Mohón vásárolt
Dmitrij Ribolovljev, vagy ahogy bizonyos körökben ismert, a "műtrágyakirály" 6,5 milliárd dollárral a zsebében az Uraltól indult el Nyugatra 2010-ben, végleg maga mögött hagyva egy félhalott várost, amely Csernobil után a legsúlyosabb környezeti kárt szenvedte el egy bányaomlás következményeként. A társaságot, a káliumalapú műtrágyát gyártó Uralkalit, amelyé a bánya, akkor már egy évtizede ő irányította. Vagyona javát kimentette Oroszországból, és mohón vásárolt mindent - kielégítve szenvedélyeit.
Jachtok, repülőgépek jelentették számára az apróságokat, hiszen megvette a Monaco futballcsapatát, Donald Trump floridai luxusvilláját, a híres Skorpió-szigetet az Onasszisz családtól, ahol a hajómágnás Arisztotelész Onasszisz Maria Callas-szal, majd Jackie Keneddyvel múlatta az időt, de ő vásárolta meg a Leonardo da Vincinek tulajdonított Salvator Mundit, a világ legdrágábban eladott festményét is – hogy csak néhányat soroljunk szerzeményeiből. Korábban a legnagyobb ciprusi bank közel 10 százalékának megszerzése elég volt egy ciprusi, azaz európai útlevélre. Előbb Svájcban, majd Monacóban letelepedve inkább csendesen intézte üzleti ügyeit, ám válása felkerült az újságok címoldalára.
Az egykor csodás házasság azt követően romlott meg, hogy 1996-ban Oroszországban meggyanúsították Jevgenyij Pantyelejmonov, a Ribolovljev résztulajdonában álló társaság, a Nyeftyehimik igazgatójának és fő tulajdonosának meggyilkolásával. Dmitrij tizenegy hónap után szabadult, ám a hajdan kedves ember egy embergyűlölő, beilleszkedésre képtelen személyiséggé vált - emlékezik vissza az asszony. Jelena, aki kisebbik lányukkal Annával él együtt, 4,3 milliárd eurót követelt a közös vagyonból. A világ legdrágább válásaként beharangozott ügy végül is mindössze 535 millió euróba került az oligarchának, hála jogi képviselője ügyességének, a per idején alig 25 esztendős, Svájcban diplomázott, fantasztikus tehetségű Tetiana Bershedának. Az ukrán származású, ragyogóan szép ügyvédnő, a "cárnő", ahogy sokan nevezik, kíséri lépéseit, képviseli, védi minden lehetséges eszközzel, minden fórumon. Nem győzik hangsúlyozni, kapcsolatuk kizárólag üzleti, és ezt hihetővé teszi, hogy már közel egy évtizede kitartanak egymás mellett.
Volt mit elsikálni
Tetiana Bersheda gyakran hangoztatja, fél kezét odaadná "Ribónak", s munkája akad bőven. El kellett sikálnia, hogy ügyfele, ahogy azt a Panama Papers megszellőztette, a válási osztozkodást megelőzően offshore cégekbe mentett ki képeket és más vagyontárgyakat. Az ő ötletei alapján kerültek Ribolovljev idősebbik lányának, Kátyának a nevére olyan értékek, mint Manhattan legdrágább lakása, amit 88 millió dollárért Sandy Weill-től, a Citigroup volt elnökétől vettek meg, egy 56 milliót érő szállodakomplexum a svájci Gstaad-ban, és az Athina Onasszisztól 130 millió dollárért megszerzett szigetek, a Sparti és a Skorpió. A lósportnak hódoló lány egy monacói penthouse-on osztozik apjával és nagyszüleivel. A 2000 négyzetméteres "La Belle Époque" 235 millió euróért került Ribolovljev birtokába, s 2011 karácsonya előtt egy nappal lett az AS Monaco társtulajdonosa, 1 euróért megvásárolva a klub 66 százalékát (33 százalék maradt a herceg, II. Albert tulajdonában).
