Hetek óta mondogatja minden régen látott ismerősöm, mennyire le vagyok fogyva, akkurátusan hozzátéve: milyen jól nézek ki. Ezzel egyszersmind azt is mondják, hogy eddig dagadt voltam, hiába hazudták, hogy nem, és nem néztem ki jól, de ne vesszünk el a részletekben – az ember örüljön, ha bókolnak neki.
Eleinte igyekeztem realista maradni, és elegánsan hárítottam, hogy jaj, dehogyis, hát ugyanannyit nyomok, mint bármikor az utóbbi másfél évben, de titkon azért megmelengette a lelkemet, hogy van látszatja a drámaian csökkentett szénhidrát-bevitelnek, meg hát egyszer megcsináltam száz guggolást a szabadságom alatt; igaz, hogy két napig nem bírtam normálisan menni utána, de íme, megérte! Így aztán felhagytam azzal, hogy megmagyarázzam: bizonyára csak amiatt tűnök vékonyabbnak, hogy szokásomtól eltérően le vagyok barnulva, illetve például aludni is szoktam újabban, ami aztán végképp nem tartozott a napirendemhez az utóbbi években. Végül elfogadtam: száz guggolás és némi diéta csodákat művelt az anyagcserémmel, az izom pedig nehezebb a zsírnál, emiatt nyomok ugyanannyit a mérlegen.
A siker megrészegített. Elővettem a fiókból azon ruhadarabjaimat, amelyeket egész nyáron nem mertem felvenni, és kihasználva a vénasszonyok nyarát, tűsarkúban lejtettem végig a körúton abbéli boldogságomban, hogy íme, csak szabadságra kellett mennem, és máris megtáltosodtak a sejtjeim, végre ehetek hamburgert is, de ki tudja, talán már attól is égetem a kalóriát, hogy rá-rápillantok a szeptember elején vett jógabérletemre, amiből egyetlen alkalmat sem használtam még el.
Erre ma azon kaptam magam, hogy alig jön fel rám az egyik kedvenc pólóm.
Ejnye, kissé elengedtem magam a hétvégén, az orosz boltban habcsókot is vettem, nesze neked szénhidrát, gondoltam, és pánikszerűen előkaptam a mérleget. Itt kezdett rejtélyessé válni az ügy: ugyanis grammra ugyanannyit nyomtam, mint a múlt héten. Biztos leállt a pajzsmirigyem, és elkezdtem hormonális alapon puffadni, gondoltam. Beütöttem hát az internetes keresőbe, hogy pajzsmirigy + súlyingadozás, mire pillanatok alatt kiderült, hogy nem elég, hogy pillanatokon belül teljesen el fogok hízni, de kihullik majd a hajam meg a szemöldököm is, és pergamenszerű lesz a bőröm, ha nem szedek sürgősen hormonokat.
Mivel a póló továbbra is feszült rajtam, a merevítős melltartót sportmelltartóra cseréltem alatta, de így is nehezen kaptam levegőt, a karomnál is bevágott az anyag, így beütöttem a keresőbe, hogy pajzsmirigy + légszomj. Ekkor kiderült, hogy a betegségem roppant súlyos, előrehaladott stádiumban vagyok, ha szerencsém van, akkor nem rák, de ha így haladok, akkor végzetesen el fogok hízni, a szemgolyóim meg fognak dagadni, és egyszer csak pukk, kidurrannak. Igaz is, kicsit mintha duzzadtabbak lennének, mint egyébként, néztem magam kétségbeesetten a tükörben, amikor hirtelen beugrott, hogy a férjem előző este diadalmasan közölte: berakta a ruhákat a szárítóba, aztán össze is hajtogatta őket.
Köztük a rajtam lévő pólót is, amelynek a címkéjén az állt: maximum 40 fok.