'56-os emlékérmet adtak Orbánnak, de nem ért rá átvenni

Publikálás dátuma
2018.09.28. 19:13
Orbán Viktort ki akarták tüntetni, de épp más dolga akadt
Fotó: AFP
Van, amikor a legmélyebb tiszteletnyilvánítás is kevés ahhoz, hogy személyesen jusson el a miniszterelnökhöz.
Orbán Viktornak ítélték ítélték idén az 1956-os mártírról, Szobonya Zoltánról elnevezett emlékérmet. A kitüntetést tíz éve alapították, és odaítéléséről kuratóriumi elnökként dönt a Szobonya-család legidősebb tagja - derül ki a történelmi személyiséget bemutató honlapról.
Nem túlzás tehát, hogy maga a mártír családja szerette volna megtisztelni a miniszterelnököt az érem átadásával; Orbán azonban valamiért pont nem ért rá. Helyette pénteken Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter vette át a kitüntetést, Orbán távollétéről nem mellesleg előre tudhattak a szervezők, hiszen már a Veritas Intézet eseménymeghívójában is Gulyás szerepelt átvevőként.
Mint az MTI is felidézi, a kancelláriaminiszter a kecskeméti börtön falánál tartott megemlékezésen arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlások áldozatává váló Szobonya Zoltán emlékének ápolása parancs az utókor számára. Az emlékápolás legbiztosabb formája az lenne, ha személyesen vesszük át a mártírról elnevezett érmet, de parancsok nem vonatkoznak mindenkire. 
A díjat többek azok vehetik át vagy kaphatják meg posztumusz, akik életüket áldozták a forradalomban való részvételért, illetve példát mutattak a harcok alatt.  Alternatív megoldásként díjazható az is, aki példát ad a magyarság felvállalásáról „nemzeti múltunk nagyjainak felmutatásával, az ifjúság patrióta nevelésével” - talán  a miniszterelnök is ilyen alapon kapta meg az elismerést. Orbán hivatalos programtárában egyébként a pénteki napon nem szerepel esemény.
Cikkünkben sajnálatos hibát követtünk el, Szobonya Zoltán nevét két helyen hibásan írtuk. Az érintettektől elnézést kérünk. A Szobonya-család egyúttal jelezte felénk: „megtisztelő, hogy a miniszterelnök úr elfogadta a család által adományozott kitüntetést, és velünk történt előzetes egyeztetés alapján maga helyett Gulyás Gergely miniszter urat küldte el személyes  épviselőjeként vegye át az általa nagyra értékelt díjat.”
Szerző
Frissítve: 2018.09.30. 10:44

