Megtaláltak 170 műkincset Hollandiában, amit még a nácik raboltak el

Publikálás dátuma
2018.10.10. 18:28
Rijksmuseum - illusztráció
Fotó: Romy Arroyo Fernandez / NurPhoto
42 holland múzeum talált olyan műalkotást a kollekciójában, amelyet zsidó családoktól vettek el Hitler hatalomra jutása után. Még a holland királyi gyűjteményben is azonosítottak egy ilyen festményt.
Holland múzeumok 170, nácik által ellopott műkincset azonosítottak gyűjteményeikben egy program keretében, amellyel a náci korszakban zsidó családoktól elkobzott műtárgyakat akarnak visszaadni jogos tulajdonosaiknak - írja a Guardian után az MTI.
Az ország legjelentősebb múzeumai közül már csak az amszterdami Rijksmuseumban folytatódik a kutatás, ahol egy ötfős szakértőcsoport 2012 óta dolgozik a feladaton. A múzeumokban eddig azonosított rabolt műtárgyak között
  • 83 festmény,
  • 26 grafika és
  • 13 kegytárgy is szerepel.
Ezeket feltehetően 1933 és 1945 között vették el tulajdonosaiktól. Az intézmények visszaadják azokat a műkincseket, amelyekre a tulajdonosok leszármazottai jogot formálnak, és igényüket hitelesíti egy visszaszolgáltatási bizottság.

A királyi családnál is volt

A holland királyi család 2015-ben adott vissza egy Joris van der Haagen-festményt, amelyet Júlia királynő vásárolt 1960-ban egy holland műkereskedőtől anélkül, hogy tudott volna eredetéről. A tájkép a palota gyűjteményében található több tízezernyi műtárgy átvizsgálásakor került elő. Kiderült, hogy a festményt annak idején erőszakkal vették el, és az amszterdami Lippmann, Rosenthal & Co. náci bankba került.
A legutóbb visszaszolgáltatott műkincs egy 16. századi, bronzból készült Mózes-szobor, Alessandro Vittoria olasz szobrász alkotása volt. Tulajdonosa a háború előtt a német Emma Ranette Budge-Lazarus volt, aki 1937-ben hunyt el. Legalább egyik örököséről tudni lehet, hogy náci koncentrációs táborban halt meg, többi rokona elmenekült Németországból. A műalkotás a Hannema-de Stuers Alapítvány gyűjteményéből került elő, a szobrot 1948 és 1952 között a gyűjtemény alapítója, Dirk Hannema szerezte be ismeretlen körülmények között. A náci rezsimet támogató Hannemát 1943-ban bízták meg a holland múzeumok felügyeletével.
Az ellopott műalkotások között szerepel egy Rijksmuseumban megtalált Jan Adam Kruseman-alkotás, a Salome Keresztelő Szent János fejével és a Stedelijk Múzeumban fellelt Bild mit Häusern című Vaszilij Kandinszkij-festmény.
"Ez a kutatás fontos a történelmi igazságszolgáltatáshoz. Egy múzeum csak akkor állíthat ki egy műtárgyat, ha annak eredete tisztázott"

- szögezte le Chris Janssen a lopott műkincseket felkutató program szóvivője.
Szerző

Görbe tükör

Publikálás dátuma
2018.10.10. 14:18

Fotó: Népszava
Mennyi időt tölt egy átlag ember életében a tükör előtt? Valószínűleg órákról, napokról, vagy akár hetekről is beszélhetünk. Pillantsunk bele akár csak pár pillanatra reggelente, álljunk előtte hosszú percekig, vagy értelmezzük a világot rajta keresztül - mindenkinek jelent valamit e sík felület, és az, amit közvetít. Márkus Sándor Les című, a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében a Madách téren felállított installációja e gondolatokat hozza közel az arra tévedőkhöz. Miközben a járókelők szelfiznek, vagy hajukat igazítják a tükörbe nézve, esetleg a környező épületek homlokzatát kémlelik azon keresztül, a les tetején vagy belső részében lévők őket szemlélhetik, akár csak egy múzeumban (vagy épp állatkertben). Az eredetileg a vadak megfigyelésére használt építmény belsejéből - masszírozó babzsákokon ülve - visszájáról láthatjuk a külvilágot, és egy kicsit önmagunkat is.
Szerző

