Mire szavaznának, akik amúgy nem szavaztak?

Publikálás dátuma
2018.10.10 20:40

Fotó: Népszava/
A pártjukban csalódottak, a fiatalok, az alacsony végzettségűek és a szinglik otthon maradtak áprilisban – derül ki a Policy Solutions nem szavazók körében végzett felméréséből.
Nagyjából 2 millió 400 ezer választásra jogosult magyar nem vett részt a legutóbbi parlamenti választáson. A hatalmas tömeget 2013 után másodszor is megvizsgálta a Policy Solutions elemző és tanácsadó intézet a német baloldali kötődésű Friedrich Ebert Alapítvány (FES) támogatásával. A két értékelés nagyjából azonos eredményt hozott: az otthonmaradók fele, vagyis nagyjából 1,2 millió választó teljesen passzív, soha nem járul az urnákhoz, de sokan vannak azok is, akik csak most döntöttek a távolmaradásról. Ebben a körben meghatározó azok csoportja, akik nem voltak elégedettek korábban támogatott pártjuk munkájával, de a másik oldalra vagy pártra mégsem akartak szavazni. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a jobboldali szavazók aktívabbak, mint a baloldaliak, azok közül, akik nem tudnak különbséget tenni az ideológiai táborok között minden második ember távol maradt a szavazóköröktől. A demokratikus rendszer iránti elkötelezettség ugyanilyen meghatározó a választási aktivitásban – olvasható az elemzésben. Akik szkeptikusak a demokráciával szemben, magasabb arányban maradtak otthon, mint a demokrácia-pártiak. Fontos megállapítás az is, hogy a magányosok közül kevesebben szavaztak, mint a családosok közt, de azok is aktívabbak, akik a családon túl kötődnek valamilyen közösséghez, legyen az nagy baráti társaság vagy vallási közösség. A Policy Solutions kutatása egyértelművé tette, hogy az életkorral együtt nő az emberek politikai aktivitása, a 60 év körüliek számára a legfontosabb, hogy szavazatukkal beleszóljanak az ország sorsának alakulásába. Az elemzők azt is kiemelik, hogy a fiatal, 30 év alatti korosztály passzivitása a legaggasztóbb, negyedük egy most vasárnap rendezett voksoláson sem venne részt. A politikusok és a fiatalok ma sajátos csapdahelyzetben vannak: a korosztály távolmaradása miatt a pártok, így a kormánypárt sem foglalkozik érdemben ennek a körnek a gondjaival, ami viszont tovább növeli a fiatalok elfordulását a politikától – mutatnak rá az elemzők. Az sem vigasztaló, hogy ez világjelenség. Szoros az összefüggés az iskolai végzettség és a választási kedv között: minél magasabb valakinek a képzettsége, annál aktívabb – állapítja meg a Policy Solutions elemzése, hozzátéve, hogy a nem szavazók között majdnem kétszer annyi a munkanélküli és a diák, mint a politika iránt érdeklődők körében. Aki nem aktív részese a munkaerőpiacnak, az inkább távol marad a választástól is és a nők is passzívabbak.  Mielőtt azonban nagyon negatívan kezdenénk el gondolkodni a politikailag passzív körről, hozzá kell tenni az értékelésnek azt a korábbi kutatásokon alapuló részét is, amelyik kimutatja, hogy ennek a csoportnak a tagjai derűsebben és pozitívabban élnek a mindennapokban, míg a politika iránt érdeklődők 27 százaléka érzett félelmet valami miatt, addig a passzív csoportban ez csak 6 százaléknyi réteg volt. Nagyon tanulságos a tanulmánynak az a megállapítása is, hogy a nem szavazók körében elsöprő többségben vannak azok, akik egy jóléti, a szolgáltatások széles skáláját biztosító igazságos állam baloldali gazdaságpolitikájának képét tartják vonzónak, de társadalmi kérdésekben minimálisan mégis a jobboldal hagyománytisztelő, konzervatív, zárt társadalmának hívei kerekedtek felül. Az a több mint kétmillió ember, aki nem szavazott áprilisban, általában nyitottabb és rugalmasabb a bevándorlással, a nők egyenjogúságával kapcsolatban és körükben sokkal kevesebben állítanák vissza a halálbüntetést is, mint azok közül, akik leadták szavazatukat áprilisban. Ezzel szemben kifejezetten meglepő, hogy a homoszexualitást viszont nagyobb számban utasítják el, mint aktív társaik. A rendszerváltozás utáni kormányok működésének értékelésekor ez a passzív tábor egyértelműen a baloldali kormányok működését tartotta jó periódusnak, ötödük viszont az egész korszakról lesújtó véleménnyel van. A nem szavazók ugyanakkor vagy nem hisznek a demokráciában, vagy nem tudják megkülönböztetni azt más berendezkedésektől és többségük azért nem megy el szavazni,mert a kormány sem törődik velük. Furcsamód azt viszont érzékelik, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, és a politikusokra más szabályok érvényesek, mint az átlagemberekre. Amikor pedig azt kérdezték tőlük a Policy Solution munkatársai, hogy szerintük melyik korszak volt a legjobb a magyaroknak, sokadszor is bebizonyosodott, hogy a válaszadók nagy része szívesen lemondana a demokratikus választás jogáról, a szabadságjogokról, „cserébe a Kádár-rendszer kiszámítható világáért”.

