A székelyek és a bretonok jogait is védené az EP

Publikálás dátuma
2018.10.12. 08:34

Fotó: Benoit BOURGEOIS / Európai Parlament
Komoly sikert ért el egy szlovákiai magyar képviselő: az EU eddig nem nagyon törődött a nemzeti kisebbségekkel, de most az Európai Parlament szakbizottság úgy döntött, ezen változtatni kell.
A nemzeti kisebbségek ügyét szolgáló közösségi szabályok kidolgozására szólítja fel az Európai Bizottságot szerdán elfogadott jelentésében az Európai Parlament állampolgári jogi bizottsága. Az állásfoglalás szerzője Nagy József szlovákiai magyar néppárti EP-képviselő. Az Európai Unióban jelenleg nincsenek jogszabályba foglalt, kötelező előírások a kisebbségek védelmére. Az EU-alapszerződés 2. cikke kimondja, hogy az Unió az emberi jogok, köztük a kisebbségekhez tartozók jogainak a tiszteletben tartásán alapul. Erről szólnak a csatlakozás feltételéül szabott, úgynevezett koppenhágai kritériumok is. Ugyanakkor közösségi szinten  hiányoznak e fontos uniós értéknek a tagországokban való betartatására alkalmas eszközök és eljárások. A LIBE-ként emlegetett parlamenti szakbizottságban elfogadott jelentés ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság - az unió központi javaslattevő és végrehajtó intézménye, egyúttal pedig az uniós előírások tiszteletben tartásának a legfőbb őrzője – készítsen ütemtervet a kisebbségek védelmére vonatkozó minimumszabályok meghatározására. Először hozzon iránymutatásokat a legjobb tagállami gyakorlatok alapján, majd terjesszen elő ajánlásokat, végül tegyen javaslatot kötelező erejű irányelvre. Ez utóbbi fektessen le világos követelményeket, és tartalmazzon szankciós lehetőségeket is – áll a szövegben. Az állampolgári jogi bizottság tagjai az állásfoglalásban emellett ismételten felszólítják az Európai Bizottságot, hogy tegyen előterjesztést olyan jogállamisági ellenőrző mechanizmus létrehozására, amelynek keretében a kisebbségi jogok védelmét is folyamatosan nyomon követnék minden tagállamban. A szakbizottság elengedhetetlennek ítéli a nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának védelmét, és az anyanyelven történő oktatás elősegítését sürgeti. Mint hangsúlyozza, a 24 hivatalos nyelv mellett az EU-ban körülbelül 40 millióan beszélnek a kisebbségi nyelvek valamelyikén. A parlamenti testület felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn kulturális alapokat a kisebbségek támogatására, valamint nyújtsanak anyagi segítséget a kisebbségi médiának. A jelentést, amelynek a plenáris ülésen történő elfogadása nyomán sem lesz az Európai Bizottságot kötelező jogi ereje, várhatóan novemberben szavazza meg az Európai Parlament. 
Témák
kisebbségek

