A Szép Szóban augusztus 11-én megemlékeztem az estélyről, amelyet az Operabarátok Egyesülete rendezett az Ybl-palotában 1946-ban. Ugyanakkor az estély utóélete is érdeklődésre érdemes, mind a köz-, mind a sajtótörténet vonatkozásában.
A Rajna kincse előadását követő vacsorát az Operaház büfétermében és annak előterében elhelyezett asztaloknál szolgálták fel. Kivétel csak Tildy Zoltán köztársasági elnök és társasága volt - ők a díszpáholy bejárata előtti teremben étkeztek. A terem ajtói előtt a köztársasági elnöki testőrség egy-egy jól megtermett tagja állt őrt. Az estély résztvevője volt a kitűnő író és publicista, Zsolt Béla, aki találkozni szeretett volna Tildyvel. Be akart menni hozzá, de nem tehette, mert a testőrök nem engedték be, hiába mutatta fel sajtóigazolványát. Roppant dühös lett és a Haladás következő számában fulmináns cikkben marasztalta el az államfői hivatalt.
Mintha a demokratikus állam elnökének kíséretében ott lettek volna az imént látott Wagner-opera germán mitológiai óriásai, Fafner és Fasolt... - írta Zsolt. Másnap az elnöki hivatal apparátusát vezető, miniszteri rangú Jékely László magához kérette Zsolt Bélát. Közölte, hogy a Haladás napilapot egy hónapra betiltják. Zsolt ezt azzal vette tudomásul, hogy a betiltás letelte utáni első számban közölni fogja beszélgetésüket. A betiltás így elmaradt.
Jékely eredetileg ügyvéd volt, a háború után ment át a közszolgálatba. Azt beszélték róla, hogy a belvárosi Magyar utcában sok év óta működő, Maison Frida néven ismert elegáns nyilvánosháznak (magyarán: kupleráj) a tulajdonosa az ő nagynénje. Az épületet közvetlenül az ostrom után lefoglalták és népi kollégisták otthonává tették. A fiatalok nem maradhattak ott sokáig, mert tulajdonosa visszakapta az ingatlant és ismét működtette az intézményt. Általános vélemény szerint unokaöccse hathatósan támogatta a tántit az újra-megnyitás engedélyezésében. Jékely 1947-ben a zöldhatáron át elhagyta az országot. Amikor távozása publikussá vált, a kor egy másik kitűnő újságírója, Gogolák Lajos a Haladásban nagy cikket közölt róla. Az eltávolított népi kollégista fiatalokkal kapcsolatban azt írta: (...) a perditák által otthonukból kiszekírozott kollegisták telesírták a várost panaszaikkal.
Akkoriban, azaz hetven évvel ezelőtt a "kurva" szót még nem illett nyomtatott szövegben szerepeltetni, a finom tollú Gogolák ezért választhatta a "perdita" kifejezést. Csakhogy nem számolt - hadd használjak régi sajtókifejezést - a szedőszekrény pajkos koboldjának csínyével. A Haladásban ez állt: a kollegisták telesírták a várost pinaszaikkal.
Zsolt Béla szerint nem a pajkos kobold, hanem egy gonosz tréfacsináló műve volt ez a "sajtóhiba".
(A szerző, Del Medico Imre a Magyar Postával - úgynevezett elsőbbségi -, levélben juttatta el írógéppel lejegyzett szövegét szerkesztőségünknek. A borítékon a Népszava, és a Szép Szó szerkesztőjének a neve is szerepelt a pontos címmel együtt. Ennek ellenére az először augusztus 14-én lepecsételt küldemény szeptember 10-én érkezett meg a szerkesztőségbe - vagyis csaknem egy hónapig tartott az útja Zuglóból a VI. kerületbe. A borítékon az augusztus 14-i mellett három másik pecsét található, az időben másodikon augusztus 15-i, a következőn augusztus 22-i, az utolsón pedig szeptember 6-i dátum olvasható.
Honlapján a Magyar Posta az elsőbbségi levelekről ezt írja: "Az elsőbbségi levél előnye, hogy gyors, a kék színű megkülönböztető, »ELSŐBBSÉGI« jelzéssel ellátott leveleket a felvétel után, egészen az első kézbesítési kísérletig, a postai kezelés minden szakaszában kiemelten kezeljük, így több mint 90 százalékos arányban, a feladást követő munkanapon már célba is érnek." És a maradék 10 százalék? - A szerk.)
