Igazodás

Megnyugtató, hogy a magyar országgyűlés elnöke szerint olyan politikusokra van szükség, akik nyíltan beszélnek, s tiszteletben tartják a polgárokat. Mélységesen egyet lehet érteni a magyar miniszterelnökkel is, aki szerint "mi nem mondunk senkiről rosszat, mi nem szapulunk, mi fölöslegesen nem kritizálunk senkit". Csak azért, mert - sajnálatosan - napjainkban is előfordul, hogy magas állású vezetők olyan megfogalmazásokat engednek meg maguknak, amelyek ellentétesek az idézett alaptételekkel.
A héten megtudhattuk például, hogy az európai - és benne nyilvánvalóan a magyar - baloldal aberráltnak tekinthető. Továbbá szembesülhettünk azzal is, hogy az Európai Parlamentben ülő képviselők többsége kommunista. S ha ez nem lenne elég baj, egy részük "gyakorló elmebeteg". A zöldek csak kívülről azok, belülről vörösök. Végül olyanok is vannak ott, akik semmiben sem hisznek, és semmit sem gondolnak. 
Mindezek a jellemzések ugyancsak Kövér Lászlótól származnak. S nem valamely heves vita közepette, indulatból mondta őket, hanem egy kellemes stúdió-beszélgetésben (Echo TV: Bayer-show), valamint a lengyel házelnökkel tartott sajtótájékoztatón. Nem csupán a bevezetőben említett magatartási szabályokkal éles az ellentét, hanem Orbán Viktor és régi barátja, harcostársa között is. A miniszterelnök mindig disztingváltan fogalmaz, ugyanez viszont nem mondható el a házelnökről. 
A jó rendőr-rossz rendőr munkamegosztás azonban csak álca. Mindketten ugyanazt akarják. Mi senkinek nem akarjuk megmondani, mit csináljon - mondja Orbán. Dehogynem. Pontosan erről van szó. Csak az a jó, amit ők, a harmadszor is kétharmaddal kormányzók tesznek és állítanak. Övék a hatalom, jogot formálnak mindenre. Aki pedig nem kíván igazodni, az nézze meg magát. Európa is. Tiszteletet várnak, de nem adnak. 
Ennyit az európai normákról.
Frissítve: 2018.09.29. 08:18

Csak a biztonság

Orbán Viktor azzal indokolta a napokban a paksi bővítés elkerülhetetlennek látszó csúszását, hogy itt nem a határidő, hanem a biztonság a legfontosabb. Túllépve azon, hogy a kormány még idén májusban is azt hangoztatta: „Paks2 ütemterv szerint halad, az új blokkok határidőre elkészülnek”; meg azon is, hogy Vlagyimir Putyinnak 2014-ben Moszkvában egy olyan üzleti konstrukciót sikerült aláíratnia Orbánnal, amelynek a sarokköve a határidő betartása (másképp lehetetlenné válik, hogy a 2026 márciusában mindenképpen elinduló hiteltörlesztés fedezete az új blokkokban termelt áram legyen), azt szeretnénk megvizsgálni, mennyire hihető, hogy a beruházásnál a biztonság a prioritás.
Az egész történet úgy kezdődött, hogy az éveken át előkészített, személyesen Orbán Viktor által is megígért nemzetközi tendert - vagyis az ajánlatok megversenyeztetését - elhagyták, és kiválasztottak egy kísérleti reaktortípust, amelynek a döntés időpontjában nem volt működő referenciája. (Ma is csak egy van, Oroszországban; az átadása a műszaki problémák miatt sok évet csúszott, a beindítás után többször le kellett állítani, és olyan drágán termel, hogy az orosz vállalkozók szövetsége petícióban sürgette a lekapcsolását.) 
Azzal folytatódott, hogy a kormány megpróbálta megszüntetni az Országos Atomenergia Hivatal jogosítványait az engedélyezésben: két éve törvényt is módosítottak azért, hogy a szükséges engedélyeket a nukleáris hatóság megkerülésével, rendeleti úton is ki lehessen adni. Az egész Európában példátlan, hajmeresztően kockázatos intézkedést csak az Európai Bizottság erélyes fellépése nyomán vonták vissza. 
Most pedig ott tartunk, hogy a szakértők javaslata ellenére a Duna vizével oldanák meg az új reaktorok hűtését is, annak ellenére, hogy nyaranta a folyó a meglévő blokkok visszahűtéséhez is túl sekély és meleg. 
Ha ennél a projektnél valóban a biztonság a legelső, mennyire törődhetnek vajon mással – például az észszerűséggel, a megtérüléssel, a környezetvédelemmel vagy (tényleg csak az említés kedvéért) mondjuk a korrupció kiszűrésével?
Frissítve: 2018.09.28. 09:21

Szellemidézés

A hazai sajtónak napok óta Orbán Viktor repülőgépes Vidi-meccsre utazásai szolgáltatják a témát, s abban jellemzően megegyezik a média – és a közvélemény – komolyan vehető része, hogy a Garancsi István futballklub-elnök és NER-stafírozott oligarcha finanszírozta luxusrepülések kimerítik a korrupció fogalmát, valamint, hogy banánköztársaságoktól felfelé egy ilyen ügy kormányszinten legalábbis alapos magyarázatot igényelne.
Persze, ha az ilyen ügyek gyakoriságát és nagyságát nézzük, az orbáni repkedés tényleg csepp a tengerben, ráadásul cserébe olyan témát sikerül a kormánysajtóban a köz elé lökni, mely értékében többszörösen ver holmi korrupciós ügyleteket. „Nagyon meglepődtem, amikor közölték velem, hogy néhány perc és máris betoppan. Azt sem tudtam hirtelen, hogy mihez kapjak, hiszen a főpróbára készülődtünk, egy pénteki bemutatóra” – mondta lelkendezve Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatója a Ripostnak Orbán Viktor kormányfő spontán látogatásáról. Mely a direktori beszámoló alapján leírtak szerint nagyjából úgy sikeredett, mint 1967-ben Kádár elvtárs spontán látogatása a Ganz-Mávag Mozdony és Gépgyárban, ahol Dapsi Károly, az MSZMP VIII. kerületi bizottságának első titkára és Csergő János vezérigazgató fogadta. A pártfőtitkár később élmunkásokkal beszélgetett és fotózkodott.
A vizit előtt a miniszterelnök a téren „beszélgetett a munkásokkal, csak úgy a kerítésen keresztül”, majd a színházi portásfülkéhez érve „benyújtotta a kezét az üvegablakon és mondta, jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok”. Aztán „került két kisebb fotel, ott a színpadon beszélgettünk”, majd a kávézáshoz „a büfét választotta”. A vörölámpás ház főpróbájára váró színészek pedig „néztek nagy szemekkel, de aztán kitört az ováció. És persze fényképezkedhetett mindenki, aki csak akart”…
Miféle luxusrepülő?
Szerző
Vas András
Frissítve: 2018.09.28. 09:22