Az amerikaiakat szolgálná az „arab NATO”, amit az elnök próbál összekalapálni

Publikálás dátuma
2018.10.12. 08:04

Fotó: JIM WATSON / AFP
Donald Trump szeretné Irán ellen szövetségbe tömöríteni legfőbb arab szövetségeseit, akik azonban maguk sem egységesek.
Van Donald Trumpnak egy nagyratörő terve, amely mégis méltatlanul kevés figyelmet kap: az úgynevezett „arab NATO” létrehozása. Pedig az amerikai elnök szándékai tényleg komolyak, és már konkrét lépéseket is tett, nem csak a levegőbe beszél. Szeptember végén az ENSZ közgyűlésen például Mike Pompeo külügyminiszter egy asztalhoz ültette az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat államát, továbbá Egyiptomot és Jordániát, és megvitatták  az arab NATO jövőjét is. Bár az Egyesült Államok és a GCC eredetileg mára tervezett washingtoni csúcstalálkozóját januárra  halasztották, ám a terv ettől még nem került le napirendről. Az elképzelés szerint a hat GCC tagállam - Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Kuvait, Omán és Katar - valamint Egyiptom és Jordánia tagságával életre hívnának egy diplomáciai-katonai együttműködést, a Közel-Keleti Stratégiai Szövetséget (MESA). Az Egyesült Államok támogatását élvező szervezet élén Washington közeli szövetségese, Szaúd-Arábia állna, feladata pedig papíron a térségbeli konfliktusok kezelése, a szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelem lenne. Azért csak papíron, mert a gyakorlatban a MESA egyértelmű célja a régió másik nagy „játékosának”, Iránnak a megfékezése. Ez egyben a terv gyenge pontja, a szóban forgó országok ugyanis koránt sem egységesek a perzsa állammal szemben. A sorból egyértelműen kilóg Katar, az apró, ám gazdag állam, amely ellen különutas politikája, a terrorizmus támogatásának vádja miatt több arab állam blokádot vezetett be. Nem igazán illik a képbe az általában semlegességre törekvő Kuvait, továbbá az ugyancsak a két rivális között egyensúlyozó Omán sem. Sőt, még az is kérdéses, mennyire lehetne mozgósítani Egyiptomot és Jordániát. „Az arab államok egy tömbbe tömörítésének ötlete alapvetően nem új, olyannyira, hogy sokuk már eddig is szövetséget kötött Iránnal szemben. A 2003-as iraki háború után például II. Abdullah jordán király fogalmazta meg, hogy a mérsékelt szunnita államoknak össze kell fogni az úgynevezett síita félhold megteremtése ellen” - mondta el lapunknak Csicsmann László. A Corvinus Egyetem docense arra is emlékeztetett, hogy Szaúd-Arábia is életre hívott néhány évvel ezelőtt egy terrorellenes koalíciót, amelynek vannak katonai elemei is, például a jemeni háborúban. Szerinte a felvetés újdonságát most inkább az adja, hogy az Egyesült Államok is mögé állt. Donald Trump ugyanis nem akar beavatkozni a térségben, inkább helyi partnereire bízná a konfliktusok kezelését. A szakember ennek ellenére sem hiszi, hogy az ötlet valósággá válhat. Az érintett államok nézeteltérései ugyanis olyan mélyek, hogy nehéz lenne áthidalni őket. „Több mint egy éve tart már például a katari-szaúdi válság, ami már önmagában megkérdőjelezi a siker lehetőségét. Viszont Katar amerikai szempontból kulcsfontosságú, hiszen még egy bázisuknak is otthont ad, így egyszerűen kihagyni sem lehet a kezdeményezésből” - mutatott rá. Felmerül az a kérdés is, vajon mindenki elfogadná-e Szaúd-Arábiát vezetőnek? „Egykönnyen aligha. Egyiptom az arab tavasz után ugyan próbálta visszaszerezni regionális vezető szerepét, de nem nagyon sikerült neki. Sőt, az egyiptomi gazdaság bizonyos szintig függ Szaúd-Arábiától. Az Öböl-menti államok között Omán is inkább a semlegességet pártolja. Ugyanakkor nekik is be kell látniuk a realitásokat” - válaszolta. A szakértő kétli, hogy ezeknek az államoknak önállóan meglenne a katonai erejük a konfliktusok kezeléséhez, amit szerinte jól példáz a jemeni beavatkozás sikertelensége. Hadseregük még mindig nagyban függ az Egyesült Államoktól, az egyiptomi haderő például az amerikai katonai segélyek köldökzsinórján lóg, a katonai vezetésük a tengerentúlon tanul, csakúgy, mint a szaúdiaké. A szövetség a terrorizmus elleni küzdelemben sem hozhatna áttörést: úgy vélte, ez csak retorikai fogás, a valóságban a felek teljesen eltérő politikai szempontok és érdekek alapján minősítenek valakit terroristának. És hogy akkor mégis mire lehet jó egy ilyen „arab NATO”? „Szerencsétlen már az elnevezés is, hiszen ez a felvázolt szervezet nem igazán hasonlít a NATO-ra. Inkább egy amerikai diplomáciai kísérletről van szó, hogy életre hívjanak egy laza együttműködést, némi védelmi, katonai dimenzióval, amin keresztül érvényesíteni tudják érdekeiket” - mondta a szakember. Csicsmann László szerint az egész felvetés addig él, amíg egyrészt az Egyesült Államok pártolja, vagy amíg bele nem futnak egy valódi, nagyobb konfliktusba, ami próbára teszi őket. 

