Megtévesztő statisztika: a többség keresi a kevesebbet

Publikálás dátuma
2018.10.06 10:00

Fotó: Shutterstock/
Hónapról hónapra szebb képet fest a hivatalos statisztika a bérekről, ám a dolgozók többsége ezt nem érzi. Nem csoda: csak egy szűk réteg keres akkora összeget, amekkorát a többség együttvéve sem.
A magyar dolgozók fele együttesen sem keres annyit, mint amennyit a legjobban fizetett 10 százalék. Ez utóbbi körbe tartozó munkavállalók fizetése ugyanis éppen annyi, mint amennyit az alsó 52 százalékba tartozók együttvéve keresnek. Sőt, a munkavállalók legjobban kereső 5 százaléka annyi fizetést kap, mint amennyit az alsó kereseti kategóriákba tartozó 40 százalék együttvéve. Vagyis 100 dolgozó közül az 5 legjobban kereső bére éppen annyi, mint a legrosszabbul fizetett 40 bére együttvéve – derült ki a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) és a Policy Agenda számításaiból. Ezek a számok azt mutatják: óriási az egyenlőtlenség a hazai munkaerőpiacon, hiszen a munkavállalók egy szűk köre hasít ki hatalmas szeletet a bértortából, miközben a dolgozói társadalom jelentős része egy kisebb bértömegen osztozik. Ez az oka annak, hogy a KSH által havonta közölt átlagbéradatok köszönő viszonyban sincsenek a munkavállalók többségének tapasztalataival. A KSH a kormány gazdaságpolitikájának egyfajta győzelmi jelentéseként hónapról hónapra közli, mennyivel növekedett az átlagbér: a legutóbbi adatszolgáltatás szerint az idei év első hat hónapjában ennek összege már havi bruttó 324 ezer forint volt. A munkavállalók zöme azonban egyáltalán nem lát ilyen összegeket bérpapírjain, ezért a MASZSZ kikérte a Pénzügyminisztériumtól a valósághoz közelebbi bérhelyzetet mutató mediánbér kiszámításához szükséges adatokat. A mediánbért úgy számolják ki, hogy a kereseteket sorba rendezik, és a középre eső érték lesz a mediánbér: ennél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres. Az átlagbér-számításnál viszont összeadják a dolgozók bérét, majd elosztják a létszámukkal. Egy-két magasabb bér azonban jelentősen megdobhatja az átlagként kijövő összeget, holott a többség egyáltalán nem keres ennyit. 
Persze nem mindenhol van ez így, csak ott, ahol nagyok az adott munkaerőpiacon belül a bérkülönbségek. Márpedig Magyarországon nagyok: nem csak az Európai Unió átlagához képest, de még a Visegrádi országokban tapasztaltakhoz képest is – mutatott rá Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője. A magyar dolgozók kétharmada, azaz több mint 3 millió dolgozó fizetése egyáltalán nem éri el a bruttó 324 ezer forintot. Vagyis 100 dolgozóból 70 nem keresi meg a KSH által havonta közölt átlagbért. Sőt, a munkavállalók fele – több, mint 2 millió dolgozó - bruttó 240 ezer forintnál is kevesebbet keres. A béregyenlőtlenség ráadásul egyre nő Magyarországon, hiszen az átlagbér és a mediánbér aránya 2014 óta 76 százalékról 74 százalékra csökkent. Márpedig minél távolabb esik egymástól a két érték, annál nagyobbak a bérkülönbségek az adott munkaerőpiacon. Összehasonlításul: az Európai Unióban a mediánbér stabilan az átlagbér 84 százalékát teszi ki. Németországban 89 százalék az arány, a skandináv országokban 90-98 százalék, de még Csehországban és Szlovákiában is 85, illetve 83 százalék.
Nem valami kapitalista ármányról van szó tehát, nem törvényszerű, hogy van egy jól kereső szűk réteg, és van egy rosszul kereső többség. Ha egészségesen fejlődik a bérstruktúra, akkor nincsenek ilyen kiugró különbségek – hangsúlyozza Kiss Ambrus. Hogy hazánkban mégis ez a helyzet, annak szerinte az az oka, hogy Európa összeszerelő üzemévé váltunk. Miközben például Svédországban erős kollektív szerződésekkel emelték a béreket és erős szakképzéssel kiszorították az alacsony hozzáadott értékű munkákat, addig hazánkat elárasztották a kevés hozzáadott értéket igénylő, alacsonyan fizetett állások. A magyar munkaerőpiacon így most sokan végeznek alacsonyan fizetett, kis hozzáadott értékű munkát, és kevesen dolgoznak magas hozzáadott értékkel, magas fizetésekért, miközben nincs középréteg. A közszférában a bértábla valamelyest kiegyensúlyozza a viszonyokat, a versenyszférában azonban 100 dolgozó közül 58 együttesen keres csak annyit, mint a legjobban fizetett 10 dolgozó.

