Ha valaki mást gondolna, jobb ha tudja, itt lökdösődés van. Mármint a pozíciók körül. De ez "talán a modern élet megszokott rendjéhez tartozik". Legalábbis a miniszterelnök magyarázata alapján. Márpedig ő az autentikus forrás, semmi sem történhet az akarata ellenére, vagy a beleegyezése nélkül. Így tessék tehát nézni azokat a már nem furcsa, de különös fejleményeket is, amelyek például a humánminisztérium és intézményei körül történnek.
Ám azért azt se higgyük, hogy Orbán Viktor végleg szakított a harccal. Hiszen tudjuk, régóta az élteti, ellenségeket lát ott is, ahol nincsenek, és küzd velük meg ellenük akkor is, ha erre semmi szükség nincs. Csak a harcot - ezúttal konkrétan a kultúrharcot - más dimenzióba helyezte. Nem függetlenül egyébként mindattól, ami politikáját az utóbbi években jellemezte. Azt igyekszik tehát elhitetni, hogy ez a harc - mint annyi más területen is - Európával folyik, célja pedig nem más, mint "a saját kultúránk" megőrzése. És akkor már a témánál is vagyunk, lényegében teljesen mindegy, hogy mindez a felújított Budai Vigadó átadásán hangzik el, vagy máshol.
Mondhatta volna pár órával később, a londoni Stamford Bridgen, a Chelsea-Vidi meccs közben is. Ott is értő hallgatóságra talált volna - többek között - kedvenc történésze, Schmidt Mária és kedvenc MLSZ-elnöke és bankára, Csányi Sándor személyében.
A lényeg ugyanis az, hogy nem hagyjuk magunkat. Senki sem kötelezhet bennünket arra - így Orbán -, hogy miközben tisztelünk más kultúrákat, a magunkét feladjuk, és behódoljunk másoknak. Vagyis a nemzetközi színtéren csak szokjanak hozzá, hogy a magyar büszke nemzet, és saját szabályai szerint akar élni. Viszont szívesen ad recepteket mindenkinek a dolgai intézésére. Ugyanez fokozottan érvényes a határokon belül. A jó magyarok - a jelenlegi hatalom és hívei - azt ajánlják mindenkinek, csatlakozzanak hozzájuk, ha nemcsak az ország lakosai, hanem a nemzet tagjai is szeretnének lenni.
Ez Orbán Viktor receptje. Orvosi javallat hiányában is felírja bárkinek.