A hatalom csúcsán

Szeretném előre bocsátani: sosem voltam semmilyen értelemben a hatalom csúcsán. Csak hallomásból tudok bármit is azoknak a kiváltságos embereknek a helyzetéről. De van egy jellemző történetem, ami még az egykori pártvezetőről, Kádár Jánosról keringett. Köztudottan nagy dohányos volt, kedvence a még füstszűrő nélkül gyártott Symphonia. Talán a nyolcvanas években történt, hogy abbahagyták a füstszűrő nélküliek gyártását, de ezt a párközpontban nem merte senki megmondani a „főnöknek”, inkább elintézték, hogy gyártsanak neki füstszűrű nélkülit… 
Innen nézve felháborító – hadd fogalmazzak finoman - a bátortalanságnak ez a foka. Miért nem lehetett megmondani neki, hogy uram bocsá’ tessék füstszűrőset szívni? Csak nem akasztottak volna föl senkit, ráadásul, amit Kádár puritánságáról tudni lehetett, alighanem belenyugodott volna. De a beosztottak a gerinctelenségük miatt az ilyen „nehéz helyzetekre” mindig találnak megoldást. Ők a politikai kontraszelekció termékei. 
Szeretném gyorsan hozzátenni: ez a kontraszelekció nem a Kádár-korszak sajátja. Antall József, miután már egy ideje a kormány élén állt, egy interjúban rácsodálkozott, milyen drága lett a kenyér és a tej. Ő már régen nem járt üzletben, mentegetőzött, a felesége pedig nem mondta. Miért is mondta volna? Akkoriban baráti körben gyakran idézgettük ezt a mondatot, amiben a többiek nem találtak semmi kivetni valót: egy miniszterelnöknek ennél sokkal fontosabb dolgokról kell tudnia. 
Ám ha valakinek a hatalom csúcsán fogalma sincs arról, menyibe kerül a kenyér, miről panaszkodnak a „tiborcok”, hogyan tudhatna döntést hozni az egyszerű emberek mindennapjait befolyásoló kérdésekben? Arra aligha számíthat, hogy valaki a környezetében majd felvilágosítja, netán odadörgöli az orra alá, hogy kedves miniszterelnök úr, a fél országban ezrével tengődnek fűtés nélkül a szegény családok, gyerekek tízezrei nem tudnak hóban-latyakban elmenni az iskolába, mert nincs alkalmas cipőjük. Senki sem fogja szembesíteni azzal, hogy aki nem tudja fizetni a hitelét, azt a bank szemrebbenés nélkül utcára teszi. Ki meri megmondani neki, hogy egyre több idős ember kénytelen magányosan tengetni az életét, mert a felnőtt gyerekei, unokái magára hagyták, aki teheti, valahol a világ másik felén próbál jobb életet teremteni legalább magának? 
Ott, a hatalom csúcsán, mint a felhők felett, mindig süt a nap. Odáig nem hallatszanak fel a panaszok, csak a dicséretek, az elismerés, a „nagy ember” fényében sütkérező kivételezettek hálás tekintete. Ott minden halandó hajlamos azt gondolni, aki neki nem tetsző dolgokról beszél, abból a valóság kiforgatása, az ellenség hangja szól. Ott, a hatalom csúcsán az ember magányos. És csúszós a lába alatt a talaj. Meg kell kapaszkodnia, keményen harcolnia, mert mindig vannak, akik a helyére, a csúcsra törnek. Amikor rosszat álmodik (hadd legyek most stílusos), úgy érzi, egy ostromlott várat véd, ahová falnak vetett létrákon kivont kardú janicsárok próbálnak feljutni.
Izzadtan felébred, és talán Brüsszelre gondol, Sargentinire, Sorosra, a civilekre…
Odáig nem hallatszanak fel a panaszok, csak a dicséretek
2018.10.11 08:45
Frissítve: 2018.10.11 08:50

Orbán csomagol?

