Ahogy azt Móricka elképzeli

A Műfordítók Egyesületének rendezvényén a helytelen vagy fordíthatatlan kifejezések mellett az idegen hatások is szóba kerültek.

Helyesen beszélni (hát még fordítani!) nem is olyan könnyű – ez derült ki két nyelvész, Nádasdy Ádám és Kálmán László beszélgetéséből a Fordítsunk! – A nyelvész és a műfordító című beszélgetésen. A műfordítók szervezete a nyelvileg helytelen és a fordíthatatlan kifejezésekről rendezett vitaestet, melyen olyan példák is felmerültek, amelyeket más nyelvekből vettünk át. A német nyelv például évszázadokon keresztül hatott a magyarra, és számos tükörfordítás is megjelent – hangsúlyozta Nádasdy Ádám.

Ilyen például a ’jól néz ki’ (schaut gut aus), amelyet el is felejtettünk, hogy germanizmus, és a legtermészetesebb módon használjuk. A nyelvész elmesélte, amikor a német nyelvben az ’ahogy azt Móricka elképzeli’ kifejezéssel találkozott, rádöbbent, azt sem ők vették át tőlünk, hanem fordítva. A német esetében tehát teljesen beépültek, elvegyültek ezek az eredetek– mutatott rá, kiemelve, a purizmus (nyelv- és stílustisztaságra törekvő irányzat) azonban ezeket is ki akarta szűrni. Bár – emelte ki Kálmán László kiemelte – a német ellen valószínű más okok miatt is hadakoztak, hiszen a latinból átvett szavak például nem zavartak senkit. Szerinte feltehetően az angollal szemben is más hatások miatt alakult ki ellenszenv.

Kálmán szerint érdekes megnézni, hol a határ: mikor válik valami a magyar nyelv részévé. „A ’nem igazán’-t az idősebbek még értik, hogy a ’not really’-ből lett lefordítva, a fiatalabbaknak azonban ez fel sem tűnik. Teljesen normális magyar kifejezés számukra” – tette hozzá példaként. Úgy véli, egy műfordítónak éreznie kell az ilyen apró különbségtételeket. A realizál, vagy a sajnálom szavak esetében is hasonló változást vélhetünk felfedezni: a gimnazista korúak teljes természetességgel használják részvétnyilvánításkor, hogy sajnálom – mondta. Majd Nádasdy hozzátette, ő ezt így biztosan nem mondaná. Mire Kálmán: lehet, hogy nem vagy gimnazista korú?

Vannak kifejezések, amelyeket azonban még nem fogadott be integráns részként a nyelv és a nyelvészet: az ’It’s a shame’ ’szégyen’-ként való fordítása kifejezetten félreértésként jelenik meg, magyar jelentése inkább ’Jaj, de kár’: a szégyen és a kár nyelvünkben nem megfeleltethető egymásnak. Rámutattak, sokszor problémát jelent egy rossz fordítás megőrzése is: például Mózes szarvainak esetében. A Vulgata fordítása szerint Mózes lejött a hegyről, és arcán szarvakat viselt. Ezzel szemben a Szent István Társulat fordítása úgy írja: arcának bőre ragyogott. A probléma forrása a korábbi félreértelmezések esetében az volt, hogy a héber szó egyaránt jelent ragyogást és szarvat (valamint, hogy a szarv a hatalom jelképe, így a kifejezés több oldalról is megállta a helyét). Ennek kapcsán Nádasdy és Kálmán arra jutott, a Biblia, és a szent szövegek esetében különösen nehézkes feladattal áll szemben a fordító, ugyanis nem csupán nyelvi, hanem vallási kontextust is figyelembe kell vennie. A példák sokaságából a beszélgetés végére kiderült, nem, hogy több, de egy nyelvet is nehéz jól ismerni, különösen, hogy a szabályok, és kifejezések elfogadottsága is folyamatosan változik. Olykor még a nyelvész és a műfordító is gondolkodóba esik tőlük.