„Az LMP-ben nem egy ember szokta kitalálni a választ”

A jelenlegi magyar külpolitika nem együttműködésre, hanem konfliktusokra törekszik. A szövetség a Jobbikkal pedig még nem eldöntött kérdés – mondja Kendernay János, az LMP elnökségi tagja.

– Ön nem lép ki az LMP-ből?

– Nem gondoltam erre. Közel négy éve vagyok párttag. Nem hiszem, hogy a saját hibáinkból is eredő konfliktusok legjobb megoldása a kilépés. Az LMP hamarosan 10 éves lesz, egy egészséges érlelődési időszakban vagyunk. A viszálykodást persze el lehetett volna kerülni. A pártban építkezés zajlik, szeretnénk hangsúlyosabbá tenni az ökopolitikát. A médiában szinte csak az LMP celebjei szerepelnek. Az LMP nem a celebekről szól.

– Egy sikeres hazai és nemzetközi diplomata karriert hagyott ott a bizonytalan jövőért. Nem bánta meg?

– 28 évet töltöttem diplomáciai szolgálatban Magyarországon, illetve az Európai Unióban. Szerencsém volt olyan munkát végezni, aminek Magyarország a közvetlen haszonélvezője lehetett.

– A magyar-EU csatlakozási tárgyalásokra gondol?

– Részt vettem az egész folyamatban. Bel- és igazságügyekkel foglalkoztam, többek között a migráció, a menekültügy, a terrorizmus elleni harc, a vízumpolitika és a biztonságunk kérdéseivel. A magyar külügy kötelékéből azért távoztam, mert nem kívántam részese lenni a már évek óta rossz irányba tartó politikának. A tudásommal egy olyan közösséget szeretnék segíteni, amellyel tudok azonosulni. Az LMP ilyen.

– Régóta európai politikával foglalkozik. Az ön ötlete volt, hogy a 7. cikk szerinti eljárás elindításáról szóló európai parlamenti határozat szavazásában ne vegyen részt az LMP EP-képviselője?

– Nálunk nem egy ember szokta kitalálni a választ a felmerülő kérdésekre. Egy rendkívül kiegyensúlyozott állásfoglalást fogadtunk el a jelentésről. Nem találkoztam olyan párttársammal, aki megkérdőjelezte volna a tartalmát. Van benne néhány megállapítás, ami nem felel meg teljesen a valóságnak, de ezek marginális ügyek. A 7. cikkelyes eljárást ugyanakkor nem tartom jó megoldásnak az EU-ban tapasztalható demokráciadeficit feltárására és felszámolására. Először egy minden tagállamra kiterjedő, általános jogállamisági állapotfelmérést kellene végezni, és csak ezután foglalkozni a legproblémásabb országokkal.

– Az LMP állásfoglalását nem vették jó néven az európai Zöldek. Az LMP-nek is meggyűlt a baja a pártcsaládjával?

– Az Európai Zöld Párt széles, színes politikai család, mint azok a társadalmak, amelyeket képvisel. Éppen ezért sem biztos, hogy a tagpártoknak mindenben egyet kell érteniük.

– A Zöldeknek az sem tetszik, hogy az LMP a Jobbikkal kokettál.

– Kokettálásról nem beszélhetünk. Az áprilisi választások óta az ellenzéki pártok önvizsgálatot tartanak, hogyan lehetnének sikeresebbek a NER rombolásának a megállításában. Az LMP-ben is több elképzelés van arról, hogy a párt milyen együttműködést alakítson ki parlamenti vagy parlamenten kívüli erőkkel. A Jobbik is ezek közé tartozik. A viták még nem zárultak le. Megjegyzem, a jelenlegi kormányzó erők messze a Jobbiknak a jobbszélén helyezkednek el.

– Az LMP-ben most épp azokat büntetik, akik korábban ellenzéki összefogást hirdettek. Nincs ebben ellentmondás?

– Felkészülésünk nem volt megfelelő az április választásokra. Stratégiai viták és döntések maradtak el. Még mindig ennek az örökségét cipeljük. Május végén felállt az új elnökség, lassan talán eljutunk odáig, hogy az LMP képes lesz újra meghatározni önmagát. Legfontosabb, hogy bemutassuk, az ökopolitika nem csak környezetvédelem, hanem igenis képes válaszokat kínálni aktuális társadalmi problémákra.

– Önkormányzati, majd EP-választások jönnek. Gondolkodik azon, hogy jelölteti magát?