Az egykulcsos SZJA csak ront a helyzeten

Az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer konzerválja a jelenlegi bérkülönbségeket, hiszen nincs újraelosztás, ami kompenzálná azokat. A jól keresők így még többet vihetnek haza, miközben a rosszabbul fizetett rétegek helyzete romlik. Számos dolgozónak így nincs olyan jövedelme, amely 21. századi életszínvonalat biztosítana számára. A társadalom harmada, mintegy 3,3 millió ember él jelenleg a létminimum alatt: jövedelme nem éri el azt a szintet - havi 90 450 forintot -, amelyből fedezni tudná az alapvető élelmezési, ruházkodási és lakhatási költségeket. A Magyar Szakszervezeti Szövetség ezért egy progresszív, többkulcsos adórendszert szeretne, amely a kötelező legkisebb béreket keresőkre 0 százalékos adókulcsot szabna meg, a közepes jövedelmi sávokban 9, afelett 15 százalékos lenne az adóteher. A kiugróan magas jövedelmekre pedig szolidaritási adót vetnének ki. 

Medián kontra átlag

Ha egy 22 fős cégnél van egy bruttó 600 ezer forintot kereső felsővezető, egy bruttó 450 ezer forintos bérű középvezető, valamint 10 garantált bérminimumos (bruttó 180 500 forint), és 10 minimálbéres (bruttó 138 ezer forint, akkor ott a bérek kerekítve összesen bruttó 4,2 millió forintot tesznek ki. Az átlagbér 192 500 forint lesz, miközben látható, hogy a 22 munkavállalóból 20 ennél kevesebbet keres. A mediánbér viszont 180 500 forint: a dolgozók fele valóban ennyit vagy többet, a másik fele pedig ennyit vagy kevesebbet kap.          

