Hat és fél éves örökösödési háború ért véget a Magyar Idők szerint, és ez a lapnak a család által eljuttatott közlemény értelmében lehetővé teszi, hogy újra játsszák Csurka István darabjait. A vita a gyermekek és a 2012-ben elhunyt szerző élettársa között alakult ki. Emiatt évek óta magyar színházak nem tűznek műsorra Csurka-drámákat. Más kérdés, hogy Csurka rendszerváltás utáni politikai szerepvállalása miatt finoman szólva nem is számított divatos drámaírónak. Persze erről ő maga is tehetett, hiszen politikai megnyilatkozásaival szűkítette lehetséges közönségét. Dörner Györgynek az Újszínház élére beadott igazgatói pályázatában szerepelt Csurka, illetve Dörner ideológiai példaképeként is többször emlegette őt. Úgy is tűnt, hogy Csurka Hatodik koporsó című 2011-es darabját műsorra tűzik, de végül ettől elálltak. Az író halála előtt azért előfordult, hogy elővették egy-egy művét: a Karinthy Színházban például Böhm György rendezte meg az Eredeti helyszín című darabot.
A hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten sikeresnek számított Csurka, mint drámaíró. Bár darabjai rendszerkritikusnak számítottak, dramaturgiai szellemességük, illetve pörgő dialógusok miatt színészi szempontból is hálásak voltak. Hosszú szériákat éltek meg akkoriban a Ki lesz a bálanya, a Deficit, a Döglött aknák vagy a Házmestersirató című drámái. Arra a kérdésre, hogy ezek a művek ma mennyire érvényesek, egy dramaturg-rendező lapunknak úgy fogalmazott: a művekbe bele volt kódolva a kor lehelete, a szövegek rejtett üzeneteket közvetítettek már kényszerből is, hiszen úgy kellett megszólítani a közönséget, hogy közben a cenzúrán keresztül menjen az adott darab. Az is kérdés, hogy mennyire lehet túllépni a szerző rendszerváltás utáni ideológiai és politikai megnyilatkozásain, írásain, eszmefuttatásain. Ez hamarosan kiderül, amint megismerjük, hogy a színházak miként reagálnak arra, hogy jogilag elhárult az akadály a Csurka-darabok játszása elől.
