Beállt a sorba az MNB is

A tegnapi bejelentéssel a szigorítás útjára lépett a jegybank. A további monetáris politika az infláció alakulásától és a unió bankjától függ.

Szorít a pénzügyi gyeplőn az Európai Központi Bank (EKB), jelentette be a múlt héten az intézményt irányító Mario Draghi. Nagy meglepetést nem okozott, a piacok már beárazták, hogy az ütemezett, 2015-óta folyó kötvényfelvásárlásra fordított összeget megfelezi az EKB, októbertől havi 30 helyett, 15 milliárd eurót fordítanak erre a célra. 2015 óta mintegy 2500 milliárd euró folyt ki az Európai Központi Bank pénzcsapján, amelyet először tavaly ősszel zárt szűkebbre az intézmény. Igaz akkor még csak szóban, hiszen év végéig rendre megérkezett a kötvénypiacra a havi 60 milliárd, hogy azután, ez év elejétől, havi 30 milliárdra csökkenjen az apanázs. A kamatszint változatlanságával is számoltak az érintettek annak ellenére, hogy a tengeren túl a Fed idén már kétszer is emelt a rátán.

Európában a jelenlegi -0,4 és a +0,25 százalék közötti szintekhez leghamarabb az év utolsó negyedében nyúlnak, akkor is óvatosan, és a pozitív tartomány elérése jövőre valószínűsíthető. Az inflációs cél még mindig 2 százalék, de ez 2020-ra lehet reális, addig 1,7 százalékkal számolnak. A konjunktúra elvárások is szerényebbek az euró-zónában idén 2 százalék, jövőre pedig 1,8 százalék lesz a GDP bővülése. Mario Draghi szerint a protekcionizmus, a feltörekvő piaci zavarok, a Brexit zavaró tényezők lehetnek, de nem fenyegetik kisiklatással az európai gazdaságot.

A kormányok és a jegybankok meglépték ami a válságból való kilábaláshoz kellett, a világ pénzügyi rendszere azonban még mindig nem nyilvánítható teljesen gyógyultnak, inkább lábadozik, az egyensúlyvesztés veszélye továbbra is fennáll. Ennek leginkább aggasztó jele az eladósodottság, amely soha nem látott mértéket öltött az utóbbi másfél évtizedben. Míg 2001-ben az állami- és magánadósságok a világ GDP-jének 61 százalékát tették ki, napjainkban az IMF adatai szerint 225 százalékra, 164 000 milliárd dollárra rúgnak. Ennek 37 százaléka állami, 63 százalék pedig magánadósság. A globális pénzügyi rendszer 2003-ban 143 000 milliárd dollárnyi eszközt kezelt, 2016-ra az aktívák 340 000 milliárd dollárra híztak. Az Európai Központi Bank mérlege, miután az intézmény fegyverként bevette a 0 kamatokat, valamint az ütemezett kötvényfelvásárlást, 1000 milliárd euróról 4500 milliárdosra hízott, azaz a tűzoltással párhuzamosan elszórta egy újabb krízis magjait.

Igazságtalan lenne azonban csak a negatívumokra figyelni, az elmúlt időszak a bankok konszolidációjáról is szólt, amelyek saját alapjaikat 1500 milliárd euróval erősítették, megszabadultak kétes aktíváiktól, igaz az ezeket átvállaló, izmosodó „árnyékbankok”, amelyeket nem kötnek a központi bank regulái, újabb feszültséggócok jelenthetnek.

A gazdasági jelzőszámok többsége pozitív, a pénzbőség inspirálta a fogyasztást, a termelést, a központi bankok felelőssége maradt a folyamat kordában tartása, a pénzügyi manna irányítása. A bankok természetes tulajdonsága a falánkság, többet vesznek el a forrásokból, mint amire szükségük van, hogy azután kihelyezési kényszerben, minden eszközt megragadva, néha felelőtlenül is biztassák a klienseket a hitelfelvételre. Bármennyire is paradox, a bankok a mozgásterüket szűkítő szabályok közepette, gyakorlatilag korlátlan hitelekkel árasztják el a piacot, ahol a likviditás, számítások szerint, 1500 milliárd euróval meghaladja a reális, vagy inkább racionális igényeket. Elemzők szerint spekulációs léggömböket fújnak és a központi bankok felelőssége a felfújt lufi óvatos leengedése. A tengeren túl már megkezdődött az akció, a Fed, amely 4500 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba 2008 és 2014 között, megkezdte a kamatemelést, most Európán a sor.