A klub akkor a francia másodosztályú bajnokság 19. helyén vegetált, hogy azután 2017-ben francia bajnokként eljusson a negyeddöntőig a Bajnokok Ligájában, nem kevés pénzt hozva a tulajdonosnak. Azóta egyes becslések szerint legalább 500 millió euróért adott el a klub játékosokat. A herceg és "Ribo" nem kis büszkeséggel nézhették együtt a világbajnokság meccseit; játékosaik közül Thomas Lemar és Djibril Sidibé a francia csapatot, míg Youri Tielemans az elődöntőig menetelő belga együttest erősítette. De a Le Rocher ("a szikla"), azaz a Monaco csapatában megfordult Thierry Henry, Didier Deschamps, és ott cseperedett a vb szenzációja, Kylian Mbappé is. Albert és Ribolovljev kapcsolatán nem rontott az sem, hogy 2014-ben a Football leaks kiderítette, Ribolovljev egyik befektetési alapja, a ciprusi bejegyzésű Browsefish Limited a portugál játékosügynökkel, Jorge Mendes-szel közösen futballisták gazdasági jogaiban szerzett nem megengedett részesedést.
Hogy ez mit is jelent, arra jó példa a brazil Fabinho esete, akit a Rio Ave 2014-ben kölcsönadott a Monacónak. A játékos jogai akkor már 48,5 százalékig a Browsefish Limited tulajdonában voltak. Azaz a vevő és az eladó mögött is Ribolovljev állt. Mendes gyorsan megvette a "fél" Fabinhót, majd a dokumentumok szerint 10 eurócentért eladta a Monacónak. Legalább is a FIFA felé ezt jelentették, ám valójában 5 és 6 millió euróra taksálja a vizsgálat az összeget, ami Ribolovljevet gazdagította.
Szereti a festményeket
Az orosz oligarcha nemrég lett persona non grata a hercegi palotában, vesztét azonban nem a futballügyek, hanem a festmények iránti szenvedélye okozta. Az oligarcha immár három éve ádáz harcot folytat a "Freeport King"-ként hírnevet szerzett, a világ egyik legjelentősebb műtárgypiaci szolgáltatójaként ismert genfi Yves Bouvier-vel, aki segítette páratlan festménygyűjteménye összehozását. Általa jutott Leonardo Salvator Mundijához, amely tavaly késő ősszel New York-ban a Christie’s árverésén 450 millió dolláros rekordáron talált vevőre.
Egy véletlen találkozás nyitotta fel az orosz szemét. 2014 szilveszterén együtt ebédelt egy New York-i képszakértővel, aki megemlítette, hogy a Modigliani-akt, amit a közelmúltban 118 millió dollárért vett meg Ribolovljev Bouvier közreműködésével, röviddel azelőtt 93,5 millióért cserélt gazdát. A folytatás véget nem érő pereskedés lett, amelyben nem csak a Modigliani tranzakció jogszerűségét kérdőjelezte meg a megszállott orosz gyűjtő, hanem összesen 37 mestermű, 2 milliárd dollárra rugó vételárát is. A Salvator Mundi, amelyért 128 millió dollárt fizetett 2013-ban az orosz, mint kiderült, alig 80 millió dollárért került Bouvier-hez. Ez a 48 milliós árrés rettenetesen fáj Ribolovljevnek, aki mit sem foglalkozva Leonardo minden képzeletet felülmúlóan sikeres eladásával, Monacóban, Szingapúrban, az Egyesült Királyságban és Amerikában is perbe fogta Yves Bouvier-t, de a genfi bíróságnak is munkát ad a nézeteltérés.
Da Vinci művét eredetileg 190 millióért ajánlották fel – így 63 milliót spóroltam meg neki – védekezett Bouvier. Négy Modigliani-aktot szerzett neki összesen 200 millióért, s az övéihez nagyon hasonló kép 170 millióért kelt el aukción a közelmúltban. A kollekció úton van ahhoz, hogy a vételár dupláját érje – állítja a svájci, aki a normál jutalék sokszorosát, az oligarcha szerint legalább 1 milliárd dollárt tett zsebre közös ügyleteikből. Ribolovljev szorgalmas katonája, Tetiana azzal érvel, hogy kliense azt hitte, Bouvier egyszerű ügynök, így 10 százalék jutalékra jogosult, de nem ennyire. "Ribo" naiv, és kiszolgáltatott, már csak azért is, mert az oroszon kívül nem beszél más nyelven - hangoztatta az öt nyelven kiválóan beszélő ügyvédnő. Az már más kérdés, hogy Monacóban többen állítják, az oligarcha ért angolul, csak álcázza.
