kilakoltatás;lakhatás;A Város Mindenkié (AVM) csoport;

- „Lakhatást, ne zaklatást!”

Több százan demonstráltak szombat délután Budapesten az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen.

– Ép ésszel felfoghatatlan, hogy kisgyerekes családokat rakjanak ki az utcára. Mégis megtörténik, szinte minden héten – mondta A Város Mindenkié (AVM) csoport nyolcadik alkalommal megrendezett Lakásmenetének egyik résztvevője, miközben a demonstráció első felszólalóira vártunk a VI. kerületi Liszt Ferenc téren. A nagymamakorú asszony egyik barátnőjével jött ki a rendezvényre, mint mondta, az ő családjában nincs lakhatási válság, de mélyen együttérez a kilakoltatottakkal. – Bele se merek gondolni, milyen lenne, ha az én unokáimnak kellene hasonlót átélniük – fogalmazott.

– Szép idő van. Lehetnénk egy kicsit többen – tette hozzá kissé aggodalmasan a másik hölgy. Arra a kérdésre, szerinte van-e értelme a demonstrációnak, úgy válaszolt, nem hiszi, hogy bármi is változna a jövőben, de muszáj megmutatni: vannak még néhányan, akik nem hajlandók ölbe tett kézzel ülni, amikor ilyen embertelenségek történnek az országban.

A téren néhány százan gyűltek össze, a Lakásmenethez több civil és szakmai szervezet – mások mellett a Szolidaritás Mozgalom, a Habitat Magyarország, a Társaság a Szabadságjogokért, az Utcáról Lakásba Egyesület, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – is csatlakozott.

A kilakoltatások számával kapcsolatban annyi kiegészítést tennénk: nemcsak „szinte” minden héten, hanem minden nap sor kerül rájuk.

Kisgyermekes családok kilakoltatására is. Az eddig elérhető adatok szerint 2018 májusa és júniusa között több mint 1350 kilakoltatás történt - ez a szám átlagosan napi 22 családot jelent. Az AVM és a lakásmenet célja az, hogy a hatóságok hagyjanak fel az elhelyezés nélküli kilakoltatásokkal. Ilyen esetekben a gyerekeket ugyanis elveszik a családtól, állami gondozásba kerülnek. A szülők meg mehetnek, ahova tudnak. Az AVM petíciót is indított Stop kilakoltatás! címmel, ami az aHang platform weboldalán is elérhető (online már több mint kétezren írták alá).

– Egy olyan ügyért állunk ki ma, amiért nem foglalnak egyetemeket, hidakat. Mégis több százezer családot érint – mondta a demonstráció első felszólalója, az AVM pécsi aktivistája, Aradi Fanni, aki maga is megtapasztalta, milyen lakhatási szegénységben, állandó bizonytalanságban élni. – Az otthonteremtés mára az elit kiváltságává vált. Pécsen 120 ezer forint egy albérlet, gyereket inkább ne vállalj, a házi állatod inkább legyen plüss. Ez nem fenntartható, nem eltűrhető, nem igazságos! – fogalmazott.

Lakatosné Jutka hajléktalan aktivista pedig arra emlékeztetett: október 15-én életbe lép az a törvénymódosítás, ami a jelenleginél is szigorúbban bünteti majd a közterületi hajléktalanságot. Vagyis bő két hét múlva azért is fogházba csukhatnak embereket, mert annyira szegények, hogy az utcán kénytelenek élni. – Mindeközben egyre több a hajléktalan ember. A rendszer maga termeli ki a hajléktalanokat! Például a tömeges kilakoltatásokkal – mondta. Pedig a kormány mindezt megakadályozhatná, ha akarná.

A Lakásmenet „Lakhatást, ne zaklatást!”, „Szociális bérlakást!”, „Méltóságot mindenkinek!”, és „Mindenkinek legyen jobb! A lakhatás alapjog!” kiáltások közepette indult meg a Szabadság térre, ahol újabb beszédek hangzottak el. Bejelentették azt is: az AVM újból törvénymódosítást kezdeményez annak érdekében, hogy ne lehessen megfelelő elhelyezés nélkül utcára tenni családokat. Februárban is próbálkoztak, akkor a fideszes parlamenti többség leszavazta. A felvonulás a Csaknekedkislány zenekar koncertjével és közös piknikkel ér véget.

Családi történetek, személyes sorsokA Lakásmenetre szerettek volna meghívni olyan embereket, akiket kilakoltatás fenyeget vagy már kilakoltatták őket, de végül nem vállalták a nyilvánosságot – attól tartanak, ha nyilvánosan beszélnek és felismerhetővé válnak, káruk származhat belőle a munkahelyükön vagy az önkormányzatukkal folytatott vitában. Történetüket ezért az AVM aktivistái olvasták fel: „A párommal egy albérletben éltünk, de a tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a lakást, ezért onnan el kellett mennünk. Terhes vagyok. Sokáig kerestünk helyet családok átmeneti otthonában, de mindenhol több hónapos várólista van. Esélyünk sincs bejutni.” „Pár hónapja lakoltattak ki az öt gyermekemmel, akiket egyedül nevelek. Most családok átmeneti otthonában élünk. Szeretnénk elköltözni innen, de nem találunk a gyerekekkel albérletet. Korábban önkormányzati lakásban éltünk. Igaz, hogy volt tartozásunk, de az új munkahelyem miatt tudtam volna részletekben törleszteni. Ezt a polgármester elutasította.” „Egy budapesti munkásszállón lakom a párommal. Egy hetet kaptunk arra, hogy elhagyjuk a szobát, amit eddig mindig rendesen fizettünk. Azért akarnak kilakoltatni minket, mert kétszer nem engedtük be a poloskairtókat, mert nem voltunk otthon. Egy hónap múlva már el tudnánk menni egy rendes albérletbe, de addig szükségünk van erre a szállásra.” „Feleségemmel és két gyermekünkkel egy devizahiteles lakásban élünk. A lakásnak pár hónap múlva lejár a bérleti szerződése. Szeptemberben megjelent nálunk a végrehajtó, a rendőrség és a banktól valaki, és felszólítottak, hogy hagyjuk el a lakást. Végül tíz nap haladékot kaptunk.”

Egyre kevesebb a szociális alapon igényelhető önkormányzati bérlakás, míg egyre több a kilakoltatás és az üresen álló ingatlan. Először tüntetéssel és petícióval, majd törvénymódosítással lépne a lakhatási válság ellen az A Város Mindenkié.