Tájékoztatás

Vasárnap óta olvasható a Népszava honlapján egy tartalmi összefoglaló a Sargentini-jelentésről. Úgy tűnik számunkra, hogy van igény az ilyesfajta ismeretterjesztésre: az írás napok óta a legolvasottabb cikkeink közé tartozik, és az oldalba beépített Facebook-modul, illetve lapunk Facebook-fiókjának számlálója szerint többen osztották meg a közösségi oldalon, mint Orbán Viktornak az EP-ben elmondott beszédét, pedig a magyar miniszterelnöknek elvben hússzor annyi követője van (reméljük, nem úgy vásárolták össze őket, ahogyan a hazai celebek szokták), mint a Népszavának.

Amúgy a magyaroknak láthatóan megvan a maguk véleménye a jelentésről, és nem pontosan ugyanaz, amit a kormány sugallni szeretne. A Mészáros-tulajdonban lévő online megyei lapokra kitett tegnapi kérdésre - Elfogulatlannak tartja Sargentini jelentését? – még a szorgos munkával a habonyi kommunikációhoz szoktatott olvasótábor kétharmada is úgy válaszolt, hogy „Igen, ez tényleg valós veszélyekre utaló anyag”. Nem tudni, mi volt a cél a kérdésföltevéssel, de feleletek ugyanarra utalnak, amit a saját házunk táján tapasztaltunk: itt még bőséggel lenne miről (és miért) kommunikálni. Ha az Orbán-kabinetnek valóban a tájékoztatás lenne a szándéka, elmondhatná például, hogy a jelentés szerint Magyarországon törvénytelen állami üldöztetésben részesül az egyik keresztény egyház; hogy a kormány törvénysértő módon távolította el a hivatalából a Legfelsőbb Bíróság elnökét; hogy az összes tagállam közöl nálunk a legsoványabb a munkanélkülieknek szánt juttatás; hogy egyre gyakrabban vesznek el gyermekeket a szüleiktől a család kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzete miatt; hogy az államunk egy olyan nevetséges vagyonnyilatkozati rendszert üzemeltet, amely nem alkalmas a politikusok vagyoni helyzetének nyomon követésére, és hogy az EU csalás elleni ügynöksége, az OLAF „súlyos szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket állapított meg 35 olyan közvilágítási tárgyú szerződést illetően, amelyeket egy, akkoriban a magyar miniszterelnök veje által irányított vállalkozásnak ítéltek oda”. Aki elfogulatlanul közelít ehhez a témához, bizonyára egyetért velünk abban, hogy az itt felsorolt elemek lényeges részei a Sargentini-jelentésnek, létező jelenségeket dokumentálnak, és nem hagyhatók figyelmen kívül, ha véleményt akarunk alkotni az EP eljárásáról.

Amennyiben tehát az imént felsorolt skandalumok hangsúlyos részei lesznek a most induló, milliárdos Rogán-kampánynak, akkor semmi gond: a kormány azt teszi, ami a dolga, értelmes célokra költi az adófizetők pénzét. Ha viszont nem lesznek (ellenben sok szó esik majd Sorosról, a migránsokról és a bevándorlásnak ellenálló Magyarország megbüntetéséről), akkor azok gyanúja igazolódik be, akik szerint Orbánék nem tájékoztatnak, hanem manipulálnak, és a közpénzeket a saját politikai céljaik érdekében, a médiaklientúrájukat hizlalva használják föl.

Akár így, akár úgy, reméljük, a Nemzeti Választási Bizottság résen lesz – az ugyanis mégsem lenne méltányos, ha a Fidesz már most elkezdhetné az EP-választási kampányát, hatmilliárd állami forintból.