Ijesztően szeretjük az államot

Publikálás dátuma
2018.09.28. 17:59

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A magyarok az államra bíznák a gondoskodás feladatát, de ez inkább fakad a felelősség áthárításából, mint szolidaritásból. A sajátos magyarországi paternalizmus leginkább a bizalmatlanság terméke.
A magyar társadalomban tapasztalható szolidaritással és jóléti sovinizmussal foglalkozik a Friedrich Ebert Stiftung és a Political Capital tanulmánya. A Fidesz magabiztos győzelmében a vidék, elsősorban a falvak és községek voltak a kulcsszereplők. Míg a Fidesz listája országosan 49 százalékot kapott, addig a községekben élők 58 százaléka szavazott a kormánypártra. A legszegényebbek között pedig még inkább tarolt a kormánypárt, a leghátrányosabb helyzetű településeken 80 százalék fölötti eredményt ért el – emlékeztet a szerzőpáros, Juhász Attila és Molnár Csaba. Megállapításuk szerint sokan próbálták megfejteni, hogy a leszakadt társadalmi rétegek miért a helyzetüket konzerváló szociálpolitikát folytató hatalomra szavaztak. A leggyakrabban a közmunka rendszerének viszonylagos népszerűsége, a kormányzati és a helyi hatalomtól való újfeudális függés, a bevándorlástól való félelmekre épített kormányzati kampány és a médiaviszonyok szerepeltek indokként. A legátfogóbb magyarázatot azonban a Kovách Imre vezetésével az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban folyó kutatás adta. Ennek egyik fő megállapítása, hogy nem a társadalom szerkezete és állapota határozza meg a politikát, hanem sokkal inkább a politika határozza meg a társadalom szerveződését. Juhász és Molnár abból indult ki, hogy a szociálpolitikával, valamint a szegénység érzékelésével és kezelésével kapcsolatos társadalmi attitűdök is a politika hatására formálódtak. A mindenkori kormányok pedig részben építenek ezekre, részben tovább alakítják a társadalmi vélekedéseket.
A szegénység kategóriáján belül Magyarországon az Európai Unió átlagához képest kiemelkedően magas a súlyos anyagi deprivációban élők aránya: azoké, akik a mindennapjaik során súlyosan nélkülöznek, és akiknek a megélhetés, létfenntartás is komoly gondot okoz. A társadalom negyede veszélyeztetett ebből a szempontból. A legrosszabb helyzetben az elzárt, kistelepülésen élők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező vagy képzetlen munkanélküliek, a fogyatékkal élők és (kiemelkedő mértékben) a roma emberek vannak – áll a tanulmányban. A szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a közmunkát – és a segélyek jó részét – ugyan a központi költségvetés finanszírozza, ám a lebonyolításukban, kiosztásukban az önkormányzatoknak jelentős mozgástere van. Ennek révén a kormányzatnak kiszolgáltatott polgármesterek és önkormányzati testületek minden korábbinál fontosabb politikai szerepet töltenek be.
A jövedelmek közötti különbségeket nagyon nehezen fogadják el a magyarok. Az European Social Survey (ESS) európai közvélemény-kutatás alapján a magyarországi megkérdezettek fele számára még azzal a céllal sem fogadhatók el a jövedelmek közötti különbségek, hogy ezzel a kiemelkedő tehetséget és erőfeszítést jutalmazzák. Az adatok ugyanakkor nem igazolták vissza azt a politikai szereplők körében általános vélekedést, amely szerint a magyar választók minden körülmények között az állami szerepvállalás növelését szorgalmaznák. A kép ennél jóval összetettebb – és bizonyos szempontból ijesztőbb is.
A magyar paternalizmus szélsőségesen individualista, és teljességgel nélkülözi a társadalmi szolidaritás minden elemét – olvasható. A magyar társadalom csak látszólag támogatja az egyenlősítő törekvéseket. Elvenné ugyanis a gazdagoktól magasabb jövedelmüket, de a szegényektől is az állami juttatásokat. Az általános gondoskodás igénye helyett inkább a társadalmi irigység mintázatai tükröződnek vissza. Az, hogy a magyarok az államra bíznák a gondoskodás feladatát, inkább fakad a felelősség áthárításából, mint szolidaritásból és az állam intézményeibe vetett bizalomból. Sőt – teszi hozzá a tanulmány – a sajátos magyarországi paternalizmus leginkább éppen a bizalmatlanság terméke. A magyar társadalom tagjai azért igényelnék az állam atyáskodó szerepvállalását, mert nem bíznak másokban. A szerzők konklúziója szerint a magyar választó legendás „államfetisizmusa” részben csak mítosz. A társadalom bizonyos szempontból nézve egaliternek és etatistának tűnik, más perspektívából viszont kevéssé szolidáris, sok esetben jóléti soviniszta. A magyar állampolgárok többsége egyszerre akar egyenlőbb jövedelmeket, minden szinten erős és gondoskodó államot, ugyanakkor az adók és a segélyek csökkentését. Ez az önérdek felől közelítve érthető, de politikai szinten nehezen feloldható ellentmondásnak tűnik. Ami az ellenzéki pártokat illeti: ha lettek is volna a szegényeket hatásosabban megszólító üzeneteik, nem voltak eszközeik és szervezeteik ahhoz, hogy ezeket ismertessék. A választási eredmények világosan mutatják, hogy a baloldali pártok szervezetileg egyszerűen nem léteznek a vidéki Magyarország nagy részén. A leépülés – jegyzi meg Juhász Attila és Molnár Csaba – még 2014-hez képest is drámainak mondható. A politikai versengés ennek következtében a legelmaradottabb vidékeken jó esetben kétszereplőssé vált: a Fidesszel szemben legfeljebb a Jobbik jelentett alternatívát. Ez pedig a legszegényebbek, különösen romák számára aligha adott tényleges választási lehetőséget.
Szerző
Frissítve: 2018.09.28. 18:00

Visszatáncolt az igazságügyi tárca, még nem nőnek a közjegyzői díjak

Publikálás dátuma
2018.09.28. 16:51

Fotó: Shutterstock
Trócsányi László minisztériuma saját rendeletét vonja vissza. Elsőként lapunk írta meg, hogy októbertől emelnék a közjegyzők díjtételeit.
Nem lép hatályba október elsején az Igazságügyi Minisztérium rendelete, amely megváltoztatta volna a közjegyzői díjak mértékét – erősítette meg az igazságügyi tárca a hirado.hu információját.
A minisztérium hamarosan a Magyar Közlönyben teszi közzé, hogy mégsem lép életbe október elsején a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM-rendelet. 
Először lapunk számolt be róla, hogy októbertől drágábban dolgozhatnak a közjegyzők, és az eddigi díj nagyjából dupláját kell fizetnie annak, aki hiteles másolatot, jognyilatkozatot készíttetne, vagy éppen végrendelkezni akar.
A visszalépésről beszámoló cikk áremelésről nem, csak módosulásról ír. Az is kiderül belőle, hogy Trócsányi minisztériuma nem végleg vetette el, csupán halasztotta a témában készített rendeletét. A közjegyzői díjak mértékéről ugyanis az állam dönt.
Szerző