Beck Tamás publicista;
Európai Unió;Putyin;Balkán;Orbán;
2018-10-10 08:31:33
Putyin lassacskán megszokhatja „a nevető harmadik” szerepét. A macedóniai referendum kudarca ugyanúgy az orosz államfő kezére játszik, miként Ukrajna euro-atlanti integrációjának akadályozása a magyar diplomácia részéről. A szkopjei törvényhozásban ülő nyugatbarát honatyáknak a parlamenti erőviszonyok tükrében esélyük sincs azt az alkotmánymódosítást keresztülvinni, melyet Athén feltételül szabott a délszláv állam integrációjának támogatásához a nemzetközi szervezetekbe.
Ez a fiaskó nem csupán a bojkottra buzdító konzervatív ellenzék győzelme, hanem mindazoké, akik pusztán szlavofil szolidaritástól indíttatva szívesebben látnák Macedóniát a Balkánra vonatkozó igényeit a minapi szerbiai hadgyakorlattal is demonstráló Moszkva érdekszférájában. Kijev integrációjának kerékkötőjeként a budapesti kabinet magatartását pedig a rövidlátó nacionalizmus mellett a politikai haszonszerzés is motiválja; gondoljunk a kárpátaljai magyar kisebbség tagjaira, akiket kizárólag szavazatmaximálás céljából éppen Orbán Viktor pártja csatolt hozzá de jure a magyar politikai nemzethez!
A NATO főtitkára, illetve az Európai Unió vezetői diplomatikusan hárítanak ugyan, ha a fenti államközi konfliktusokról újságírók kérdezik őket, gondolatban mégis le kellene vonniuk az EU 2004-es gigabővítésének tanulságait. A posztszovjet térség államaiban ugyanis mindössze néhány esztendővel az európai értékközösséghez való csatlakozásukat követően autokratikus tendenciák váltak uralkodóvá. A periféria országainak tekintélyelvű politikai elitje bejelentette igényét a külön útra, a centrumra jellemző demokratikus normák tagadása révén pedig mostanra kvázi ellensúlyát képezi a nyugat-európai politikai fősodornak.
A rohamosan terjedő orbáni illiberalizmus nagyban fellazította a kontinens politikai kohézióját, s a megfigyelőkben komoly szkepszist ébreszthet Európa keleti felének rövid távú integrálhatóságát illetően. Orbán Viktor, Kaczynski, Milos Zeman és elvbarátaik rendre a nemzeti szuverenitásra hivatkoznak, amikor a helyi végrehajtó hatalom feletti uniós kontrollt elutasítják, s országaik belügyének tüntetik fel otthoni demokráciarombolásukat. A migrációs válság következtében átmenetileg megerősödött nyugat-európai szélsőjobbal szövetkezve Brüsszelt kiáltották ki ellenségnek, s nyíltan a mélyebb politikai integráció megakadályozását tűzték ki célul.
Csöppet sem meglepő mindezek fényében, hogy Orbán Viktor hitet tett a konfliktusokkal terhelt balkáni válságövezet államainak mielőbbi EU-csatlakozása mellett. A rendszerint zavarosban halászó magyar miniszterelnök potenciális szövetségeseit látja ezen országok ízig-vérig nacionalista, esetenként antidemokratikus módszerektől sem visszariadó politikai elitjében.
A macedóniai népszavazás kudarca ebből a szempontból inkább Orbán Viktor számára rossz hír. Annak a dilemmának az eldöntése pedig a brüsszeli vezetők feladata, vajon egy újabb elhamarkodott bővítéssel további problémahalmazt zúdítanak-e magukra, vagy az érintett államokat odadobják a lopakodó orosz agresszornak.