Jól van na, nem úgy értem! A kormányfő nem készül itt hagyni népét. Nem a saját motyóját szedi össze: nekünk csomagol. Egyre többet hallani is az „Orbán-csomagról”. A legnaivabb állampolgárok sem hihetik, hogy csupán arról az „Orbán és társa Csomagolástechnikai Kft”-ről van szó, amely a neten azzal hirdeti magát, hogy közel 30 éve van jelen a piacon. Ugyan a csomagolástechnikában szintén járatos kormányfő is 30 éve van jelen a politikai piacon, és még a reklámtasakokat gyártó derék cég szlogenje („Csomagoljon és reklámozzon egyidejűleg!”) sem áll távol országvezetői praxisától, a névazonosság csupán a véletlen műve. 
Jelenleg három Orbán-csomag kézbesítése is zajlik: kapunk egy gazdaságit, egy ideológiait és egy politikait is. Egy Orbán-csomagot már megismerhettünk 2010-11-ben. Célja érthető volt: a kormány az elődje sikeres válságkezelésére alapozva a költségvetési hiányt akarta alacsony szinten tartani, csökkentve az államadósságot is. Utóbbi kevésbé sikerült, előbbi igen. Iszonyatos áron: a minimálbér megadóztatásával, a rokkantak, munkanélküliek, közmunkások, szociális segítségre szorulók járandóságának drasztikus lefaragásával, az egészségügy és az oktatás forrásainak megcsapolásával. Már ez a csomag sem csak megszorított, hanem mellette szép nagy jövedelem-átcsoportosításra is vállalkozott a szegényebbektől a jobb módúak és a kliensek irányába. A hiány csökkent, a társadalmi különbségek nőttek.
Az idei Orbán-csomagok közül a gazdasági ugyanezt a kettős célt követi. Amennyit tud, spórol, és amennyit nem szégyell, átcsoportosít. Túlzott szégyenérzettel és gátlásokkal ez a kormány persze nem vádolható, amit az is mutat, hogy a 9000 közhivatalnok kirúgását az egyik előterjesztés „gondoskodó létszámcsökkentésnek” nevezi. A szeretetteljes gondoskodásnak legalább ilyen szép példája a cafetéria jó részének –természetesen épp a kisebb jövedelműeknek fontos kedvezményeknek - a felszámolása, vagy a szociális segélyekre való jogosultság szűkítése is, de a csomag leglátványosabb darabja kétségkívül a lakástakarék pénztárak elleni villámhadjárat. 
De meg is érdemlik. Kezdjük azzal, hogy még a NER előtti sanyarú világban, a Horn-kormány idején hívták őket életre, komcsi maradvány, el kell tüntetni, mint a szobrokat, eddig is túl sokáig rontották a levegőt. Másrészt sokkal népszerűbbek, mint a Rogán által meghirdetett és véletlenül csak egy hozzá közelálló üzletember cége számára engedélyezett „lakáslottó”, amelyik egy év alatt juttatott annyi embert lakáshoz, mint ahány szerződést a lakástakarék pénztárak egy nap alatt kötnek. Ideje volt tehát a forgalmuk egy részét átterelni a jóbaráthoz. Beleillik a trendbe, hogy a lakástakarék pénztárak kuncsaftjainak jelentős része lakásfelújításra gyűjtött, míg a lakáslottó és a CSOK egyelőre csak az új lakás szerzését támogatja. Nem olyan nehéz kitalálni, kik azok, akik egy-egy kazáncserére, a társasházi panellakás kipofozására, a fiataloknak egy külön szoba kialakítására mertek csak vállalkozni, és ezért örültek a havi 20 ezer forintok megtakarítása után járó támogatásnak, és kik tudtak némi saját tőkével új lakás vásárlásába is belevágni. Most az előbbiek állami támogatását is az utóbbiakhoz csoportosítják át, miért pont a lakásfronton lenne másképp!
Persze ha e nemes társadalompolitikai célt: a magyar kasztrendszer megszilárdítását nem tekintjük, a kiadások csökkentésére is van elég ok. Nem véletlenül takarózott a miniszterelnök már jó előre a közelgő gazdasági válsággal. Az ebben az uniós költségvetési ciklusban kapható támogatásnak már választások előtt a fenekére vertek, az új ciklusban pedig kevesebb jár. Trump kereskedelmi háborúja jóvoltából –ennyit az eszmetársakról - veszélyben a gazdaság húzóágazata: az autóipar. Az európai intézményeknél lebuktunk pár költségvetési könyvelési trükkel, ezek is korrekciót igényelnek. Közben a klientúrát etetni kell, és csak ideig-óráig segít, ha kicsit fegyelmezik, ijesztgetik őket: egy-egy Simonkát elkapnak, nehogy elszemtelenedjen a többi.
Már csak ezért is szükség van az eligazításra: mik a hűbéresek kötelezettségei. Erre való a második Orbán-csomag, amelyet az új, keményebb kulturális-ideológiai követelményekből, a Kulturkampf fegyvereiből állítottak össze. Akad benne selyemzsinór is az eltévelyedett funkciknak. A harci kürtös beosztásban szolgáló Magyar Idők új cikke már az egész, túlságosan puha „középjobbot” kiátkozza: „ez a két irányba játszó embertípus a legkártékonyabb, legveszélyesebb a nemzetre s annak megtartó kultúrájára nézve, még a baloldalnál is kártékonyabb.” Hitték volna, hogy ilyen is van?!
A harmadik Orbán-csomagot, a politikait mindnyájan kapjuk. Benne az új gyülekezési és civil rendszabályok. A hajléktalanok jogfosztását is belepakolták, általános figyelmeztetésül: bárki bűntelen állampolgárra rendőrt küldhetnek, a tulajdonát elégethetik, ha útban van. Más kárán tanul az okos, ugyebár.
Ne tévesszen meg senkit, ha a postás legközelebb csak a nemzeti konzultációs levelet hozza. Hamarosan jönnek a csomagok is. Tudják: a postás mindig kétszer csenget.
2018.10.20 09:50
Frissítve: 2018.10.21 10:28

