Donald Trump és az amerikai álom

A közvélemény-kutatások szerint kevesebben hitték, hogy Donald Trumpot megválasztják az Amerikai Egyesült Államok elnökévé, mint ahányan szavaztak rá. Megválasztása után pedig ellenfelei és a média az Egyesült Államok történetében példa nélküli gyűlöletkampányt folytattak ellene. Donald Trump mint az Egyesült Államok elnöke kétség kívül egy szokatlan, politikai értelemben „szabálytalan”, és sokak által veszélyesnek tartott ember. E tulajdonságai miatt az elnök megítélése a vele ellenfélként bánó sajtó és a szkeptikus külföld szemében legalábbis változó.  
Közben sokan elfelejtik a legnagyobb amerikai politikai igazságot. „It’s the economy, stupid”, vagy szabadon lefordítva „csak a gazdaság számít, butus”. S amíg a média marcangolja Trumpot a vélt vagy valós hibái miatt, ezekben a legfontosabb témákban ő a király. Mik ezek a témák? 
Először is, megválasztása után azonnal nekilátott az Egyesült Államok gazdasági érdekeinek érvényesítéséhez. Az előző adminisztrációk döbbenetesen előnytelen kereskedelmi egyezményeket kötöttek Kanadával, Mexikóval, Japánnal, az Európai Unióval, Kínával és több más ázsiai országgal is. Kanada pl. 300 százalékos vámmal terheli az egyesült államokbeli tejtermékeket. Trump beintett a hazáját kihasználó országoknak. (Valójában persze az előző amerikai adminisztrációk külgazdasági politikája felelős az államadósság mérhetetlen emelkedéséért.)  
Az ország, amely a legnagyobb kereskedelmi deficitet termeli az Egyesült Államoknak, és amely szégyentelenül semmibe veszi a nyugati világban elfogadott, a szellemi tulajdon védelméről szóló törvényeket, a Kínai Népköztársaság. Trump kereskedelmi hadüzenetet küldött Kínának, s bár a kínaiak azzal válaszoltak, hogy védővámokat vetettek ki hasonló mennyiségű amerikai termékre, a játszma még csak most kezdődik. Mivel az Egyesült Államok sokkal több terméket vásárol Kínából, mint fordítva, a kereskedelmi háború kimenetele aligha alakul kedvezően a kínaiak számára. Az amerikai ember ezt a konfliktust egy munkahely-védelmi cselekedetként éli meg, ami kétségkívül megőrzi Trump népszerűségét a szavazók körében.  
Másodszor, az Egyesült Államok részt vett több klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szerződés megalkotásában. Ezek a sokak által hasznosnak tartott szerződések rendkívül előnytelenek voltak az ország gazdasági érdekeinek. Ugyan jelenleg a tudósok nagy része a klímaváltozás okát a Föld lakóinak viselkedésében látja, semmi sem indokolja, hogy az amerikaiaknak a megoldásban nagyobb részt kelljen vállalni, mint a többi országnak.   
Harmadszor, az Egyesült Államok egy bevándorló ország. Ezt az amerikai nép természetesnek tartja, de mostanra több mint tízmillió illegális bevándorló árasztotta el az országot. Trump népszerűségéhez nagyban hozzájárul az ellenük viselt harc. Falat épít a mexikói határnál, és mindent meg akar tenni a kitoloncolásuk érdekében. Az amerikai szavazók több mint 80 százaléka támogatja ezt. Sokan úgy gondolják, és az adatok is alátámasztják, hogy az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekmények nagyban hozzájárulnak bizonyos városokban a bűnügyi statisztikák romlásához.  
Negyedszer, az amerikai választó azt is reméli, hogy az illegális bevándorlók kitoloncolása nemcsak állások felszabadulásához, hanem a bérek emelkedéséhez is vezethet. Trump elnök jelentős adócsökkentést is bejelentett. Kritikusai megjegyzik, hogy az adócsökkentésből a nagyobb jövedelemmel rendelkezők jelentősebb kedvezményekben részesülnek. Ez igaz, de itt két dolgot kell megjegyezni. Az átlag amerikai egyébként nem bánja, ha valaki nagyobb adócsökkentést élvez, mint ő, ameddig meg van elégedve a neki juttatott adócsökkentéssel. Másrészt az USA-é egy rendkívül progresszív adórendszer, és amikor adócsökkentést hajt végre a kormány, akkor azok kapják a nagyobb visszatérítést, akik a legtöbb adót fizetik. 
Ötödször, az Amerikai Egyesült Államok, amely talán a legkevésbé agyonszabályozott ország volt a nyugati világban, az utóbbi 50 évben bizony sok olyan törvényt léptetett életbe, amely nélkül a társadalom jól meglenne, és amely bonyolítja az emberek és a vállalkozások életét. Trump elnök nekilátott a felesleges bürokrácia lebontásához. 
Hatodszor, sok amerikai kérdőjelezte meg az idők során, hogy vajon miért kell neki fizetnie azért, hogy a gyermekei akár életük árán is megvédjék Európát a katonai fenyegetésektől. A NATO szerződés kimondja, hogy minden NATO tagállamnak a GDP legalább 2 százalékát kell honvédelemre fordítani. Az európai országok 1-2 kivételtől eltekintve nem teljesítik ezt a kritériumot. Németország úgy alkotta meg a nagyra értékelt gazdasági csodát, hogy nem fejlesztette hadseregét, bízván az Egyesült Államok által fölépített védelmi ernyőben. Trump jelezte NATO szövetségeseinek, hogy a fent említett 2 százalék a szerződésen alapuló elvárás.   
Kevesen gondolták, hogy a republikánusok jelöltjéből elnök lesz. Most ismét kevesen gondolják, hogy 2020-ban Trumpot újraválasztják. Aki 2020-ban méltó kihívója akar lenni, annak nem lesz elég üres frázisokat pufogtatnia, hanem olyan gazdasági alternatívát kell bemutatnia, amelyért az amerikai szavazó hajlandó elfelejteni a Donald Trump által kínált gazdasági pozitívumokat.