A KSH-nál jövőre minden más lesz

 MAGYARÁZAT A medián érték és az átlag szembeállítása a KSH szerint statisztikailag nem helyes: egyik mutató sem jobb a másiknál, csak mást mutatnak, egymást egészítik ki. Mégsem közölnek medián béradatokat, csak a szebb képet festő átlagbért adják ki havonta. Ezzel kapcsolatban azonban az utóbbi időben egyre több kritika jelent meg a sajtóban. Miután a Népszava megírta, hogy a dolgozók kétharmada nem keresi meg az átlagbért, a statisztikai hivatal egy közleményben igyekezett elmagyarázni, miért csak átlagbéreket közölnek. A magyarázat lényege, hogy – mivel nagy érdeklődésre számot tartó mutatóról van szó - havonta szeretnének kereseti adatokat közölni, de csak a munkaügyi adatgyűjtésből származó adatokat tudják ehhez felhasználni. Ebben az adatbázisban pedig csupán olyan adatok szerepelnek – bértömeg és dolgozói létszám, az is csak az 5 főnél többet foglalkoztató munkaadóktól -, amelyekből nem lehet mediánbért számítani. Az egyes dolgozók konkrét béréről tehát nem áll rendelkezésre információ a KSH-nál, márpedig a mediánbérszámításhoz azokra volna szükség. Jövőre azonban mégiscsak fognak majd mediánbéreket is közölni, adatuk legalábbis már lesz hozzá. A havi kereseti statisztikákat ugyanis 2019-től a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) járulékbevallásából állítják majd elő. Mivel pedig a járulékbevallásokban sokkal részletesebb – személyi- és álláshely szintű – adatok szerepelnek a jövedelmekről, a medián keresetek is kiszámíthatóvá válnak, de vizsgálni lehet majd a fizetések eloszlását is. Legalább évente megtehette volna ezt azonban a Pénzügyminisztérium eddig is. A fennhatósága alá tartozó Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ugyanis évente begyűjti az adatokat az egyéni bérekről és keresetekről. Éppen ezeket az adatokat kérte ki 2017-re vonatkozóan a Magyar Szakszervezeti Szövetség. A tárca azonban csak hosszas huzavona után adta ki azokat, és csak 2016-ra vonatkozóan. A tavalyi évről ugyanis nincsenek ilyen adatok, mivel úgy tűnik, elfelejtették begyűjteni azokat. Nemrég küldték ugyanis csak körbe a cégeknek az adatkérő felhívást, amelyben november 9-ig kérik a 2017-es és a 2018-as adatokat is, holott korábban minden évben tavasszal kellett adatot szolgáltatni. Ha nem állnak rendelkezésére pontos adatok, mi alapján készül a Pénzügyminisztérium a hamarosan kezdődő bértárgyalásokra? – vetette fel Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke, aki éppen a tárgyalásokon képviselendő megalapozott álláspont miatt kérte ki az adatokat. Megjegyezte: sikerként értékelik, hogy a KSH változtatni szándékozik a kereseti statisztikák számítási metódusán. Ha valahová el akarunk jutni, azt is tudni kell, hogy most hol tartunk. Márpedig most a dolgozók tapasztalata a béreket illetően a legkevésbé sem találkozik a KSH számaival – mondta. Kérdés, hogyan magyarázza majd meg a kormányzat az új számítási módszertan miatt jövőre borítékolhatóan csökkenő átlagbér adatokat. A NAV adatbázisában ugyanis - az eddig a KSH által alapul vett adatbázistól eltérően – szerepelnek az 5 főnél kisebb létszámú cégek is. Márpedig ezek azok a mikrovállalkozások, ahol tipikusan a legkisebb béreken vannak bejelentve a dolgozók. Az átlagszámítás metódusából fakadóan ezek a fizetések pedig lefelé húzzák majd az átlagot.  