A szuverenitás hete

Megvédtük magunkat már megint, ha nem is a török pasától, mert vele örök barátságban vagyunk, hanem Judith Sargentinitől és brüsszeli ármádiájától. Az országgyűlés határozatot hozott a magyar szuverenitás megvédéséről és a Magyarországgal szembeni rágalmak visszautasításáról. Sargentini és bandája máris riadtan menekül, mint a vámpírok a fokhagymától és a kereszttől.
De nézzük, mi van a honvédő határozatban. „A Sargentini-jelentés a demokratikusan megválasztott magyar parlament saját hatáskörében meghozott döntéseit, Alaptörvényét, jogszabályait és személyi döntéseit támadta meg. Ezzel túllépte hatáskörét és megsértette Magyarország szuverenitását.”
Ami nem igaz. A jelentés, illetve a határozat ugyanis nem sértette meg Magyarország szuverenitását, hiszen amikor beléptünk az EU-ba, lemondtunk szuverenitásunk egy részéről, és vállaltuk uniós jogszabályok, alapelvek betartását. Ha pedig ezeket egy magyar jogszabály sérti, akkor a magyar szabályokon kell változtatni, tetszik érteni?
„Megdöbbentőnek tartjuk, hogy az Európai Parlament bevándorlást támogató képviselői azért ítélik el Magyarországot, mert megvédte a határait” – olvasható a határozatban. Csakhogy ilyesmi nem szerepel a szövegben. Tényleg megdöbbentő. „Visszautasítjuk a jelentést, amely azért támadja Magyarországot, mert nem fogadott be bevándorlókat.” Dettó. Egy szóval sem bírálják emiatt a kormányt. A jogállam szétverése miatt annál inkább.
„Felháborítónak tartjuk, hogy […] csalással fogadták el a Magyarországot és a magyar embereket rágalmazó jelentést.” Jó kis mondat, szinte minden szava hazugság. Csalásról szó sem volt, mert az uniós parlament kikérte a jogi szolgálat előzetes véleményét arról, hogyan kell beszámítani a tartózkodó szavazókat. Magyarországot és a magyar embereket pedig nem rágalmazta senki. A magyar kormányt kritizálták dokumentumokkal alátámasztva.
„Hisszük, hogy az Európai Unió minden tagállamát megilleti a szabad politikai gondolkodás joga, amiért semmilyen hátrány nem érheti őket.” Azt ugyan nehéz elképzelni, amint Magyarország szabadon gondolkodik, de még ha ezen az idiotizmuson túl is teszem magam, ezért nem éri az országot hátrány. Legföljebb azért (fogja esetleg), hogy a kormány felszámolja a demokratikus intézményeket és normákat. Gondolkodás nélkül. 
„Kijelentjük, hogy Magyarország maga védi a határait! Fenntartjuk a kerítést, és nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk a határőrizet jogát.” Nem veszik el. A héten tartott európai csúcson például arra jutottak Orbán Viktor részvételével, hogy „megvizsgálják, milyen közös minimum-előírásokat dolgozzanak ki a külső határok ellenőrzésére, mindezt a tagállamok felelősségének tiszteletben tartásával.” Egyébként meg két hónapja Orbán Pozsonyban személyesen mondott köszönetet azért, hogy szlovák határőrök (plusz még csehek és lengyelek) segítséget nyújtottak a magyar határvédelemhez. Akkor most határozatban bélyegezzük meg Orbán Viktort, mert nem egyedül védtük a határainkat?
2018.10.20 09:48
Frissítve: 2018.10.21 10:30