Bouvier-vel egyik lányának keresztanyja, Tania Rappo hozta össze még 2004-ben Ribolovljevet, de a hölgy, legalábbis az orosz, vagy inkább az ügyvédnője teóriája szerint, összejátszott Bouvier-vel. Ezt bizonyítandó, az ezúttal talán túlbuzgó Bersheda átlépte a megengedett határokat. Tavaly ősszel Yves Bouviert és Tania Rappót rendőrök fogadták Monacóban és átmenetileg őrizetbe is kerültek, hogy azután robbanjon a bomba. Letartóztatásuk érdekében ugyanis a "cárnő" nem egészen tiszta eszközöket is bevetett: hatósági prominenseket vesztegetett meg apró ajándékokkal, többüket Gstaadban látta vendégül egy kis síelésre, helikopteres utazással, vacsorával, csokoládékkal, virágokkal örvendeztetve meg a hozzátartozókat. Szinte viccnek is beillik, hogy az egészre úgy derült fény, hogy Bersheda titokban felvételt készített mobiljával egy beszélgetésről, amely Bouvier és Tania között zajlott, majd a mobilt lazán átadta a monacói rendőröknek, bizonyítandó az összejátszást és a rosszhiszeműséget.
Ám a rendőrök nem csak a felvételt hallgatták meg, hanem kíváncsiak lettek Bersheda sms-eire, amelyekről az ügyvédnő azt hitte, rekonstruálhatatlanul kitörölte őket. Nem így történt, s mint sikerrel kibányászták, az ügyvédnő közel 9000 zavarba ejtő sms-t váltott Philippe Narminóval, és más magas rangú monacói rendőrökkel, vizsgálóbírókkal. Narmino, a hercegség igazságszolgáltatásának irányítója "személyes okokból" nyugdíjba vonult, és további fejek hullottak a rendőrségen, ügyészségen, Bersheda személyes adatokkal való visszaélést emlegetett, majd sietve Londonba távozott, "Ribo" állampolgársággal kapcsolatos reményei pedig szertefoszlottak.
Egyelőre döntetlenre áll a színes fordulatokkal tarkított vita. Szingapúrban Ribolovljev elérte, hogy Bouvier ott működő cégének számláit befagyasszák, Amerikában viszont idén májusban a bíróság ejtette keresetét azzal az indokkal, hogy a 450 millió dolláros eladási ár – a mintegy 270 milliós nyereség -fényében nincs jogalapja az orosz mágnás követelésének. Amerikát mostanság jobban érdekli, vajon megállja a helyét a pénzmosás gyanúja abban az ingatlantranzakcióban, amelyben az eladó Donald Trump, a vevő Ribolovljev volt. A hírek szerint a cárnő és megbízója tovább harcol.
Az Uralkali szárnyalt, és a cégnek üzleti szempontból még az sem ártott, hogy 2006-ban beomlott Bereznyikiben az egyik legfontosabb bányája. Ártalmas anyagokkal teli víz árasztotta el a környéket, 12 ezer embert kellett kiköltöztetni, megszűnt az áramszolgáltatás, 50 millió tonna kálium ment veszendőbe pusztán azért, mert az Uralkali spórolt, nem töltötték fel a kitermelés során keletkező tárnákat, amelyek végül is a bányaomlás kiváltó okai voltak. A bánya környékén hatalmas üregek keletkeztek és időről időre újabb tátongó gödrök azzal fenyegetik a várost, hogy véglegesen elnyeli a föld. A katasztrófát követően a világpiacon a káliumalapú műtrágya kínálata csökkent, az árak elszálltak, az Uralkali bevételei pedig az egekbe szöktek. 2007 őszén sikerrel bevezették a társaságot a londoni tőzsdére, Ribolovljev egymilliárd dollárt nyert az ügyleten. A kormány első jelentése kizárólag a természetet hibáztatta, Ribolovljev felelősségéről nem esett szó, igaz a vizsgálatot irányító bányászati miniszter Ribolovljev jó barátja volt. Moszkva újabb, már miniszterelnök-helyettes által irányított bizottsága később 2,6 milliárd dollárnyi kárt rótt fel neki, de 2010 nyarán Ribolovljev sietve úgy döntött, eladja többségi tulajdonát egy Kreml-közeli oligarchának. 6 és félmillárd dollárral a zsebében végleg elhagyta Oroszországot. Családja ekkor már évek óta Svájcban élt, ő maga pedig, feleségétől válófélben, Monacóba költözött. A Káma folyóban pedig sokszor a megengedett szennyezési szint 1850-szeresét mérik még napjainkban is.
