türk) elnyomás volt. Abban a Hollandiában, ahol a XVI. században híres nyomdák (Plantin, Elzevir) könyveket nyomtattak. Abban a Hollandiában, ahol Spinoza egy utrechti könyvkereskedés kirakatában találta meg a karteziánus Huet művét (Demonstratio evangelica). Abban a Hollandiában, ahol Breda városában a városi tanács falragaszon matematikai feladvány megoldására hirdetett pályázatot, amit a véletlenül arra járó fiatal Descartes oldott meg (1618).
Egyszóval érthető a polgárosodás (civilizáció) fejlett kultúrájának hökkenete, sőt felháborodása és elutasítása azokkal a jelenségekkel kapcsolatosan, amiket a NER illiberális kurzusa hazánkban a civilizált (polgári) életforma ellenében kitermelt.