A jegybankárok, akár a bűvészek csalnak. Vagy csak ügyesek a szemfényvesztésben.
A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa hosszas előkészítő munka után, a forint száguldásszerű gyengülését követően, hatalmas várakozások közepette kedden bejelentettek. Még kacsintottak is hozzá, hogy ugye a tud a jegybank lépni, ha szükségét látja. A pénzpiac ujjongott, a forint erősödött, az elemzők számoltak, összeadtak, kivontak és a végén mindig nulla jött ki.
Pedig a jegybanki szót vivők megmondták: az MNB monetáris politika irányvonala nem változik, azaz marad ultralaza. Csak a felkészülés zajlik, ahogyan ők mondták a normalizációra. A bejelentett intézkedések, mint egy kisebb betétlehetőség kivezetése, hogy nem vesz több jelzáloglevelet a bankok bankja és a kamatcsere ügyleteknek is vége, nem rendíti meg a bankokat.
Közben a régiós országok központi bankjai sorra emelik az irányadó kamataikat, többek között - kimondva, kimondatlanul - devizáik erősítésére, az infláció kordában tartására. Az Európai Központi Bank is folyamatosan szigorít. Mindezzel felkészülnek egy lassabb növekedés időszakára, hogy kellő muníció legyen a kezükben, akkor.
Ilyen nemzetközi környezetben joggal várhatták volna el az intézkedésekkel elégedetlen hozzáértők, hogy legalább egy halvány, a szigorításra való utalást tehettek volna jegybankáraink. Arra végkép nem gondoltak, hogy a monetáris eszköztára átalakítása közepette tulajdonképpen további lazítással szembesíti őket az MNB. Mert miközben kivon a piacról néhány százmilliárd forintot, ezer milliárdot tol be helyette újraélesztve az 2013-ban egyszer már elindított Növekedési Hitelprogramot. A bankok 0 kamattal jutnak forráshoz, de a vállalkozók is negatív reálkamaton, 2,5 százalékért vehetik fel januártól.
Rodolfo legalább őszinte volt: Vigyázat, csalok!