A legkeservesebb problémák listáján csupán a nyolcadik a migráció – az emberek mindössze 10 százaléka tartja az ország legnagyobb bajának (az adat egy az MSZP által rendelt, a társadalmi problémákat és pszichét vizsgáló nagymintás kutatásból származik). Az EP-választáson való szavazás motivációi közül a második legfontosabb a migráció: a lakosság 83 százalékát befolyásolja érdemben, melyik párt hogy kezeli (vagy legalábbis kommunikálja) a bevándorlást. Hogy mi lehet a látszólagos ellentmondás oka, arról csak feltevések akadnak. Nem vitás, a problémalajstrom első öt helyét a mindennapokat befolyásoló élethelyzetek sorjáznak – a legtöbben a lerongyolódott egészségügy miatt dühösek, másodsorban az alacsony bérekre panaszkodnak az emberek, a harmadik legfájóbb pont az oktatási rendszer elbutulása, majd a szegénység és a munkahelyhiány/munkanélküliség következik.
Megjegyzendő, hasonlóan festett a problématérkép a választások előtt is, csakhogy a kampányban nem esett érdemi szó ezekről a bajokról: a kormánypárt jól felfogott érdekében hallgatott, az ellenzék pedig legfeljebb általánosságokat fogalmazott meg. Összességében a médiatér jó részében a Fidesz együgyes kommunikációja terpeszkedett. (Amiben az is közrejátszott, hogy a kormánykritikus médiumok ugyan ellenkező előjellel, de hasonló intenzitással tartották napirenden a témát.) És sikerrel. Ugyanis az emberek 56 százaléka gondolja úgy, hogy az ország megítélésnek igenis használ a kerítés. Az nem csoda, hogy a Fidesz-szavazók 79 százaléka vallja ezt, az viszont annál meglepőbb, hogy a kerítésellenségre egyedül kampányt építő DK támogatóinak 39 százaléka is hiszi, hogy a kerítés hasznos országimidzs.
Ezeknek az ellentmondásoknak az ismeretében világossá válik: nincs könnyű dolga az ellenzéknek az EP-kampányban Már csak azért sem, mert az EP-választásoknál a legfontosabb voksolási szempont a pártpreferencia – az emberek 95 százalékánál érdemi szempont, hogy a hazai megmérettetéseken milyen formációra szavaznak. Nem véletlen, hogy a Fidesz nettó belpolitikai ügyként kívánja eladni az EP-választást. Ebbéli törekvésében segíti, hogy az emberek az unió pénzéhez kötődnek, értékeihez nem. Egészen pontosan azzal a felvetéssel, hogy „az Európai Unióhoz való tartozás Magyarországnak anyagi, gazdasági érdeke, de ettől még az értékrend tekintetében nem kell az EU-hoz igazodni”, az emberek mintegy 82 százaléka egyetért. (Ezzel párhuzamosan ugyan a társadalom 77 százaléka vallja, hogy hazánknak a közösség tagjának kell maradni, de tekintve, hogy ez leginkább „gazdasági kötődés”, feltételezhető, hogy addig nem lehet érdemben felsorakoztatni az embereket a rezsim ideológiája ellen, amíg Orbán politikája azzal nem fenyeget, hogy Magyarország az EU perifériájára szorul, és érdemi pénzektől esik el.)
Mindez jelzi, az ellenzéknek nem lesz könnyű megtalálnia a megfelelő hangot az EP-kampányban. Annyi azért látszik: ellenzéknek létérdeke, hogy ne szálljon be ideológiai vitákba, legyen szó akár a menekültekről vagy Trianonról, inkább a problémalista első öt helyén sorakozó mindennapi problémára kell koncentrálnia.
