Civilizáció

Van ebben a mai európai-magyar viszonylatban valami őseredeti báj arra nézve, hogy ki, hol és hogyan nevelkedett. Már persze a társadalmi kultúra viszonylatait értve ezen. A NER-kurzusban és eszmeileg elporosodott holdudvarában nagy port felvert Sargentini-jelentés tárgyalása sehol nem hozta elő azoknak a társadalom-kulturális előzményeknek, annak a fejlődési folyamatnak az ismérveit, amik magyarázhatnák azt például, hogy miért éppen egy holland uniós amazon vállalta ennek a számonkérésnek az összefoglalását. Ami nem előzmény nélkül való. Éppen egy éve, 2017. augusztus végén távozott Budapestről Hollandia nagykövete Gajus Scheltema (a híres ornitológus), aki búcsúzáskánt meglehetős nyíltan fogalmazta meg nézeteit a magyar kormány működési viselkedéséről a 168 Órának adott interjújában, mondván, az „klasszikus marxista világlátás”. Nem csoda! Ő is, és Judith Sargentini is annak a Hollandiának gyermeke, ahol az első polgári kormányzás, köztársaság jött létre Európában. Abban a XVII. században, amikor Magyarországon még török (türk) elnyomás volt. Abban a Hollandiában, ahol a XVI. században híres nyomdák (Plantin, Elzevir) könyveket nyomtattak. Abban a Hollandiában, ahol Spinoza egy utrechti könyvkereskedés kirakatában találta meg a karteziánus Huet művét (Demonstratio evangelica). Abban a Hollandiában, ahol Breda városában a városi tanács falragaszon matematikai feladvány megoldására hirdetett pályázatot, amit a véletlenül arra járó fiatal Descartes oldott meg (1618). Egyszóval érthető a polgárosodás (civilizáció) fejlett kultúrájának hökkenete, sőt felháborodása és elutasítása azokkal a jelenségekkel kapcsolatosan, amiket a NER illiberális kurzusa hazánkban a civilizált (polgári) életforma ellenében kitermelt.  
2018.09.14 07:00
Frissítve: 2018.09.14 07:00

Az első

Száz éve, hogy befejeződött az első világháború.  A Nagy Háború emlékét persze elmossa a második, pedig az „csupán” kiteljesedve visszhangozta az elsőt, a végén az atombombával. Az első világháborúban a lövészárkok mocska mögött már ott volt a gépesített háború, amely „újdonságként” felszámolta a hátország fogalmát. Ott volt az arisztokrata kormányzás korának alkonya és a tömegdemokráciák felemelkedése. 
Az igazi borzalmakat aztán a politikusi vakság békéje hozta el, amely megöntözte az ezután következő „harmincéves háború” nacionalista magvait. Oroszországban a bolsevik hatalomátvétel, Németországban Hitler nemzetiszocialista tömegforradalma lett talaja a válságokkal küszködő liberális tömegdemokráciák szemet hunyó hitének: van kiút abból a világrendből és a háborút termő békéből, amelyet még az 1878-as berlini kongresszus teremtett.
Nem volt. Az ideológiai és fizikai birodalmi terjeszkedés újabb világháborút szült. Ennek okait pontosabban ismerjük, az elsőről már csak annyit tudunk, senki nem akarta. „Akaratlanul” tört ki, végzetes sebet ejtve a szociáldemokrácián, s megalapozva egy új, ugyancsak vak, erőegyensúlyra alapozott világrendet.
Ezen túl vagyunk, de jutottunk-e előrébb? Nem. Ott tartunk, hogy az évfordulón a francia elnöknek (bár a német kancellárral az oldalán: isten mentse meg a világot a német nacionalizmustól) a multilaterális világról kell szónokolnia; hogy az újra ébredő nacionalizmus belülről bontja meg a a hét évtizedes európai békét teremtő közösséget; Amerika egy narcisztikus félbolond kezében kacskaringózik; miközben Oroszország XX. századi erőviszonyokról álmodik.
Itt állunk hát, száz évvel öregebben, s globális kihívásokkal a nyakunkban cseppet sem lehetünk nyugodtabbak, mint amikor Szarajevóban Gavrilo Princip fegyvere eldördült.
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:15

Jogállam

A kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel.
Lószart, Mama! - idézünk egy korábbi miniszterelnököt, csak hogy lássák, nekünk nem mindenről jut automatikusan Orbán Viktor az eszünkbe. De hát mit lehet felelni arra a képtelenségre, miszerint Magyarországon mindenkinek be kell tartania a magyar törvényeket?  Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem vonatkozik magára a kormányfőre, aki például törvényesen nem röpködhetne ingyen magángépeken. Se a családjára, mert akkor a rendőrség nem szüntette volna be a nyomozást "bűncselekmény hiányában" a nemzet vejéhez köthető Elios-ügyben, ellenben felelősségre vonnának jó pár embert, amiért az országnak vissza kell majd fizetnie 13 milliárd forintnyi uniós támogatást, ami a megtestesült hűtlen kezelés. A gigászi vagyonukon kívül leginkább a futballmeccsek VIP páholyaiból ismert kegyeltekre sem vonatkozik semmilyen törvény. Legalábbis amíg ki nem esnek a pixisből. Építhetnek égig érő toronyházat, kacsalábon forgó vadászkastélyt, lehet több földjük, mint volt Csák Máténak, a mamájuk sertéshizlaldája lízingelhet bivalyerős motort, amellyel aztán ők járnak Fidesz rendezvényekre. Az ő esetükben az ég adta világon semmi se számít. Ha róluk van szó, írhat bármit a törvény, a sajtó, mondhat akármit az ellenzék, tiltakozhat jogász, professzor vagy civil, az ügyészség nem és nem lát bűncselekményt.  Ugyanennek az éremnek a másik oldala az, hogy a kormánytöbbség nagy előszeretettel hoz testre szabott - tehát eleve alkotmányellenes - törvényeket, csak azért, hogy kiszúrjon a kiszúrásra a legmagasabb szinten kinézettekkel. Ez volt a helyzet az RTL Klub ellehetetlenítésére szánt reklámadóval, a kizárólag a CEU elüldözését szolgáló innovatív kritériumokkal, az egyházak bejegyzésével és - erről most már alkotmánybírósági döntés van - a rokkantnyugdíj-rendszer lerombolásával is. És ez a kormány, ez a Fidesz ünnepli lelkesen, hogy az Európai Néppárt kiáltványában egy helyen sikerült "jogállamiságra" cseréltetni a "liberális demokráciát". Mintha nekik nem lenne tök mindegy, hogy mihez nincs semmi közük. 
2018.11.12 09:00
Frissítve: 2018.11.12 09:19