Egy antenna, egy varjú és a két Burka

Elítéltek, felmentettek, majd újra elítéltek gyilkosságért két újszentmargitai férfit, de ma sem tudjuk pontosan, mi történt.

Az utca üres, egy asszony halad csak el biciklivel, még a levegő sem mozdul. Újszentmargita, ez a Hortobágy szélén lévő kisközség a természet közelségét szerető turisták célpontja is lehetne, ha nem egy olyan gyilkosságról híresül el, aminek rejtélyeit ma sem sikerült megnyugtató módon megfejteni. Itt ebben a faluszéli, csendes utcában laknak Burka Ferencék: a férfi és a fia a főszereplője a hazai igazságszolgáltatás egyik leghosszabb, s az eljárást tekintve is egyik legkülönösebb történetének.

Nehéz röviden összefoglalni, mi történt azóta, hogy újszentmargitai Gyurcsó Jánosra 1999. március 4-én álmából felriasztva betonvassal támadtak rá, s olyan brutálisan bántalmazták, hogy életét vesztette. A tett elkövetésével már akkor idősebb és ifjabb Burka Ferencet vádolták – első fokon el is ítélték -, de később bizonyítottság hiányban jogerősen felmentették mindkettőjüket. Idősebb Burka Ferenc védője, Zeke László ügyvéd szerint maga az eljárás az elejétől kezdve koncepciós volt, az első nyomozati anyagokban olyan mondat szerepelt, hogy „jellegzetesen cigány elkövetési mód”, ami eleve kijelölt egyfajta „irányt”. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla azonban nyilvánvalóvá tette, hogy egy cselekmény elkövetését nem lehet a formál-logika alapján levezetni, a bizonyítékok pedig nem arra valók, hogy azokat egy ítélet jogosságának igazolására állítsák sorba.

A Debrecenben először megszületett ítéletet felülbírálatra alkalmatlannak és megalapozatlannak találták, ezért új eljárást rendelek el, aminek vége egy jogerős felmentő ítélet lett. - Olyan nincs, hogy ketten megöltek valakit, de nem tudjuk, pontosan, hogyan csinálták, melyikük ütött, hová és mekkorát, s egyáltalán, mi volt az indíték – sorolta a kételyeket az ügyvéd, akinek szavai szerint a bizonyítékoknak kétséget kirázóaknak kell lenniük, nem maradhatnak kérdőjelek egy eljárásban.

Márpedig kérdőjelek voltak, s vannak ma is.

A két Burka a 2005-ben megszületett felmentő ítélet után polgári pert indított a magyar állam ellen, s a hazai jogtörténetben addig példátlanul magasnak számító, 45 millió forintos fájdalomdíjat kaptak: 25 millió jutott a fiatalabbnak, 20 az idősebbnek. Hat évvel ezelőtt, 2012-ben azonban a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség perújítást kezdeményezett arra hivatkozva, hogy új tanúk, új tárgyi bizonyítékok és új információk bukkantak fel: a másodrendű vádlott élettársa például azt vallotta, hogy párja véres nadrágban tért haza aznap éjszaka, és azt mondta, hogy megölt egy embert. Tanúként hallgatták meg ifjabb Burka Ferenc jelenleg egy prostituált meggyilkolása miatt börtönbüntetését töltő fiát, aki azt vallotta: hallotta, amint nagyapja szidja az apját, hogy miért kellett megölnie az idős embert, elvégre csak egy antennát akartak ellopni. Zeke László szerint ha ezt a mondatot komolyan kellene venni, még az is a védence ártatlanságát igazolná, de ennél abszurdabb szála is van a történetnek.

Jelesül az antenna.

Az egyik „perdöntő” bizonyíték egy, a Burkáéktól nem messze lévő szeméttelepen a gyilkosság után 13 évvel felbukkant antenna – csakhogy a meggyilkolt férfi házán lévő antenna nem tűnt el a helyszínről, annak darabjait még 1999-ben, a helyszíneléskor megtalálták szétszóródva a tetőn. - Ha én megölök egy embert egy antennáért, miután együtt iszom vele egy kocsmában, miközben a társam nyugodtan kirabolhatná, miért szerelem szét még a tetőn? - tette fel a költői kérdést Zeke László. Ráadásul arra a kérdésére, vajon miként szóródhattak szerteszét az antenna darabjai, az egyik nyomozó talányosan azt felelte a tárgyaláson: „odadobhatta a varjú”. Hozzátette: miközben az antenna erős bizonyítékként vetődött fel, addig az áldozat kezében, és az udvaron egy boton megtalált vörös hajszál eredetét nem vizsgálták meg, s azt is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyták, hogy Burkáék szagnyomát sem találta meg a helyszínen a kutya.

Mindezek ellenére az általunk megkérdezett helyiek közül a legtöbben azt mondták: szerintük a két Burka volt az elkövető, és ez végre be is bizonyosodott. Hogy ezt mire alapozzák, arra nem tudtak válaszolni, volt, aki megjegyezte: a bíróság biztosan alaposan utánajárt a tényeknek. Az ifjabbik Burka Ferenc időközben elköltözött a faluból. Szülei házából csengetésünkre az édesanya jött ki, aki azt mondta: a férje nincs otthon, amúgy se nyilatkozik. Az asszony szerint az egész perújrafelvétel mögött az unoka bosszúja áll, aki azért akart elégtételt venni a tőlük külön élő apjától, mert nem adott nekik pénzt a kártérítési összegből.

Az egyelőre nem tisztázott, hogy a két férfinek börtönbe kell-e vonulnia, mindenesetre az ítélőtábláról még szabadon távoztak. A Debreceni Ítélőtábla enyhítette az újbóli eljárás első fokú ítéletét, az apáét 12 évről 9, a fiáét 10-ről 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre. Ha a bíróság beszámítja a korábban fogvatartottként eltöltött időt, akkor nem kell börtönbe menniük, ám a bíró a tárgyaláson azt jelezte, hogy csak a házi őrizetben eltöltött idő csökkenti a büntetést. Az is kérdés, hogy mi lesz a fájdalomdíjként kifizetett kártérítéssel. Ha megkapják az ítélet írásbeli indoklását, felülvizsgálati kérelemmel élnek – mondta Zeke László –, mert a tisztességes eljáráshoz való jog minden állampolgárt – így Burkáékat is – megilleti.