Kukázók

Amikor a Fidesz 2010-2011 tájékán hozzákezdett a hulladékgazdálkodás megreformálásához és a magáncégeknek a hulladékos közszolgáltatásból történő kiseprűzéséhez, a dolgot még elintézhettük azzal, hogy a fiúk az apróért is lehajolnak (elvégre hol van a kukapénz mondjuk a magánnyugdíj-kasszához vagy az energiaszektor bevételeihez képest)? Nyolc év távlatából annyi kiegészítést fűthetünk a kezdeti diagnózishoz, hogy egyrészt az a bizonyos apró nem is olyan kicsi – most éppen 15 milliárd forintra saccolják az állami kukaholding veszteségét, amit értelemszerűen az adófizetők finanszíroznak, miközben a szektor korábban deficitmentes volt -, másrészt pedig amíg ez a kormány van hatalmon, lehetőleg már ne reformáljon meg semmit. A kommunális hulladék kezelése még államosítva sem tartozik a legnagyobb alrendszerek közé, a mérete és a bonyolultsága is elhanyagolható mondjuk az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz képest. A működtetése annyiból áll, hogy a települési kukák tartalmát el kell juttatni az EU-pénből létesült válogató- és kezelőüzemekbe, a folyamatot (a begyűjtést és a kezelést is) a lakosság befizetéseiből finanszírozva. A kormány a nem állami-önkormányzati többségű cégeket kitiltotta a „piacról”, a számlázásra – a díjak beszedésére és a szolgáltatók kifizetésére – pedig központi mamutvállalatot alapított, ennyiből állt a reform (amennyiben reformnak tekinthető, hogy visszatérünk a szocialista rendszerben becsődölt modellhez). Az intézkedések mérlege egyszerre tanulságos és riasztó: a saját területükön monopolhelyzetbe hozott, köztulajdonú cégek közül az összes veszteséges, az ágazati csúcsszervet pedig lassan eltemeti a szemét és a hiány. Közben a magyar hulladékgazdálkodás összes mutatója – különösképpen a szelektív gyűjtés és hasznosítás mértéke – évről évre romlik. Mindezt azok figyelmébe ajánljuk, akik időnként még szóvá teszik, hogy a kormányzásuk kilencedik évében miért nem kezdtek még hozzá Orbánék a nagy rendszerek reformjához. Hogy miért nem, azt mi sem tudjuk, de azok után, amit a kukák körül műveltek, nem is sürgetnénk.
Frissítve: 2018.09.18. 08:51

Előszó a nyugdíjas parlamentekhez

Az utóbbi időben intenzív médiaérdeklődést tapasztalhatunk a nyugdíjakkal kapcsolatosan mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban. Ez örvendetes, de a hírek mögött jelentős lobbiaktivitás mutatható ki. Az írások több esetben a kiszolgáltatottak, a felkészületlen, a tájékozatlan laikusok megtévesztését szolgálják. Óvatosnak és kritikusnak kell lenni akkor is, amikor a nemzetközi tapasztalatokat olvassuk, illetve komoly szűrővel kell a nemzetközi tapasztalatok hazai érvényesülését keresnünk. A ma érvényes nyugdíjrendszernek a kor körülményeihez történő átalakításakor arra lenne szükség, hogy újra meghatározzuk: a nyugdíj tartalmát, a nyugdíjasok társadalmi szerepét, a nyugdíjra biztosított források eredetét és a költségvetésben elfoglalt helyét, a rendelkezésre álló keret növekedésének garanciáit, a pénzbeli és társadalmi juttatások biztosításának az elveit, a nyugdíjasok kiszolgáltatottsága csökkentésének eszközeit és sajátos önszerveződésük támogatásának formáját.  Októberben megrendezik a megyei nyugdíjas parlamenteket, ahol mindenkinek lehetősége lesz bekapcsolódni a jövőt alakító munkába. A megyei nyugdíjas parlamentek küldöttei, november második felében, az Országos Nyugdíjas Parlament keretében összegzik a tapasztalatokat és megfogalmazzák az általánosítható javaslataikat és elvárásaikat. Tudatosítanunk kell a kortársaink körében azt, hogy nyugdíjrendszer megváltoztatása napirenden van. A jövőbeli új rendszer átalakítását sokan akarják majd a saját érdekeik és értékeik alapján befolyásolni. Az idősek szempontjait viszont csak a nyugdíjasok maguk tudják kifejezni. Csak tőlünk függ az, hogy miként veszünk részt a nyugdíjrendszer átformálásában.   A szerző a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke.
Frissítve: 2018.09.17. 09:17

Kommunista tempó

A 7-es cikkely megindításáról szóló szerdai európai parlamenti szavazás azt mutatta meg, hogy már nemcsak a Kreml tudja megosztani Európát, hanem Orbán Viktor is. Ezzel persze a messzemenőkig túlértékeljük a magyar kormányfőt, ám a voksolás alapján kiderült: az egyes európai kormányok sem egységesek a sorozatos magyar jogsértések ügye kapcsán, legalábbis azok, amelyekben helyet kapnak populista pártok. Valószínűtlen ugyan, hogy a magyar kérdés különböző megítélése miatt megbukna bármely koalíciós kabinet Európában, de további feszültségek forrása lehet, hiszen Orbán rendre olyan szólamokat hirdet, amiket az európai szélsőségesek is lelkesen támogatnak. Jellemző, hogy míg az Európai Néppárton belül Angela Merkel pártja, a CDU képviselői megszavazták a Sargentini-jelentést, a CSU honatyáinak többsége ellene voksolt. Az olasz kormány is teljes megosztottságról árulkodott. Miközben már nem telik el hét anélkül, hogy Matteo Salvini belügyminiszter ne kecsegtetne azzal: hamarosan Orbánnal irányítják Európát, az olasz jobboldali radikális Liga koalíciós partnere, az Öt Csillag Mozgalom nagyon keményen bírálja a magyar kormánypárt demokráciát megcsúfoló intézkedéseit. Az osztrák kormány sem egységes. A jobbközép Osztrák Néppárt már előre jelezte: megszavazza a jelentést, a kisebbik koalíciós partner, az FPÖ egyik EP-képviselője viszont egyenesen Európa hősének nevezte a magyar kormányfőt. Csehországban a kabinetet kívülről támogató kommunisták voksoltak a jelentés ellen. Mindez azt jelzi, Orbán a helyére került Európában. Vele van a szélsőjobb és a kommunisták egy része. A magyar kormányfő azt reméli, az EP-választás után minden az ő szája íze szerint alakul. S bár valóban erősödnek a populisták, jelentősen nem változnak meg az európai erőviszonyok. S akkor kezdődnek a bajok, hiszen egy ország sorsát veszélyezteti azzal, hogy képtelen európai politikusként gondolkodni.