2018.10.06 10:00
Frissítve: 2018.10.06 10:00

Súlyos szakemberhiány: szorításban az autóipar

Publikálás dátuma
2018.10.20 09:00
MINISZTERI MUSTRA - Palkovics László az innovációt erősítené
Fotó: MTI/ ILLYÉS TIBOR
A hazai autóiparnak bedolgozó vállalkozások piaca stabil, de a folyamatos fejlődés miatt állandóan résen kell lenniük. Több száz kis- és közepes vállalkozás függ a multiktól.
Az autógyárak gazdasági jelentősége elvitathatatlan, hiszen a teljes ipari termelés 24 százalékát tette ki a járműgyártás. Az elmúlt évben 8000 milliárd forint értéket termelt az ágazat, idén várhatóan meghaladja a 9000 milliárdot, s ez a feldolgozóipar csaknem 30 százaléka, és a teljes GDP több mint 21 százaléka. A járműgyártás hozzávetőlegesen a teljes export 25 százalékát adja - derült ki az Equilor Zrt. lapunknak adott tájékoztatásából. Így érthetően nagy érdeklődés övezte a az autóipari beszállítók tegnap zárult háromnapos seregszemléjét, az Automotíve Hungary kiállítást.   A járműgyártás háttériparát képviselő cégek mellett tekintélyes területen mutatkozott be a három nagy hazai autógyár, a Mercedes, az Audi és a Suzuki is.  Az összességében mintegy 170 ezer embert foglalkoztató iparágat a kormány is megkülönböztetett figyelemmel kezeli, ami a fejlesztésekhez adott forintmilliárdok is tükröznek.  Mint emlékezetes, legutóbb a BMW új debreceni gyárának építéséhez ígért a kormány 12 milliárd forint készpénzt, és az előkészítési feladatokból számos részt átvállal. Szintet lép a magyar autóipar, cél, hogy a gyártás mellett Magyarország élen járjon a technológiák fejlesztésében is - mondta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a rendezvény megnyitóján, amelyen 15 ország 236 kiállítója mutatkozott be. Szólt arról is, hogy a nemzetközi és a hazai járműipar jelentős kihívások és változások előtt áll. Példaként említette az autók károsanyag kibocsátására vonatkozó jelentős csökkentés végrehajtását. A miniszter kiemelte, a digitalizáció, az Ipar 4.0 a járműgyártásban is magával hozza a különböző iparágak összekapcsolódását, az 5G technológia, a Big Data lehetővé teszi a járművek valós idejű kommunikációját, ezzel a meglévő közúti infrastruktúra hatékonyabb kihasználását, a forgalomsűrűség és a balesetek számának mérséklését. Ez a nem túl távoli jövő, az autóipar beszállítói viszont a jelen gondjaival küzdenek. A munkaerőhiány, a vevők egyre fokozódó minőségi elvárásai, a szigorú szabványoknak megfelelés és az éles árverseny nagy kihívás elé állítja a mintegy félezer hazai telephelyű céget.  A PwC Magyarország autóipari beszállítói felmérése szerint a beszállító cégek 40 százaléka 500 embernél többet foglalkoztat, a 100 és 500 alkalmazott közötti létszámmal 35 százalékuk működik és negyedüknél 100-nál kevesebben dolgoznak. A tulajdonosi hátteret tekintve 63 százalékuk külföldi, míg 35 százalék magyar többségi tulajdonban van, a fennmaradó részen az állami, illetve a vegyes vállalatok osztoznak. A tanulmányból az is kiderül, hogy a magyarországi beszállítók több mint fele első kategóriába sorolt partner, vagyis közvetlen kapcsolatban áll az autógyárakkal. Az ilyen cégek és az autógyárak együttműködése nem korlátozódik kizárólag az alkatrész beszállításra, a fejlesztésben is bekapcsolódnak. A tulajdonosi összetétel utal arra, hogy a Magyarországon működő összeszerelőüzemek nagyobbrészt hozták magukkal a máshol is partner beszállítóikat. A gyárak elhárították a tulajdonosi összetétel szerinti kategorizálják beszállítóikat. A Mercedes-Benz kecskeméti gyárának széles magyarországi beszállítói körrel van kapcsolata akár a gyártásról, akár a gyár bővítésénél az építkezésről legyen szó, de a tulajdonosi hátterüket nem vizsgálják. Amely cég magyar adószámmal rendelkezik, azt a Mercedes magyar beszállítónak tekinti – mondta