"Nemzeti öngyilkosság"

Nyugvópontra juthat végre az örök vita: nézzünk szinkronizált filmet vagy sem. A megoldás: mindkettőre legyen lehetőség.

– A szinkronizálás jelenleg az egyik legolcsóbb szolgáltatás Magyarországon – jellemezte a az idegennyelvű filmek magyarra való átültetésével kapcsolatos helyzetet Rajkai Zoltán színművész, a budapesti Katona József Színház tagja, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Szinkron Alapszervezetének elnöke. A rendszerváltás óta ez is egyre inkább gazdasági kérdéssé vált. Háttérbe szorultak a magyar szinkron kulturális értékei, holott az egész lakosságot érintő tevékenységről van szó. Szinkronizált filmekkel szinte mindenki találkozik, ezért nem mindegy, hogy milyen minőségben készülnek a filmek magyar változatai, ám semmiféle szakmai besorolás, követelményrendszer nem ad keretet hozzá. Bárki csinálhatja, aki csak akarja és gyakran egyetlen szempont fontos: gyors és olcsó legyen.

– Fura egy helyzet ez, ráadásul diktátum van. Szakszervezeti szinten nem tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, mert a stúdiókban kényszervállalkozások működnek, amelyek teljesen tehetetlenek a gazdasági erőfölényben lévő stúdiókkal és globális megrendelőkkel szemben. Vagy megcsinálod a munkát annyi pénzért, amennyit mondanak, vagy többet nem hívnak – vázolta fel a szituációt Rajkai Zoltán.

A napokban adta hírül az Innovációs és Technológiai Minisztérium, miszerint nem szűnnek meg a szinkronizált filmek, azonban a lakosság nyelvtudásának fejlesztése miatt törekednek arra, hogy minél több alkotás legyen elérhető és nézhető eredeti nyelven, akár felirattal.

A színész szerint a törvényhozás jelentős szerepet játszhatna a probléma kezelésében. Az összefogás megoldást jelenthetne, de ahhoz meg kellene szüntetni a szinkroniparban dolgozók kényszervállalkozásait. Nem alvállalkozóként, hanem „szabad” alkalmazottként kellene dolgozniuk, így a szakszervezet képes lenne előnyös és jogszerű kollektív szerződéseket kötni az iparág munkáltatóival.

– Eleve elhibázott döntésnek látom, hogy a kultúra különböző területein dolgozó művészek kénytelenek vállalkozásokat „üzemeltetni”. Ennek megszüntetéséhez parlamenti jóváhagyás kell. Azt is szeretnénk elérni, hogy Magyarországon az összes idegennyelvű film, sorozat kötelezően hozzáférhető legyen eredeti nyelven felirattal és szinkronizáltan is. A magyar nyelv elszigetelt, különleges nyelv, szándékos háttérbe szorítása kulturális és nemzeti öngyilkosság. Kiváltképp káros kiszorítani a televíziózás és a filmek világából, amely az egész lakosságot érinti. Időről időre felmerül a vita, hogy szinkronizáltan, vagy eredeti nyelven, felirattal érdemes nézni a filmeket. Felsorakoznak a táborok, és sokszor heves indulattal, nyomdafestéket nem tűrő módon vitatkoznak egymással az emberek különböző fórumokon, közösségi oldalakon, pedig a gordiuszi csomót egyetlen vágással ketté lehetne szakítani – mondta a színész.

– A megközelítés a lényeg. Mindkét lehetőséget egyszerre, egymás mellett kellene érvényesíteni, mivel mindegyiknek más a haszna és a célja. A néző pedig eldönti, hogy melyiket választja. Ha törvénykezéssel előtérbe helyezik a feliratos filmek sugárzását a szinkronizált tartalmak hátrányára, akkor egy olyan folyamatot indítanak el, amelynek végén biztosan megszűnik a magyar szinkron, ugyanis a piaci szereplők mindig az olcsóbb megoldást választják és nem érdeklik őket a hozzáadott kulturális és minőségi értékek. Azt gondolom azonban, hogy a magyar kultúrában nem lehet a pénzügyi szempontot első helyre tenni, az legfeljebb csak a második lehet a sorban – hangsúlyozza. – Ezért szükségszerű törvényekkel garantálni a szinkronizált tartalomhoz való hozzáférést is a magyar nyelv védelme, az idősek, a fogyatékkal élők és a szinkroniparban dolgozók munkája miatt is. Így lenne egyensúlyban a mérleg nyelve. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogyha a lakosság inkább eredeti nyelven nézne filmeket, akkor jelentősen javulna a nyelvtudás, ami az ország versenyképességének szempontjából nagyon is jó – folytatja Rajkai. – Azt sem gondolnám problémának, ha a nézői arányok eltolódnának az eredeti nyelvű tartalmak felé. Amíg megvan a törvényben garantált választási lehetőség, addig engem ez nem zavar. Mert ezzel párhuzamosan a törvényesen védett szinkroniparban elkezdhetünk a minőségi szempontokkal foglalkozni.

A szinkronszakma dolgozóinak összefogására jött létre 2015-ben a SZÍDOSZ Szinkron Alapszervezet, melynek elnöki tisztségét 2017 óta a színész tölti be. A fennállás óta sikerként könyvelhetik el, hogy kiharcolták maguknak az audiovizuális jogdíjat, amely az üres adathordozókból, ismétlésekből tevődik össze.

– A legnagyobb probléma még mindig az, hogy a szinkroniparban dolgozók bére az elmúlt 20 évben a tizedére csökkent, miközben a médiaipar egyéb szereplői évente 20-40 százalékos növekedést értek el; a dolgozók munkájának hozzáadott értéke jóval magasabb, mint ahogy azt ma elismerik. Szeretnénk összefogni az egész szakmát: színészeket, rendezőket, dramaturgokat, hangmérnököket, stb., hogy sikerüljön kiharcolni jobb béreket és munkakörülményeket – osztott meg részleteket Rajkai Zoltán, aki járt már Varga Mihály gazdasági miniszternél is, ahol a magyar szinkron mai helyzetéről tárgyalt vele.

– Ígéretet nem kaptam, megértést igen – zárta gondolatait.