Michel Barnier, uniós főtárgyaló nemrég azt mondta, hogy a brit kilépésről szóló szerződés 90 százalékban készen áll. A Brexittel foglalkozó szakértők viszont inkább a tárgyalások reménytelenségéről beszélnek.
Barnier vélhetően ennek negatív hatásait próbálta – kicsit bulváros módon – enyhíteni. Egyre többen tartanak ugyanis attól, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. Philip Hammond pénzügyminiszter például kijelentette, hogy ez a brit gazdaság számára valóságos katasztrófa lenne. A kudarc forgatókönyvét a hivatalból optimista Theresa May sem tartja kizártnak. Egyik legutóbbi nyilatkozata szinte már cinikus: eszerint a "no deal" nem jelentené a világ végét. Ez kétségtelenül igaz, ám ez a változat Nagy-Britannia egészét megrendítené.
A Brexit várható következményeivel ma már sokan foglalkoznak. A brit közgazdászok főleg Nagy-Britannia jövőbeli kereskedelmi kapcsolatait elemzik. Abban mindenki egyetért, hogy elméletileg sem lehetséges olyan új szabadkereskedelmi megállapodást kötni Brüsszellel, ami az uniós tagsággal összemérhető előnyökkel járna. A jogászok amiatt aggódnak, hogy Nagy-Britannia 45 év alatt az uniós jogrend szerves részévé vált. A hatalmas joganyagot és az arra épült bonyolult gazdasági kapcsolatrendszert évek alatt sem lehet átállítani. Márpedig a jogbizonytalanság mindig komoly veszélyforrás.
Nem elegáns kimondani, de tény: Nagy-Britannia kilépésével az Unió kevesebbet veszít és megszabadulhat egyik legnagyobb tehertételétől. A költségvetési pénzeket visszakövetelő Margaret Thatcher óta valamennyi miniszterelnök úgy gondolta, hogy a brit kivételesség fontosabb Európánál. Ismert, hogy az Egyesült Királyság a Brexit-népszavazást főleg David Cameron hatalmi ambícióinak köszönheti. Cameron ugyanolyan felelőtlen populista volt, mint a jelenlegi magyar miniszterelnök vagy a vele együtt migránsozó olasz Salvini.
Ám az EU mintha változóban lenne. Az Európai Parlament történelmet írt, amikor elsöprő többséggel fogadta el a Sargentini-jelentést. 2018 őszén úgy tűnik, hogy a brexitistáknak sem sikerül megosztaniuk az Uniót. Belső egyeztetések nyilvánvalóan folynak a tagállamok között, de a Bizottságot az EU felelős tárgyalójaként eddig elfogadták. Nem nyilatkoznak külön-külön azért, hogy a brit kilépés után "nemzeti" előnyöket szerezzenek. Európa a Brexit hatására talán mégiscsak felébred?
Elméleti modellek
Bármennyire hihetetlen, de a korábbi brit miniszterelnök úgy tett ígéretet egy meglehetősen kockázatos népszavazásra, hogy kormánya semmilyen komolyan vehető szakmai elemzéssel nem rendelkezett. Még azt sem vizsgálták, hogy a kilépés jelent-e bármilyen számszerűsíthető gazdasági előnyt, illetve hogy milyen költségekkel járna? A Brexit-kampány csak az érzelmekről és az indulatokról szólt. A Financial Times aggódó cikkei, vagy a pénzügyi szektor vezetőinek figyelmeztetései nem érdekelték a birodalmi álmok kergetőit. A közösségi médiában tömegek lájkolták a valótlan gazdasági híreket, és a kilépés utáni EU-kapcsolatokkal senki nem foglalkozott.
A Brexit-viták sajnos még ma is többnyire elméleti modellekről folynak. Losoncz Miklós kitűnő tanulmányában például kimutatja, hogy a sokat emlegetett kemény kilépés ("hard Brexit") lényegében csak a szuverenitás Brüsszeltől való visszaszerzésének ígéretére épült. A kilépéspártiak azzal kampányoltak, hogy megszüntetik az uniós munkavállalók beáramlását, hatályon kívül helyezik a belső piaci jogszabályokat és elhagyják a vámuniót. "Visszaszerzik" a britek pénzét, amelyet eddig az uniós költségvetésbe fizettek, de a jövőbeli kapcsolatokról semmit nem mondtak.
Az eddigi tárgyalások azonban a kilépéspártiak egy részét is kijózanították. Kiderült, hogy a kemény kilépés okozná a legsúlyosabb gazdasági károkat. Az úgynevezett GATT/WTO modellben elveszítenék az egységes piac előnyeit, s a brit áruk és szolgáltatások jóval drágábban juthatnának az Unió piacára. Mindez főleg a bankszektort sújtaná: London jelenlegi pénzügyi központ-szerepe egyszerűen megszűnhet. Látható az is, hogy a kemény Brexit az írek szempontjából akár katasztrofális következményekkel járhat. Miután Írország és Észak-Írország mai jelképes határa az Unió külső határává válna, ezért itt az ellenőrzés valamilyen formájára feltétlenül szükség van. Mindez nem csupán az egységes piac megoldhatatlan jogi kérdése. A határ lezárása esetén az 1998-ban megkötött ún. nagypénteki megállapodás is veszélybe kerül: a régi, vallási gyökerű ellenségeskedés bármikor kiújulhat.