(Ál)hiba a gépezetben

Valami hiba csúszott a gépezetbe, amikor elismert szakértőket kértek fel az új Nemzeti alaptanterv (Nat) elkészítésére? Ezt az ATV Start műsorvezetője, Bombera Krisztina kérdezte a minap Hiller István egykori oktatási minisztertől. Jót mulattam a kérdésen, nem mintha nem lenne jogos. Az egyszerű őszintesége mosolyogtatott meg. Állításként is megállná a helyét: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER) bizony hiba, ha pártpolitikától mentes szaktekintélyekre bízunk valamit. Csakhogy jelen esetben a hiba nagyon is tudatos. 
Kell-e több bizonyíték annál, mint hogy a kormánypropaganda szócsöveinek tán leglelkesebbike, a Magyar Hírlap egyik legutóbbi cikke hatalmas betűkkel szedett címben riogatott: LIBERÁLIS SZELLEMISÉG AZ ÚJ NAT-TERVEZETBEN. Mást le sem kellett volna írniuk. Ennyi információ bőven elég, hogy az orbánista olvasók Soros György sejhajában dagonyázó, migránssimogató, hazaáruló, keresztényüldöző, antimagyar, gyerekfaló zsákos embernek titulálja a tervezetet kidolgozó Csépe Valéria akadémikus professzort és csapatát. Így könnyen meg lehet majd magyarázni, miért van szükség egy „új Nat 2.0-ra”. 
Az augusztus végén napvilágot látott tervezet két évig készült a színfalak mögött, a közönség már tűkön ülve várta. A végeredménytől senki sem dobott hátast, de azért érkeztek elismerő szavak a nem kormánypárti oldalról. Annyit talán itt is leírhatunk, hogy ez a Nat-tervezet valamivel korszerűbb, modernebb szemléletű, mint a most hatályban lévő. Az viszont már más kérdés, hogy a jelenlegi agyonközpontosított és ellenőrzött, egyentankönyvesített rendszerben hogyan állná meg a helyét. A lényeg: mintha a Csépe-csapat megpróbálná egy leheletnyivel a XXI. század irányába fordítani a magyar közoktatás hajóját. Ezt a próbálkozást üdvözölték néhányan, akik egyébként nem félnek komoly kormánykritikát is megfogalmazni. 
Ez azonban már gyanús a Magyar Hírlapnak. Vagyis a NER-nek. Nem aláznak csuklóból rommá egy a kormány megbízásából készült terméket a mocskos, liberálbolsevista, Soros-bérenc megmondóemberek, akik mindenen csak fanyalogni tudnak a nonstop migrénes fejükkel? Ezt nem lehet hagyni. Nehogy már egy olyan Nat szülessen ebben a narancsgőzös posványban, amely képes lenne kormányokon átívelően életben maradni! Nehogy már a konszenzus irányába mozduljon el ez a történet! (Konszenzus? Az meg mi?)
Szinte biztosra vehetjük, hogy a NER-nek van egy saját, jól titkolt Nat-tervezete. Semmit sem bíznak a véletlenre – miért a Nat-tal tennének kivételt? Gulyás Gergely miniszter már a Csépe-féle tervezet napvilágra kerülésének másnapján bejelentette: mostani formájában az biztos, hogy nem lép életbe. „Komoly változtatásokra” van szükség. Mégis, továbbra is jövő szeptembertől vezetnék be. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha jó előre készültek egy NER-kompatibilis tervezettel, amely kellően NER-keresztény, NER-nemzeti, stb., és amelyet majd összegyúrnak (kicserélnek?) a Csépe-verzióval, és büszkén mutogathatják: ez bizony független szakemberek munkája. A NER csak átdolgozta egy kicsit.
Szerző
Juhász Dániel