Mit tehetnek a politikusok?

A nemszavazókról szóló elemzést szerda este mutatták be a közvéleménynek az Új Egyenlőség online folyóirat októberi közbeszélgetésén a Kossuth Klubban. A kutatás eredményei konkrét feladatokat jelölnek ki a baloldali politikusoknak: meg kell nyerni a fiatalokat és vissza kell szerezni a 2010-ben elvesztett szavazókat. A hogyan kérdésére válaszolva az MSZP elnöke kiemelte, a pártban zajló generációváltást, a Párbeszéddel kialakult tartós összefogást, hozzátéve, hogy az együttműködést civil szervezetekkel, szellemi műhelyekkel, közéleti gondolkodókkal akarják bővíteni. Tóth Bertalan elmondás aszerint olyan tudósokkal, oktatókkal, külső emberekkel keresik a kapcsolatot, akik képesek hitelesíteni a baloldalt. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni a helyi egyéni gondok megoldására, önkormányzati képviselőiken keresztül, s a Szolidaritási Alap támogatásainak is nagyobb nyilvánosságot akarnak szerezni. Tóth Bertalan hozzátette, hogy a hitelességet lassan lehet visszaszerezni, de készek a radikális változtatásokra is. Ezzel a Párbeszéd társelnökének, Karácsony Gergelynek arra a felvetésére reagált, hogy meg kell találni a baloldal új identitását, vissza kell találni a szociáldemokrata gyökerekhez. 

2018.10.10 20:40
Frissítve: 2018.10.10 20:51

DK: most ugyanazért kell küzdeni, mint '56-ban

Publikálás dátuma
2018.10.23 16:00
Balról jobbra:Gyurcsány Ferenc, DK-elnök, Molnár Csaba DK-alelnök, Varju László DK képviselő a párt 2018. október 23-i megemléke
Fotó: MTI/ Bruzák Noémi
Ma sincs szabad sajtó, szabad gyülekezési lehetőség, Moszkvában dől el a magyar nép sorsa – sorolta a a vélt párhuzamokat a Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció alelnöke a párt '56-os megemlékezésén. Gyurcsány Ferenc pártelnök nem szólalt meg az eseményen.
A Demokratikus Koalíció (DK) ügyvezető alelnöke szerint ugyanazért kell küzdeni 2018-ban, mint 1956-ban: egy független és demokratikus jogállamért. Molnár Csaba, aki az ellenzéki párt EP-képviselője is, kedden a budapesti Nagy Imre-szobornál, a DK koszorúzása után újságíróknak azt mondta, 1956-ban Nagy Imre és társai egy független és demokratikus jogállamot szerettek volna a sajtó, a vallás és a gyülekezés szabadságával. A politikus úgy fogalmazott, most minden magyar állampolgár átérezheti, miért küzdöttek több mint hatvan évvel ezelőtt, mivel ugyanazok a szabadságok hiányoznak, mint 1956-ban: ma sincs szabad sajtó, szabad gyülekezési lehetőség és moszkvai szobákban dől el a magyar nép sorsa.
Az 1950-es évek elnyomói azonban elfelejtették, hogy minden rendszer véget ér majd egyszer, és "ugyanígy nem látják ezt a mai rendszer elnyomói sem" - jelentette ki Molnár Csaba. Az alelnök szerint a DK azért hirdetett meg ellenállást, mert ugyanabban hisznek, mint 1956 hősei: nem szabad hagyni, hogy a szabadságot egy szűk csoport saját önös érdekéből elrabolja az emberektől.  Molnár azt is mondta, Nagy Imre miniszterelnök emlékét az "orbáni emlékezetpolitika" az elmúlt négy évben kitörölte a hivatalos magyar történelmi emlékezetből, a közeljövőben pedig a rá emlékező szobrot is el akarják távolítani a Parlament közeléből - írja az MTI.
A szerény részvétellel megtartott megemlékezésen csak Molnár szólalt fel; Gyurcsány Ferenc meg sem szólalt – sőt a DK élő közvetítésén szó szerint az alelnök mögött maradt – de hallgatott Varju László, a DK országgyűlési képviselője is.
2018.10.23 16:00

