Nagyjából 2 millió 400 ezer választásra jogosult magyar nem vett részt a legutóbbi parlamenti választáson. A hatalmas tömeget 2013 után másodszor is megvizsgálta a Policy Solutions elemző és tanácsadó intézet a német baloldali kötődésű Friedrich Ebert Alapítvány (FES) támogatásával. A két értékelés nagyjából azonos eredményt hozott: az otthonmaradók fele, vagyis nagyjából 1,2 millió választó teljesen passzív, soha nem járul az urnákhoz, de sokan vannak azok is, akik csak most döntöttek a távolmaradásról. Ebben a körben meghatározó azok csoportja, akik nem voltak elégedettek korábban támogatott pártjuk munkájával, de a másik oldalra vagy pártra mégsem akartak szavazni.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a jobboldali szavazók aktívabbak, mint a baloldaliak, azok közül, akik nem tudnak különbséget tenni az ideológiai táborok között minden második ember távol maradt a szavazóköröktől. A demokratikus rendszer iránti elkötelezettség ugyanilyen meghatározó a választási aktivitásban – olvasható az elemzésben. Akik szkeptikusak a demokráciával szemben, magasabb arányban maradtak otthon, mint a demokrácia-pártiak. Fontos megállapítás az is, hogy a magányosok közül kevesebben szavaztak, mint a családosok közt, de azok is aktívabbak, akik a családon túl kötődnek valamilyen közösséghez, legyen az nagy baráti társaság vagy vallási közösség.
A Policy Solutions kutatása egyértelművé tette, hogy az életkorral együtt nő az emberek politikai aktivitása, a 60 év körüliek számára a legfontosabb, hogy szavazatukkal beleszóljanak az ország sorsának alakulásába. Az elemzők azt is kiemelik, hogy a fiatal, 30 év alatti korosztály passzivitása a legaggasztóbb, negyedük egy most vasárnap rendezett voksoláson sem venne részt. A politikusok és a fiatalok ma sajátos csapdahelyzetben vannak: a korosztály távolmaradása miatt a pártok, így a kormánypárt sem foglalkozik érdemben ennek a körnek a gondjaival, ami viszont tovább növeli a fiatalok elfordulását a politikától – mutatnak rá az elemzők. Az sem vigasztaló, hogy ez világjelenség.
Szoros az összefüggés az iskolai végzettség és a választási kedv között: minél magasabb valakinek a képzettsége, annál aktívabb – állapítja meg a Policy Solutions elemzése, hozzátéve, hogy a nem szavazók között majdnem kétszer annyi a munkanélküli és a diák, mint a politika iránt érdeklődők körében. Aki nem aktív részese a munkaerőpiacnak, az inkább távol marad a választástól is és a nők is passzívabbak.
Mielőtt azonban nagyon negatívan kezdenénk el gondolkodni a politikailag passzív körről, hozzá kell tenni az értékelésnek azt a korábbi kutatásokon alapuló részét is, amelyik kimutatja, hogy ennek a csoportnak a tagjai derűsebben és pozitívabban élnek a mindennapokban, míg a politika iránt érdeklődők 27 százaléka érzett félelmet valami miatt, addig a passzív csoportban ez csak 6 százaléknyi réteg volt.
Nagyon tanulságos a tanulmánynak az a megállapítása is, hogy a nem szavazók körében elsöprő többségben vannak azok, akik egy jóléti, a szolgáltatások széles skáláját biztosító igazságos állam baloldali gazdaságpolitikájának képét tartják vonzónak, de társadalmi kérdésekben minimálisan mégis a jobboldal hagyománytisztelő, konzervatív, zárt társadalmának hívei kerekedtek felül. Az a több mint kétmillió ember, aki nem szavazott áprilisban, általában nyitottabb és rugalmasabb a bevándorlással, a nők egyenjogúságával kapcsolatban és körükben sokkal kevesebben állítanák vissza a halálbüntetést is, mint azok közül, akik leadták szavazatukat áprilisban. Ezzel szemben kifejezetten meglepő, hogy a homoszexualitást viszont nagyobb számban utasítják el, mint aktív társaik.
A rendszerváltozás utáni kormányok működésének értékelésekor ez a passzív tábor egyértelműen a baloldali kormányok működését tartotta jó periódusnak, ötödük viszont az egész korszakról lesújtó véleménnyel van. A nem szavazók ugyanakkor vagy nem hisznek a demokráciában, vagy nem tudják megkülönböztetni azt más berendezkedésektől és többségük azért nem megy el szavazni,mert a kormány sem törődik velük. Furcsamód azt viszont érzékelik, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, és a politikusokra más szabályok érvényesek, mint az átlagemberekre. Amikor pedig azt kérdezték tőlük a Policy Solution munkatársai, hogy szerintük melyik korszak volt a legjobb a magyaroknak, sokadszor is bebizonyosodott, hogy a válaszadók nagy része szívesen lemondana a demokratikus választás jogáról, a szabadságjogokról, „cserébe a Kádár-rendszer kiszámítható világáért”.
