Veszélybe került Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin alig két hónapja, Oroszországban megkötött megállapodása, amely szerint legkésőbb 2019. október 27-én kell megkezdődnie a Paksi Atomerőmű bővítési munkálatainak. Ennek több jele is van. Az MFOR üzleti hírportál vette észre, hogy még a felvonulási épületekre kiírt tenderen is későbbi határidő szerepel: egyebek mellett egy 100 fős üzemi étkezdét és egy konyhát kellene megépíteni, a munkálatok tervezett kezdete 2019. március 30., a határidő pedig 2020 május 30. - ezekhez képest nagyon rövidnek tűnik a 2026-os tervezett üzembe helyezésig rendelkezésre álló idő. Nem véletlen, hogy szeptember 18-án Orbán Viktor az újabb oroszországi találkozóján Putyinnal már arról beszélt, „a határidők nem fontosak”, Süli János bővítésért felelős biztos pedig egy parlamenti kérdésre azt mondta, már folyamatban van a finanszírozási szerződés módosítása. Információink szerint az orosz fél rendszeresen jelzi elégedetlenségét az előkészítési munkálatok lassúsága miatt, miközben a magyar fél szeretne megfelelni az európai előírásoknak, éppen azért, mert politikailag kényes a beruházás az orosz finanszírozás és kivitelezés miatt. Így viszont még több száz engedélyezési eljárást nem sikerült lezárni, aminek oka részben a szakemberhiány is.
Úgy tudjuk, az orosz fél bizalmatlanságát növeli, hogy szerintük a magyar partnerek „indokolatlanul kis összegekben hívják le a hitelt”, és amint lehet, vissza is törlesztik az adott összeget. Egy, a bővítés körülményeire rálátó forrásunk szerint ráadásul az oroszok egy sor „kisebb” tétel költségét jelentősen alábecsülhették: ő példaként egy az elektromos vezetékek tűzvédelmére szolgáló speciális szigetelőanyagot említett, aminek tényleges költsége a többszöröse lehet annak, mint amivel az orosz szakemberek számoltak. Forrásunk szerint ez ugyan „csak” egy néhány tíz millió eurós tétel, ami kevésnek tűnhet a beruházás összvolumenéhez képest, de mint mondta, „ilyen rejtett aknákból akár több tucat is lehet egy ekkora projektnél, amelyek összeadódva már komoly költségtúllépést jelentenek”. Ha a Roszatom úgy ítéli meg, a magyar fél miatt keletkeztek jelentős pluszköltségei, akár még pert is indíthat ezek behajtására Magyarországgal szemben. Ez nem lenne példa nélküli, előfordult már, hogy az orosz társaság választott bíróság elé vitt atomerőmű beruházást erre hivatkozva.
Értesülésünk szerint az időbeli csúszások alapvető oka, hogy az oroszok - leginkább a többi erőművükön alapuló - kérelem-tervezetei kevéssé veszik figyelemebe a magyar körülményeket, és a javítások hosszú időt vesznek igénybe. Erre utalhatott a múlt héten Orbán Viktor is Moszkvában: szavai szerint az engedélyezés „rengeteg technikai kérdést vet fel, különböző szabványok, előírások, az Unió Oroszország számára eddig még nem ismert bürokratikus gyakorlata”; „azért persze a határidőket igyekszünk tartani, de ezt másodlagosnak tartom, hogy ezt a komoly ügyet sikerre vigyük”. Valójában ugyanakkor „akadályt” nem az EU, hanem a magyar bürokrácia képez. Ezt a magyar kormány is tudja, hisz - a környezetvédők éles tiltakozása ellenére - folyamatosan igyekszik könnyíteni a hazai engedélyezési előírásokat. Főnöke nyilatkozatának ismeretében a hét elején a Párbeszéd képviselője, Kocsis-Cake Olivio kérdésére Süli János bővítésügyi miniszter úgy fogalmazott: „igen, lehet csúszás”, sőt szerinte mindig is ezt mondták. Orbán Viktor Moszkvában amúgy tévesen nevezte egyedülállónak, hogy az oroszok egy EU-tagállamban atomerőművet építenek; ennek kapcsán maga Vlagyimir Putyin tette helyre, felhíva a figyelmet hasonló finnországi munkálataikra. Perger András, a Greenpeace energetikai szakértője szerint a finn példa is azt mutatja, hogy az adott állam hatóságainak érdemi engedélyezési eljárásai a benyújtott orosz anyagok nem túl magas színvonala miatt akár több éves csúszást is okozhatnak. Esetünkben az is kérdéseket vet fel, hogy a jelenleg működő Paks 1-es erőmű eljárhat-e a Paks 2-es tervek szakértőjeként, miközben az EU a két üzem éles elválasztását írta elő. A környezetvédelmi szakértő a csúszás tükrében egyértelműen sürgetné az orosz állammal kötött hitelszerződést újratárgyalását is, hisz annak értelmében legkésőbb 2026 március 15-én meg kell kezdenünk a törlesztést. A Greenpeace továbbra is gazdaságtalannak és feleslegesnek ítéli a nukleáris beruházást.
Tarthatónak nevezte ugyanakkor a beruházás befejezésének végső – a két blokk tekintetében 2026-os és 2027-es – átadási időpontját a tegnapi kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely. Azt viszont kötve hiszi, hogy „a jelenlegi brüsszeli Bizottságot elnézve” engedélyt kapnának a hitelszerződés módosításához. Környezetvédelmi és légszennyezési szempontból a legkedvezőbbnek a nukleáris beruházást nevezte: ezt maguk a környezetvédők élesen vitatják. Emlékei szerint az atomerőműépítést vállaló államok közül Oroszország ajánlata volt a legelőnyösebb. Ezzel szemben a valóság, hogy a kormány nem versenyeztette az ajánlatokat, az orosz szerződést titkos előkészítés után írták alá. Egyes szakértők szerint ugyanakkor az se lenne gond, ha az első 1200 megawattos (MW) blokk átadása akár 2032-33-ig , vagyis a jelenlegi két első, 500-500 MW-s blokk leállításáig elhúzódna. A két erőmű együttes üzemelése ugyanis számos igen komoly és költséges, ám ideiglenes problémát vet fel.
