Nagykoalíciós válság

Rossz hírt kapott Angela Merkel: a Wahlen közvéleménykutatónál első ízben süllyedt harminc százalékra az uniópártok támogatottsága. Ha most rendeznének választást, a CDU/CSU és a szociáldemokraták együttesen sem szereznének többséget a Bundestagban. A bizalomvesztés oka: a nagykoalíció gépezetébe rendre homokszem kerül. Júniusban kis híján véget ért az évtizedek óta tartó szövetség a CDU és a CSU között, augusztusban az uniópártok és az SPD vitázott a nyugdíjreformról. Bár mindkét ügyben megállapodás született, a szembenállás nem tett jót a koalíció pártjainak. S utána jöttek a chemnitzi események, ami felvetette a kérdést: elég biztonságos-e Németország? Kellőképpen erős-e a rendőrség ahhoz, hogy megálljt parancsoljon a szélsőségeseknek?

A neonácik tüntetése kapcsán az idősebbekben egy szörnyű időszak rémképei idéződtek fel. Mások azt állapították meg, hogy a keletnémetek egy része mintha nem érezné jól magát a békés nyugati társadalomban, ami azt jelzi: Németország az újraegyesítés után majdnem harminc évvel sem egységes.

A chemnitzi események talán feledésbe merültek volna, ám az alkotmányvédelmi hivatal vezetője olyan szerencsétlen kijelentést tett, amely még jobban feltépte a sebeket. Megkérdőjelezte, hogy szélsőjobboldali csoportok valóban hajtóvadászatot hajtottak végre baloldaliak ellen, mert szerinte a videofelvételek ezt nem bizonyították egyértelműen. Az ügy újabb koalíciós feszültséghez vezetett, mert míg a szociáldemokraták Hans-Georg Maassen lemondását követelik, az uniópártok kiállnak mellette.

Az SPD egyre erőteljesebben képviseli álláspontját, ez már a nyugdíjreformmal kapcsolatos vitában is egyértelművé vált. A párt mindinkább megtalálja a saját hangját, aminek meg is van az eredménye: megindult felfelé a lejtőn. A nagykoalíció zuhanását azonban egyre nehezebb megállítani.