a Népszavának Ludvig Orsolya, a kecskeméti gyár kommunikációs vezetője. Azt sem tudta pontosan megmondani a szakember, hogy a Kecskeméten gyártott luxusautókban mekkora a magyar beszállítók termékeinek aránya, ugyanis sok német beszállító is itt gyártatja le az alkatrészeket, ám az autógyárral a németországi székhelyű cég áll szerződéses kapcsolatban. Összességében így is jelentős százalékban magyarországi beszállítók termékeit építik be Kecskeméten a gyártószalagról legördülő Mercikbe. Az Audi Hungaria magyar szériabeszállítóinak száma évről évre növekszik: jelenleg 90-nél is több magyar céggel dolgozik együtt a vállalat. Az Audi Hungaria magyar beszállítói a 2017-ben több, mint 373 millió euró árbevételt könyvelhettek el. A Magyar Suzuki Zrt. a saját dolgozói mellett a beszállítói és márkakereskedői körrel együtt tízezernél több ember számára teremt munkalehetőséget. Az esztergomi gyárba több mint 4500 különböző alkatrész érkezik, mintegy 240 beszállítótól. A gépjárműgyártáshoz szükséges olyan gyártási alapanyagok sorolhatók ide, mint a préselt lemezek, a műanyag alkatrészek nyersanyagául szolgáló polipropilén granulátum, vagy épp a funkcionális elemek, mint a szintén hazai beszállítótól, just-in-time (éppen időben) rendszerben érkező ülések - mondta a Népszavának Ruska Viktória, a Magyar Suzuki Zrt. kommunikációs vezetője. Az autó háttéripari seregszemlén ugyan bizakodó volt a hangulat, ám az is egyértelművé vált, hogy tisztában vannak azzal, viharfelhők gyülekeznek az európai, de a világ autógyártása fölött is. Figyelmeztető jel például az is, hogy az Európai Unóban mintegy 25 százalékkal zuhantak az új autó eladások szeptemberben. Ennek egyik oka, mint azt a Népszava korábban megírta, hogy az Audi és a Volkswagen késve adta be a néhány modelljére a szeptembertől hatályba lépett új teszt előírások alapján a típus tanúsítványt az európai auditált laboroknak. Márpedig a 2015-ös dízelbotrány kitörése óta a brüsszeli, de sok nemzeti közlekedési hatóság is szigorúbban ellenőrzi a laboratóriumi és a forgalomban mért fogyasztást, illetve szén-dioxid és a dízel motorok esetében a nitrogén-oxid, valamit korom kibocsátást. Az új szabályozás alapján minden típus,minden modelljére külön el kell végeztetni a vizsgálatokat, s ez a márkákat tekintve több száz modellt jelent. Az is érzékenyen érintheti a magyarországi beszállítókat, hogy sok más márka mellett, az Audi eladásai például 60 százalékkal estek vissza. Idén szeptemberben a négykarikás márkából még 32 ezret sem sikerült eladni. A Mercedes ehhez képet alig érezte meg az eladások csökkenését, bár azért az elkönyvelt 12 százalékos visszaesés sem kevés. Ám még így is eladtak 80 ezret ebből a presztízs autóból. Az eladások szeptemberi drámai mélyrepülése azért is érinthette érzékenyen az autógyárakat, mert az év első 8 hónapjában még szárnyalt az európai és a világ autópiaca. A szakemberek nem szívesen bocsátkoznak jóslásokba, de többen is úgy vélik, jövőre az előrejelzéseknél alacsonyabb világgazdasági növekedés várható, de az euroövezet és a hazai autógyárak szempontjából igen fontos német gazdaság bővülése is elmaradhat a várttól. Az amerikai elnök, Donald Trump vámháborúja pedig csak növeli a kockázatokat és az európai autókra kivetett vámemelés ötlete még nem biztos, hogy végleg lekerült a napirendről. Az autóipari beszállító vállalkozások a fejlődésüket, növekedésüket gátló tényezők között első helyen említették a szakemberhiányt. A vállalkozások közül egyre többen ismerik fel, hogy az e-mobilizáció is alaposan megváltoztatja a hazai autógyártás szerkezetét és ez hatással lesz a működésükre. A versenyképességük fenntartására az innovációt elsődlegesnek tartják. Erre pedig már most készülnie kellene a hazai autóipari beszállítóknak és a kormányzatnak is.  