Nem példa nélküli

Az arab államok már most is kiveszik a részüket a térségben zajló konfliktusok megoldásában. Az Iszlám Állam legyőzésére alapított nemzetközi koalíciónak szinte mindannyian, a jövendő MESA résztvevői pedig kivétel nélkül tagjai. Igaz beavatkozásuk eléggé limitált: megtorló légicsapást állítólag csak Jordánia és Marokkó hajtott végre, a többiek inkább a terrorszervezet ellen küzdő milíciákat támogatják. Határozottabb összefogás tapasztalható viszont Jemenben. Ott Szaúd-Arábia mögött Omán kivételével és Katar vitatott szerepével ugyancsak felsorakoztak a MESA tagjai. Az Irán támogatását élvező húszik ellen harcoló arab koalíció Jemenben már konkrét katonai beavatkozást hajt végre. A történelemben korábban is volt példa az  arab államok egy csoportjának összefogására a közös ellenség ellen: Izraellel szemben például többször is kudarcot vallottak. 

Szerző
Frissítve: 2018.10.12. 08:11

Eltörölték a halálbüntetést Washington államban

Publikálás dátuma
2018.10.12. 07:09
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A döntést azzal indokolták, hogy a törvény alkalmazása tetszőleges volt és gyakran faji alapú megkülönböztetés alapján éltek vele.
Az Egyesült Államok északnyugati részén fekvő Washington államban a tagállami legfelsőbb bíróság csütörtökön eltörölte a halálbüntetést – írja az MTI. Ezzel Washington állam a huszadik olyan tagállam lett az Egyesült Államokban, ahol – a törvényhozásban vagy bírósági határozattal – megszüntették a halálbüntetést. A Washington állam fővárosában, Olympiában egyhangúlag megszületett döntést a bírák azzal indokolták, hogy a halálbüntetést kimondó törvény alkalmazása tetszőleges volt és gyakran faji alapú megkülönböztetés alapján éltek vele. Az északnyugati államban már 2014 óta moratórium van érvényben a kiszabott halálbüntetések végrehajtására, és a csütörtöki döntéssel a bíróság nyolc halálra ítélt büntetését életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatta.

„Nem egyenlő mértékben alkalmazták”

Mary Fairhurst, az állam legfelsőbb bíróságának elnöke a döntés véleményezésekor közzétett írásbeli indoklásában hangsúlyozta:
„nem egyenlő mértékben alkalmazták a halálbüntetést, néha vagy annak függvényében szabták ki, hogy hol követték el a bűncselekményt, vagy az elkövető állandó lakhelye szerinti megyétől függően, néha az elérhető költségvetési forrásoktól, vagy a bűnelkövető faji hovatartozásától függően döntöttek.”

A főbíró leszögezte: „a mi halálbüntetésünkből hiányzik az alapvető méltányosság”. Jay Inslee, az állam demokrata párti kormányzója – aki valaha a halálbüntetés híve volt – írásos közleményben üdvözölte a döntést.
„Az egyenlő mértékű és korrekt igazságszolgáltatásra törekvésünk rendkívül fontos pillanata ez”

– fogalmazott a kormányzó.

Egyúttal leszögezte azt is: a legfelsőbb bíróság döntése egyértelművé tette hogy Washington államban a halálbüntetést „tetszőlegesen és faji elfogultságokkal terhelten, egyenlőtlenül szabták ki”. Inslee szerint ez nem szolgálta a büntetőjog célkitűzéseit. A döntést a legfelsőbb bíróság egyébként egy Allen Eugene Gregory nevű fekete férfi pere kapcsán hozta meg. A vádlott még 1996-ban megerőszakolt, kirabolt és meggyilkolt egy 43 éves nőt. Ügyvédjei azonban azzal érveltek, hogy a kiszabott halálbüntetés „nem arányos az elkövetett bűncselekménnyel” és „nem korrekt, önkényes és faji előítéletek alapján hozták”. Az állam mintegy egy tucatnyi bírája ekkor sürgette a legfelsőbb bíróságot, hogy Gregory esetének kapcsán hozzon döntést a halálbüntetés eltörléséről.
Szerző