Mérsékelten lelkes a Fidesz-tábor

Publikálás dátuma
2018.10.23 15:33

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Mindenki Orbán Viktort várja, de egyelőre Schmidt Mária próbálta lelkesíteni a korábbiakhoz képest mérsékeltebb létszámban megjelenő Fidesz-híveket.
“Hát nagyon sok értelme volt kijönni! Apa hogyan megyünk majd a Hősök terére? Meddig fog tartani? Egy óra? Úristen!”
- a mellettem álló család két tíz év körüli tagja láthatóan nem így képzelte az október 23.-a délutánját, de az apukájuktól csak egy “fogd be a szád!” jött válaszként.
A minta persze nem reprezentatív, de túlzás lenne azt állítani, hogy a Terror Házánál kedden délután háromkor harci lázban vagy győzelemittasan gyülekezett volna - a nem is olyan nagy létszámú tömeg. A szokásos utcai árusok esetében némi meglepetést az okozott, hogy több helyen lehetett uniós zászlót is kapni, kérdésemre ráadásul azt mondták, hogy ezek is jól fogynak, ami lassan már meglepetésként hat egy Fidesz-tüntetésen a folyamatos Unió-ellenes retorika miatt. A kezdés előtt 50-es évekbeli slágerek szóltak a hangszórókból, a résztvevők nagy többségének minden bizonnyal még élő emléket jelentettek.
A megemlékezést Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója nyitotta meg, ő azzal kezdte, egy nemzet erőt és reményt csak a büszkeségre okot adó pillanatokból meríthet, például az 1956 októberében történtekből. “Ha most egymás mellett megállunk és megnyitjuk a szívünket, azt tapasztaljuk, egyre erősebbnek érezzük magunkat” - mondta. Szerinte 56 hőseinek köszönhetjük, hogy “képesek voltunk megőrizni immunrendszerünket”. Majd már jött is az uniós párhuzam, 56-ban is kudarcot vallott, hogy valakik megpróbálták kitörölni nemzeti identitásunkat, hiába alkottak hamis emléknapokat, hogy az ifjúság agyát átprogramozzák. “A kommunisták született lúzerek voltak és ezt ők is tudták” - itt jött az első valamirevaló reakció a nem túl lelkes közönség részéről. Majd felolvasta a nagyon-nagyon régi, szakállas viccet az ÁVÓ-sok által kivallatott múmiáról. A közönség illedelmesen nevetett és tapsolt. Majd újabb párhuzam: ha az európai népek tudnának magyarul, láthatnák, hogy a mi nyelvünkből hiányzik a politikai korrektség, mert “mi nem tudunk szabadság nélkül élni”. “Minket magyarokat mindig csak erőszakkal lehetett megfosztani a szabadságunktól, szuverenitásunktól, önrendelkezésünktől” - mondta, majd az Fidesz elit által már lesajnált rendszerváltás azért kapott Schmidt-től egy pozitív gesztust: a 89-es rendszerváltás 56 örököse és beteljesítője volt. Szerinte ugyanakkor 89 nem egy rendszerváltás, hanem egy antikommunista ellenforradalom volt. Ezután természetesen egy Ákos-szám következett.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora szerint az ukrajnai magyar kisebbség jogai súlyosan sérülnek, de csak Magyarországon emelték fel értük a szavukat, az európai jogvédők nem foglalkoznak velük. Ugyanakkor az ukrán hatósági zaklatások ellenére is maradnak, mert otthon vannak. “Mi őshonosak vagyunk e vidéken, mint az indiánok Amerikában, és ezért a nemzetközi jognak megfelelő védelmet kívánunk magunknak” - mondta. Adófizető ukrán állampolgárként pedig elvárják, hogy háborítatlanul élhessenek a szülőföldjükön.
2018.10.23 15:33
Frissítve: 2018.10.23 15:41