ARC;

2018-09-24 09:00:00

Empátia

Évtizedes múlt és rengeteg látogató bizonyítja az ARC kiállítás létjogosultságát.

A társadalom legfontosabb problémáira reagáló óriásplakátok kreatív civilek néha vitatható ízlésű, néha felháborodást keltő, néha mellbevágó alkotásai, szakmai zsűri válogat közülük. A műfajból adódóan evidens a direkt politikai mondanivaló, a szociális érzékenység, a hatalom kritikája, és kézenfekvő kifejezési eszköz az irónia. A kiállítás helyszíne idén nem lehetett a megszokott Ötvenhatosok tere a Liget projekt részeként épülő Néprajzi Múzeum munkálatai miatt. A szervezők találtak más, alkalmasnak vélt helyeket a Városligetben, ám a Liget Budapest Projekt vezetése nem fogadta el az ötleteket, pedig az ARC-nál sokkal nagyobb helyet és szervezést igénylő Nemzeti Vágtát az építkezések ellenére is megrendezhették ugyanott.

A döntés után a hazánkban szinte már megszokott saga kezdődött el. Helyszínjavaslatok, önkormányzati elutasítások, más önkormányzatok ajánlkozásai, képviselőtestületek kormányoldal-ellenzék szerinti számolgatásai, oda-odaszúró nyilatkozatok után végül Zugló, az ARC és legfőképpen a közönség nyert: a kiállítás megnyílt, az óriásplakátok pedig most sem gyengébbek, mint eddig.

Lehet, hogy a Liget projekt vezetői szakmai döntést hozott, meg az Operaház főigazgatója is racionális okból, a nem fogyó jegyek miatt vett le jó néhányat a kormánylapban homoszexuális propagandával vádolt előadásból, és szakmai szempontok vezérelték, amikor keresztény évadot hirdetett azután, hogy a szellemi honvédők kereszttüzébe került. A minap valaki azzal érvelt egy nagyon hevesre sikeredett vitában: most, hogy a kultúrpolitika ennyire fókuszba került, lehetnék kicsit empatikusabb; elfogadhatnám végre, hogy még maguk a döntéshozók sem tudják szétválasztani a szakmai és a politikai érveket. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy még azelőtt észhez kéne térni, mielőtt egy ház alapozásánál, egy vonat vezetésénél vagy egy műtőasztal fölött állva fognak politikai oldalak számára megfelelőnek vélt szempontokat latolgatni azok, akiknek a kezében van az életünk.