– Nagyon szívesen lettem volna az LMP frakció tagja az országgyűlési választások után. Sokan támogattak a párton belül, de már akkor is inkább EP-képviselőjelöltnek tekintettek. A tagság dönti el, hol tudnák a legjobban hasznosítani a tudásomat és a tapasztalataimat.

– Van már elképzelése, ha EP-képviselő lehetne, milyen ügyeket támogatna?

– Minden olyan ügyet szorgalmaznék, ami a közép-európai régió keretein belül jelent megoldást a magyar állampolgárok napi gondjaira. Ezek közül most csak egyet emelnék ki: a munkaerő elszívásának a problémáját. Aki otthon marad, tisztességesen meg tudjon élni, hasonlóan a nyugati életminőséghez. A centrum és a periféria közötti feszültség könnyen felrobbanthatja az Európai Uniót, ha ezen nem sikerül sürgősen változtatnunk.

– Magyarország az elmúlt 14 évben irdatlan mennyiségű pénzt kapott az EU-tól, mégsem sikerült elérni ezt a célt.

– A csatlakozás előtt két példa állt előttünk: Írországé, ahol nagyon jól fel tudták használni az uniós forrásokat. És Görögországé, ahol a korrupció miatt lényegében eltűntek a pénzek. Mindenki attól félt, csak nehogy a görögök sorsára jussunk. Az EU alapok sajnos nem a versenyképességünket és a felzárkózásunkat segítették. Ha így történt volna, akkor a magyar fiatalok nem szeretnék tömegesen elhagyni a hazájukat.

– Ha már a haza elhagyásáról beszélünk, nem kerülhetjük meg a migráció problémáját. Önnek, mint a kérdés szakértőjének, van receptje a megoldásra?

– A témát rengeteg álhír és manipuláció övezi. Nem hiszem, hogy ezeket egyik napról a másikra leleplezhetjük, de el kellene kezdeni beszélni az igazságról, a tényekről.

– Mi az igazság?

– Az igazság az, hogy a korábbi szocialista és a jelenlegi Fidesz kormány ténykedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a válság berobbant Magyarországra. Ennek nem kellett volna bekövetkeznie, ha a két kormány valóban meg akart volna felelni annak a kötelezettségének, hogy megvédi a külső határokat.

– Ezt hogy érti?

– Az 1998-2002 közötti első Fidesz kormány elfogadott egy határrendészeti stratégiát, amelynek a kialakításában kiemelt szerepem volt. Gyorsan eljutottunk odáig, hogy Magyarország gond nélkül csatlakozhatott a Schengeni övezethez. A problémák akkor kezdődtek, amikor a szocialisták megszüntették a határőrséget, és beolvasztották a rendőrségbe. Ezzel lényegében eltűnt a határrendészet, a határőrség. Leépült a szakmai képzés, az eszközök amortizálódtak, az ország olyan állapotba került, hogy nem tudta megfelelően garantálni határainak az ellenőrzését. Amikor kirobbant a migrációs válság, kiderült, hogy óriási a tragédia. Ha ránézett a térképre, láthatta, hogy a Közel-Kelet és az EU között sehol nem volt megfelelő határőrizet. Sem Görögországban, sem a következő határszakaszon, Magyarországon.

– Azt állítja, hogy a többszázezres menekülő tömeget meg tudta volna állítani a jól felkészült, képzett magyar határőrség?

– Nem, a fordítottját állítom. Ha van egy ismert, jól működő határellenőrzési rendszer, akkor az emberek el sem indulnak. És azt is állítom, hogy ha elindul több százezer ember, akkor azt nem fogja megállítani se kerítés, se fal. Azért is hibáztatom a jelenlegi kormányt, mert nem kíván hozzájárulni azokhoz a megoldásokhoz, amelyekkel meg lehet szüntetni a migráció kiváltó okait.

– A kormány támogatja az afrikai országok fejlesztési programjait, és a visegrádi országok 35 millió eurót adtak Olaszországnak a a líbiai határ védelmére.

– A kormány általános magatartását bírálom. Nem lehet globális kihívásokkal szemben hatékonyan fellépni úgy, ahogy azt a magyar kormány teszi. A jelenlegi magyar külpolitika nem az együttműködésre, hanem a konfliktusra helyezi a hangsúlyt. 28 tagállam nehezen tud közös álláspontot kialakítani, de minden egyes közös megoldás csak jobb lehet annál, mint ha nincs ilyen. Magyarország eddig alapvetően abban volt érdekelt, hogy általában ne legyen.