Minden megúszható

Az élvonalbeli bajnokság 8. fordulójában botrányos körülmények között, a felcsútiak kispadja előtti tömegjelenettel befejeződő Puskás Akadémia–MOL Vidi FC összecsapás lefújása után kereken 10 nappal, kedden arról határozott a Fegyelmi Bizottság, hogy nem büntet a sportpályákon nem sűrűn lejátszódó jelenetek miatt. „…a hivatalos jegyzőkönyvek, a meghallgatások és a videofelvételek alapján egyértelmű, hogy ütés, rúgás, vagy más a Fegyelmi Szabályzat alapján büntetendő erőszakos cselekmény nem történt, és ilyen irányú szándék sem volt megállapítható” – így a verdikt. 
Józan ésszel még napjaink Magyarországán is nehéz megérteni, hogy miért döntött így a Magyar Labdarúgó-szövetség. 
Most tekintsünk is el annak taglalásától, hogy a szövetség honlapja szerint majd’ kétórás tanakodás után megszülető határozatról beszámoló hírt kissé elhallgatták (a főbb hírcsatornákon késő este, az MLSZ honlapján vélhetően visszadátumozva jelent meg), inkább ismerjük el: pofonok tényleg nem csattantak a Pancho Aréna gyepén. Aki azonban látta a felvételeket, aligha gondolja, hogy a főkolomposoknak nem tenne jót legalább egy-két mérkőzésre szóló eltiltás. Volt olyan fehérvári futballista, akit öten sem tudtak lefogni, miközben a klubtól pár hete nem éppen baráti körülmények között Felcsútra távozó – egyesek szerint provokáló – csapattárs nyomába eredt… 
Az MLSZ döntése legbelül persze keveseket lepett meg, mégsem egyszerű megérteni, különösen akkor, amikor minden attól hangos, hogy Orbán Viktor rendszeresen és nem éppen fapados kisrepülővel Garancsi István Vidi-tulajdonos jóbarát vendégeként utazik a bajnokcsapat mérkőzéseire. Mintha már a látszatra sem adnának a felek.
De végső soron az egész ügy nem üzen egyebet, mint az utóbbi évek megannyi példája. Ma Magyarországon minden megúszható. Csak jó kapcsolatok kellenek hozzá.
Szerző
Hatos Szabolcs