Az énekhang egy, a stílus többféle

Publikálás dátuma
2018.10.10. 14:02

Fotó: Raffay Zsófi
Baráth Emőke évek óta az egyik legfigyelemreméltóbb szereplője a barokk operák hazai előadásainak, de szívesen énekli későbbi korok dalait is.
Fellépéseit óriásplakátok hirdetik a francia városokban, a legfontosabb európai koncerttermek és hazai pódiumok gyakori vendége. Baráth Emőkét elsősorban barokk énekesnőként szokás aposztrofálni, bár a kortárs művek sem állnak távol tőle. Beszélgetésünk után Schubert Téli utazás című dalciklusának próbájára sietett, mert mint mondta, a huszonnégy dal eléneklése valódi kihívás, amire már augusztus óta készülnek társával, Razvaljajeva Anasztázia hárfaművésszel. Szerencsére tudnak az ő lakásában próbálni, ez intimebb hangulatot biztosít egy próbateremnél, amire szükség is van a hosszú tanulási folyamat során. A társulás ötlete Anasztáziáé volt, aki nagyon szereti ezeket a dalokat. Annyira, hogy szerette volna előadni őket annak ellenére, hogy a kíséretük eredetileg zongorára íródott, ám neki sikerült szinte maradéktalanul átírnia hangszerére. Baráth Emőke úgy látja, abban sem rejlik semmilyen nehézség, hogy a dalok eredetileg férfihangra íródtak. Az előadás látványosabb lesz annál, mint amikor csak egy énekesnő áll a színpadon hangszeres kísérőjével, és bár a cím - Winterreise – Női szemmel - azt sugallaná, komolyabb játék lesz, valójában a rendezés visszafogott: finom színpadi mozgás fényjátékkal, amelyek hozzájárulnak a dalok jelentésének értelmezéséhez, tudjuk meg az énekesnőtől. Hogy hogyan viszonyul a gyakran visszafogottnak egyáltalán nem nevezhető operarendezésekhez? „Azt gondolom, ha van funkciója, akár tollasozzanak is a szereplők a színpadon, de az értelmetlen botránykeltésnek nem vagyok híve. Sajnos volt részem kellemetlen élményekben is, de szerencsés vagyok, sok jó produkcióban vehettem részt. Claus Guth, Graham Vick, Arnaud Bernard rendezéseire emlékszem szívesen" – hangzik a válasz. A karmesterek közül a francia Sylvain Cambreling nevét említi először a művésznő, akivel tavaly japánban a nagy múlt századi francia szerző, Messiaen Assisi Szent Ferenc című operájának koncertszerű előadásában szerepelt. Ő emberi és művészi kvalitásaival is elbűvölte. A barokk operák intimebb, kisebb zenekarokkal dolgozó világában kissé más a szerepe karmestereknek, akik gyakran csembalóznak is, közülük William Christie és Ottavio Dantone neve merül fel mindenekelőtt. Baráth Emőkét barokk operák avatott előadójaként ismertük meg, de mint hallottuk, későbbi korok dalainak éneklése nagyon is közel áll hozzá, ezt tanulta a Zeneakadémián. Hogyan illeszkedik egymáshoz a két stílus? Úgy véli, a két műfaj nem áll olyan messze egymástól, mint azt gondolnánk, szerinte egyfajta énektechnika létezik, és a megfelelő stíluseszközök kiválasztásával énekel mindent, ami a repertoárból számára íródott. Nyolcvan százalékban barokk zenét ad elő, ez nem kényszer, mert szereti ezt a stílust, de fontos számára a dalirodalom is. Olyan huszadik századi szerzők műveit is szívesen adja elő, mint Messiaen. Kezdetben Baráth Emőke nem énekesnek indult, zongorázni, hárfázni tanult, miközben az éneklés is mindig része volt életének, de az, hogy ez lesz zenei pályafutásának alapja csak később vált bizonyossá. A nagy fordulópont az innsbrucki verseny megnyerése volt huszonöt éves korában, akkor, amikor hangja beállt: az a lírai szoprán lett, amit ma is hallhatunk, és bár még mindig változik, inkább csak arról van szó, hogy érik, egyre súlyosabb lesz. Később más nőtípusú szerepek lesznek megfelelőek számára, és bizony fontos, hogy külsőleg is megfeleljen a karaktereknek, hiszen filmfelvételek készülnek, interneten, DVD-én, óriáskivetítőkön lehet ma már operát nézni, sokkal fontosabb a megjelenés, mint régebben.  

Infó:

Winterreise - Női szemmel  Schubert: Téli utazás Baráth Emőke szoprán Razvaljajeva Anasztázia hárfa Rendező: Novák Eszter Látvány: Balogh Balázs, Czakó Zsolt, Zeke Edit Október 11., Zeneakadémia

Szerző