Digitális forradalom előtt az autógyártás

A közösségi mobilitás és az automatizálás 2030-ig várhatóan forradalmat hoz az autóipari munkaerő és az autógyártás területén - állítja a PwC és a Strategy& tanácsadó cég nemrég megjelent A gépjárműgyártás átalakulása című tanulmánya szerint. A gyártósorokon, a karosszéria- és festőüzemekben dolgozók száma az automatizálás és az új típusú járművek összeszerelése miatt felére csökken. Az üzemekben a logisztikai munkakörben dolgozók száma mintegy 60 százalékkal csökken, részben azért, mert az embereket önvezető járművek váltják fel. A szükséges adatmérnökök száma egyes üzemtípusokban csaknem megkétszereződik, más üzemekben 80 százalékkal emelkedik, míg a szükséges szoftverfejlesztők száma akár 90 százalékkal is emelkedhet. A rendszeresített közösségi használatú járművek – amelyek egyszerűen A pontból B pontba közlekednek – az európai piac legalább 30 százalékát teszik majd ki. A gyártók és a fogyasztók számára jelentős változásokat jelez előre. A gépjárműgyártás kettéválik: lesznek tömegpiacra szánt, „semmi extrát” nem tartalmazó közösségi autók, amelyeket alkalmanként, egy-egy útra vesznek igénybe, illetve személyre szabott gépkocsik azok számára, akik továbbra is a saját autójukban szeretnének utazni. Mindez két különböző gyártípus gyors kialakítását teszi majd szükségessé. Az első olyan szabványosított, hálózatba kapcsolt „plug and play” járművekre összpontosít, amelyeket fiatal, városi autóvezetőknek szánnak. A második, legnagyobb rugalmasságot biztosító gyártípus – hasonlóan a mai magas presztízsű luxuscikkek piacához – személyre szabott járművek gyártásával foglalkozna. A tanulmány szerint ez a változás gyökeresen átalakítja a munkaerő összetételét, mivel a robotok nagyobb arányban lesznek jelen mind a gyártósorokon, mind kutatási-fejlesztési (K+F) területen. A becslések szerint a jelenlegi felkészültségű dolgozók 40-60 százalékára lesz szükség az üzemekben, miközben az adatmérnökök és szoftverfejlesztők száma 90 százalékkal emelkedhet.

2018.10.20 09:00
Frissítve: 2018.10.20 09:00

A trükkös bűnügyi statisztikák meg a „Pintér-miszticizmus”

Publikálás dátuma
2018.10.19 09:30

Fotó: Népszava/
A statisztikák szerint régóta javul a közbiztonság, de ebben vannak trükkök és a belügyminiszter személye is érdekesen hat. Az emberek érzése egészen más: nálunk csak a mexikóiak félnek jobban éjjel utcára menni.
Miközben az utóbbi tizenöt évben javult a közbiztonság Magyarországon, az emberek közbiztonságba vetett hite nem nőtt. Magyarországon az utolsó, a polgárok biztonságérzetére fókuszáló átfogó vizsgálat 2003-ban készült, az Országos Kriminológiai Intézet ekkor több mint 10 ezer embert kérdezett meg. A válaszadók zöme már akkor úgy vélte, hogy Magyarország Európa 10 legveszélyesebb helye közé tartozik. Azóta ez az önkép csak tovább romlott, az OECD tavalyi, világméretű felméréséből egészen abszurd kép bontakozott ki: a nyugati világban messze a magyarok rettegnek legjobban. Száz magyarból ötven fél kimenni éjszaka az utcára, miközben például az állandó terrorfenyegetettséggel együtt élő Izraelben mindössze harminc százalékos ugyanez az arány. A magyaroknál jobban csak a drogháborúkba süllyedt Mexikóban félnek éjjel utcára menni. A magyarok eltúlzott félelmei és a rendőrség hurráoptimista statisztikái között valahol félúton van az igazság – derül ki a szakmabeliek elmondásából. A rendőrségi számokból úgy tűnik, hogy az utóbbi években meredeken zuhant a bűnelkövetések száma. A legsúlyosabb bűncselekmények esetén egyértelmű a helyzet. A kilencvenes évek bűnözési hullámához képest ma már egészen más világ van, az erőszakos bűncselekmények – így például a gyilkosságok, a lőfegyverrel való visszaélések, az önbíráskodások, a testi sértések – száma alaposan visszaesett, és ebben döntő szerepe van az eredményesebb rendőrségi felderítés visszatartó erejének. Vitatottabb a helyzet a vagyon elleni bűncselekményeknél. A rendőrségi statisztikák szerint itt is tempósan csökken a regisztrált bűnesetek száma. Itt azonban a hangsúly azon van: a regisztrált eseteket veszi figyelembe a rendőrség. Sokan ugyanis ma már egyszerűen nem tesznek bejelentést, ha például kisebb értékű lopásról van szó. A statisztikák javulásában szerepet játszhat az is: a szabálysértési törvény 2012-es módosításával 50 ezer forintra emelték a bűncselekmény összeghatárát. Vagyis az ennél kisebb értékű lopások még bejelentés esetén sem jelennek meg a statisztikában. Egyes becslések szerint csak ezzel a lépéssel 50-60 ezerrel „csökkent” a lopások száma. De vannak más trükkök is: forrásaink példaként említették, hogy korábban, ha valakinek ellopták a táskáját az irataival együtt, akkor az iratonként külön-külön közokirattal való visszaélésnek számított. Ez ma már egyetlen tételként jelenik meg. „Pintér miszticizmus” – így írták körül forrásaink azt, hogy Pintér Sándor Belügyminiszter idején statisztikailag mindig csökken a bűnözés.

