A repülés hete

Még az a szerencse, hogy ezen a héten a munkába temetkező miniszterelnöknek nem kellett olyan piti ügyekkel foglalkoznia, mint a most napvilágra került magánrepülőgépes utazása Bulgáriába, a Mol-Vidi futballmeccsére, munkatársai és fullajtárjai ugyanis készségesen magyarázkodtak helyette.

Ő meg elmehetett a vajdasági Bácska-Topolyára egy fociakadémiát felavatni, Szolnokra egy gyógyszergyári üzemegységet átadni, az ottani színházban barátokkal és tisztelőkkel elbeszélgetni, Budapesten pedig egy európai szakmunkásversenyt megnyitni. Így aztán többek között Gulyás Gergelyre, a Miniszterelnökséget vezető miniszterre hárult a feladat, hogy megmagyarázza, miért is használhatta teljes joggal Orbán Viktor a barátja, Garancsi István luxusrepülőgépét egy magánkiruccanásra. Gulyás szerint ugyanis sem jogilag, sem erkölcsileg nem összeférhetetlen az, hogy a kormányfő az állami közbeszerzéseket sűrűn elnyerő Garancsinak a vendége volt.

Tisztázzuk: egy magángépen történő luxusutazás költsége mindenképpen meghaladná az egyhavi képviselői fizetés összegét, úgyhogy a szabályok megsértése egyértelmű. Az erkölcsi összeférhetetlenség pedig azért nyilvánvaló, mert az ország leghatalmasabb emberének adott bármilyen ajándék vagy szívességi szolgáltatás megvesztegetési kísérletnek minősülhet. Mi persze tudjuk, hogy a miniszterelnök megvesztegethetetlen, de ez nem elég. Kövér László mintha értené is ezt. Az M1-en sugárzott interjújában kijelentette, hogy „csak saját polgárainknak tartozunk elszámolással.” A magánrepülővel kapcsolatban ez stimmelne is, kár, hogy Kövér nem erre, hanem a Sargentini-jelentésre gondolt. Akkor viszont tévedett. Az Európai Unió alapszerződésének első cikkelye ugyanis így szól: „E szerződéssel a magas szerződő felek egymás között létrehozzák az Európai Uniót, amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak.” Vagyis van, amiben az uniónak tartozunk elszámolással.

Az uniót persze a médiakatonák is ütik-verik. A Magyar Időkben Kis Ferenc állítja azt, hogy Nyugaton egy törpe kisebbség, „a liberalizmus élharcosai bolsevik módra, évtizedek óta erőltetik rá a társadalmakra a saját értékrendjüket.” Példaként hozza föl, hogy a Bundestag nagy többséggel elfogadta az azonos neműek házasságkötését. Ők ugyebár a törpe liberális kisebbség, amely ráerőlteti akaratát a népre. Csakhogy a német nép a közvélemény-kutatások szerint kétharmados arányban melegházasság-párti. Lehet, hogy ők kényszerítették rá a képviselőket erre a törvényre? Diktatúra!

Apropó, diktatúra. Bizonyos Felföldi Zoltán a Magyar Hírlapban esik neki Heller Ágnesnek azzal, hogy „Ön, mint a Teremtő kifürkészhetetlen akaratából magyarul (is) beszélő filozófus, azt írta a New York Times hasábjain, hogy Magyarországon diktatúra van.” Nos, van ezzel két apró probléma. Az egyik, hogy Heller Ágnes csupán annyit engedett meg magának a New York Timesban, hogy Orbán zsarnok. A másik kis baj pedig az, hogy a filozófus „magyarul (is) beszél”. Vagyis nem magyar. Hanem? Tudom, nálunk nincs antiszemitizmus. De igény mintha volna rá.