A lehetséges alternatívák közül a norvég modell átvétele ("soft Brexit") okozna kisebb károkat. Ennek elfogadása továbbra is biztosítaná az EU belső piacára való belépést, az viszont nem lehetséges, hogy a britek válogassanak a szabályok között: az uniós munkaerő szabad áramlását mindenképpen biztosítaniuk kellene. Márpedig a brexitisták számára ennek a korlátozása volt a kampány egyik legfontosabb ígérete. Érthető, hogy a gazdaság szereplői a puha változatban érdekeltek. A brit farmereket nem érdeklik a parlamenti szónoklatok. Ők arra kíváncsiak, hogy az EU-ba exportálandó termékeikre mikor, milyen vámtételek lesznek érvényesek. A londoni City bankjai pedig joggal tartanak attól, hogy a kilépéssel elveszíthetik az úgynevezett passporting jogát. Jelenleg ez biztosítja számukra az egységes piacon a pénzügyi szolgáltatások teljes szabadságát.
Csapdában
Lassan egy éve lesz, hogy lezárult a tárgyalások első fordulója. 2017 decemberében a felek elviekben egyetértettek három kérdésben. Ezek: 1. az Egyesült Királyságban az uniós polgárok, illetve az Unió területén a brit állampolgárok jogainak védelme; 2. Észak-Írország különleges helyzetére vonatkozó keretek; 3. a pénzügyi elszámolás módszertana. Már ekkor látni lehetett azonban, hogy a britek jobbára csak szándéknyilatkozatokat fogalmaznak meg. Jellemző adalék, hogy még 2018 elején sem tűztek napirendre olyan kérdéseket, mint például a szellemitulajdon-jogok, a folyamatban lévő közbeszerzési eljárások sorsa, az Unióból való rendezett kilépés érdekében megoldandó vámügyi kérdések vagy a kilépés időpontja előtt megszerzett adatok felhasználása és védelme. A legújabb londoni Fehér Könyv (Chequers Plan) az áruk szabad áramlásának fenntartását javasolja. "Mazsolázna" a belső piaci szabályokból, és nem szól jogilag értelmezhető konkrétumokról sem, pedig a szerződésnek ilyeneket kellene tartalmaznia.
Mint tudjuk, a politikai szándékok mindig nemesek, az ördög a részletekben rejlik. A Brexit rendezett lebonyolítására csak akkor lenne esély, ha a felek néhány héten belül valamennyi nyitott kérdésben megegyeznének. Az idő nem egyszerűen sürget, hanem gyakorlatilag elfogyott. A kilépésről rendelkező szerződést 2019. március 29-éig el kellene fogadni, miután az uniós jog által előírt kétéves átmenet ekkor ér véget. Igaz, a határidő a felek közös akaratával meghosszabbítható, de ha a megállapodás nem jön létre, akkor a következő naptól az uniós szerződések Nagy-Britanniára már nem alkalmazhatók (no deal).
Nehéz optimistának lenni: a britek kellő számú – az uniós jogot és a gazdasági ágazatokat egyaránt ismerő – szakemberrel sem rendelkeznek. Ráadásul a siker akkor sem garantált, ha a szerződés szövege már ma olvasható lenne. A kilépési megállapodást ugyanis a Bizottság ajánlására és az Európai Parlament jóváhagyásának megszerzése után a Tanács fogja megkötni. Ezt követően a dokumentumot az Egyesült Királyság Parlamentjének és az Unióban maradó tagállamok (EU 27-ek) törvényhozó testületeinek is jóvá kell hagyniuk.
Ez már az igazi?
A 2016-os népszavazás meggondolatlan döntés volt, ami az integráció további mélyítését (például a költségvetés átfogó reformját) is veszélyezteti. Ezért a britek rendezett kilépése összeurópai érdek, s valószínű, hogy újabb és újabb céldátumok (részmegállapodások) születnek. Magyarország csatlakozási felkészülése például jó tíz évig tartott, miért gondoljuk, hogy a Brexit-eljárás sokkal rövidebb lehetne? Egy semmitmondó kilépési szerződés elfogadása vagy a "no deal" esetén a tárgyalásokat ugyanúgy folytatni kellene. Az egységes piac szabályai és a brit kívánságok egyelőre nagyon távol állnak egymástól. A legutóbbi dokumentum (Chequers Plan) már-már Karinthy halhatatlan művét idézi. Mint tudjuk, a Magyarázom a bizonyítványom kisdiákja – akárcsak Theresa May – igyekszik az aggódókat nyugtatni: "kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit…"
Az álláspontok Salzburgban jottányit sem közeledtek, az EU nem tartja elfogadhatónak a Fehér Könyvet. A helyzet szinte naponta változik: Nagy-Britannia – egy újabb népszavazással – akár még a bennmaradást is választhatja. A jogilag rendezett távozás azonban csak évekig tartó kemény tárgyalások eredménye lehet. Az Európai Parlament választási kampánya viszont a "magyar ügy" vitájával máris elkezdődött. A mérsékelt európai pártok közös felelőssége, hogy a populista nyomulásnak Brexit-ügyben se engedjenek.