Jobban félünk mint kellene

 – Az emberek szubjektív biztonságérzete sokkal rosszabb, mint a tényleges bűnözési helyzet – mondta érdeklődésünkre Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) tudományos főmunkatársa. Hozzátette: a veszélyérzet kialakulásában kulcsszerepe van a médiának, amely bizonyos, nagy érdeklődést kiváltó eseteket felnagyít, ezzel erősítve az emberek „általános” félelmét. Kérdés, hogy a magyarok miért reagálnak ennyire érzékenyen a bűnügyi hírekre. „A magyar embernek mindig is ilyen volt a mentalitása” – vélekedett Végh József kriminálpszichológus, aki korábban maga is aktív rendőr és túsztárgyaló volt. Szerinte ugyanakkor nem igaz, hogy erősödött volna a magyarok félelemérzete, inkább csak maradt a korábbi magas szinten. A szakértő megjegyezte azt is: magyarok „bűnözéstől” való, a valósághoz képest jócskán eltúlzott félelme, talán nem is annyira a tényleges bűnözésről, hanem saját bizonytalanságaikról, szorongásaikról szólnak. „Eleve létezik a világban ma egy általános bizalmi hiány. Ha nem tudok bízni másokban, magamban, a sorsomban, akkor az szorongáshoz vezet. A szorongó ember pedig a félelmeit kivetíti maga elé, és utána már attól retteg.” Ez szerinte annyiban országspecifikus, hogy a félelemérzet attól is függ, milyen egy hangulata egy országnak

Maffiózók másként

Míg a kilencvenes években gyakoriak voltak a robbantások, lövöldözések, „elszámolási viták”, ma gyakorlatilag nem lehet maffiacsoportokról hallani. Forrásaink egyetlen komolyabb, aktív szervezett bűnözői vezetőt sem tudtak megemlíteni, és az évekkel ezelőtt szétzilált „fekete sereget” említették az eddigi utolsó, nagy létszámú bűnözői csoportként. Ahogy a lapunknak nyilatkozó szakértők, úgy a volt Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi évkönyve is azt a képet festette le, hogy a magyar szervezett alvilág sokkal diszkrétebb és szofisztikáltabb lett. A nagy pénzek ma az uniós források körüli ügyeskedésből, „az áfázásból vagy a cyberbűnözésből származnak, ehhez pedig nem egy halom kopasz kell, hanem jogász, könyvelő és programozó.” A nagyobb, valóban kemény hierarchiába szerveződő nemzetközi bűnszervezetek, így a térségi drog, fegyverkereskedelmet kézben tartó oroszajkú, délszláv, olasz vagy a távol-keleti maffiákról is inkább az hírlik, hogy Magyarországot csak tranzitpiacnak és háttérbázisnak használják.

2018.10.19 09:30
Frissítve: 2018.10.19 16:53