Not in my name!

Vallásos nagymama mellett nőttem fel, hatodik osztályos koromig soha nem aludtam el ima nélkül, és enni sem fogtam hozzá, míg el nem mormoltam az „aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott”-at. 
Egyik nap azonban egy világ omlott össze bennem. Kedvenc történelemórámon ugyanis a gyerekek keresztes hadjárata volt a tananyag, és 12 éves hívőként arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy a Jóisten nem is annyira jó, ha ezt engedte megtörténni. Nagymamám arra intett, hogy ne tévesszem össze a hitet az egyházzal, de még sok történelmet kellett tanulnom ahhoz, hogy újra imádkozni tudjak, és ne a keresztény vallás, hanem a keresztény egyház, pontosabban annak vezetői számlájára tudjam írni a sok szörnyűséget, amelyet mind a hit nevében követtek el.
Valami hasonlót érzek manapság is, amikor az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket, a túlélésükhöz szükséges vizet és kenyeret, küldik vissza a Földközi-tenger hullámai közé vergődni a hajójukat. 
A „keresztény gyökereitől távolodó” Nyugat-Európa keresztényebbnek bizonyul, mint a katolikus Olaszország vagy Lengyelország jelenlegi vezetői, a mélyen ortodox Románia vagy a kereszténység zászlaját kirakatba állító, egykoron igencsak egyházellenesnek mutatkozó magyar miniszterelnök. A kereszténység a cselekvő szeretet hite, nem pedig a bajbajutottaktól való segítség megtagadásáé. Én legalábbis mindeddig így tudtam. 
De az Orbán-Kaczynski-Salvini nevével fémjelzett keresztény harcos politikuscsapat a mi nevükben tagadja meg a segítséget a rászorulóktól, legkeresztényibb megoldásuk az unió által fizetett menekülttáborok kialakítása az észak-afrikai országokban, amire egyelőre még nem találtak „vevőt”. Decemberben kerül szavazásra az ENSZ migrációs egyezménye, amelyet magyar mintára immár Lengyelország is elutasít. Morawiecki szavazata legyen a lengyelek dolga, de Orbán Viktornak még megüzenhetjük: Not in my name! Nem az én nevemben!
Az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket

Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2018.10.11. 08:54

Félhold a Rózsadombon

Erdogan, de pláne Orbán minapi megszólalásai alapján úgy tűnik, hogy a magyar-török kapcsolatok felhőtlenek. Pedig nem. A múlt héten Németországban vendéglátója, Angela Merkel kioktatta a török elnököt az emberi jogokról, aztán Erdogan elment Kölnbe, felavatni Európa legnagyobb mecsetjét. A magyar miniszterelnök óvakodott szóba hozni a Törökországban börtönbe vetett tízezrek, köztük több száz újságíró sorsát. A török hírügynökség (!) fotóin az látszott, hogy zavartan félrenéz, miközben a muszlim vendégek Gül Baba sírjánál imádkoznak. A türbében amúgy Adnan Polat viselkedett házigazdaként. A milliárdos Erdogannál is jól fekszik, nálunk pedig Orbán-közeli oligarchákkal, sőt a kormányfő vejével üzletel. Továbbá focimeccsekre jár, Londonban is lefényképezték: kakukktojás volt a magyar díszpintyek között. 
Amiről a nyilvánosság előtt szó sem esett, az az új budapesti mecsetre vonatkozó török kérés. Korábban a kőbányai Fehér út volt a kinézett helyszín. Orbán akkor azt mondta, hogy Magyarországon sok fizetős, javarészt vallásos külföldi diák van, akik nem tudják hol gyakorolni vallásukat, sőt van olyan vidéki egyetemi város, amelyet jószerivel az arab világból érkező diákok tartanak fönn, úgyhogy foglalkozni kell a mecset tervével. 
Aztán jött a menekültellenes kampány, és a hivatalos verzió szerint "a törökök elálltak a projekttől". De ez nem volt igaz. A törökök 2017-ben is terveztek mecsetet Budapestre, idén pedig a türbe vallási felhasználását kezdeményezték - vagyis a török állami támogatással felújított budai épületet akarták mecsetté változtatni. A magyar kormány erre sem mondott igent, amit a törökök csalódottan vettek tudomásul. Nekik nem elég, hogy Buda 1686-os visszavétele után több mint 330 évvel ismét félhold díszeleg a Rózsadombon.
A török vendégség különben is zavarba ejtő emlékeket idéz. Az európai kereszténység védelmezőjeként tetszelgő Orbán számára nyilván kellemetlen a történelmi párhuzam: Bocskai, Thököly és Rákóczi sokat ingadozott, de leginkább "Sztambul" szövetségeseként harcolt a katolikus Habsburgok ellen.
Szóval jobb, ha a történelmet nem keverjük össze a mai érdekekkel. Dolgainkat nem a pöffeszkedő nagyotmondás, hanem a józan cselekvés mozdítja előre. Például a menekültügyben is az döntött, hogy Merkel megállapodott Erdogannal a szíriaiak törökországi táborainak pénzeléséről, ellátásáról. Ennek a megállapodásnak az egyik részese előtt a magyar miniszterelnök úgy hajbókol, mintha XVI. századi vazallus lenne, a másikat viszont a kormánypárti sajtó ostoba önsorsrontónak állítja be. 
Az aránytalanságokról nem beszélve, ez az egész roppant megalázó, és leleplezi az orbáni retorika gyengeségét. Utóbbit, ha elvetjük a politikai korrektséget és a tisztség iránti tiszteletet, mondhatjuk egyszerű hazugságnak is. Ugyanis nem a magyar kerítés miatt apadt el a menekültáradat, és nem Orbán képviseli Európa (részben természetesen keresztény, nem kisebb részben azonban a felvilágosodáson nyugvó) értékeit. Ő keleti despotáknak gazsulál.
Frissítve: 2018.10.11. 08:54

Futballsötétség

Nemcsak szakmailag, erkölcsileg is mélyponton van a magyar labdarúgás, amit áthat a félelem – nehogy olyat mondjak, ami „fönt” nem tetszik – és a mellébeszélés. Ez derült ki lapunk körkérdése alkalmával is, amikor arra voltunk kíváncsiak, a magyar futballklubok csatlakoznak-e olyan akcióhoz, amilyen a Hertha BSC-é volt. A német klub „Berlinben minden lehetsz, kivéve rasszista” feliratú felsőben küldte melegíteni a pályára a játékosait a Bayern München elleni bajnokin. 
A magyar válaszok pontos kórképet adnak az itthoni állapotokról. Volt klub, amely hosszan kifejtette, hogy minden meccs előtt levetítik az eredményjelzőn a magyar szövetség „a gyűlölet nem pálya” elnevezésű kampányfilmjét, és a műsorközlő is felhívja a figyelmet kezdés előtt a sportszerű szurkolásra. Felcsútról azt írták, hogy ott fiatalokat nevelnek, nem politizálnak. És volt ember, aki ezt névvel is vállalta, mintha a Puskás Akadémia (kezdve az Aranycsapat legendás játékosa nevének ellopásával) lényege nem a politika volna. 
Akadt csapat, ahonnan az a reakció érkezett, hogy amennyiben lenne nálunk ilyen kezdeményezés, végiggondolnák a lehetőséget. Ez magyarul azt jelenti, hogy eszükben sincs rasszizmus ellen tiltakozó pólót a játékosokra adni.
A magyar szövetség azt írta, hogy évek óta kampányol a rasszizmus ellen, és a szenvedélyes szurkolás az MLSZ szerint a játék része, a diszkrimináció, a gyűlölet viszont nem. Ez nagyon szépen hangzik, ám amíg a válogatott mérkőzésein büntetlenül szabad trianonozni, „lesz még Erdély Magyarországé”-t kiabálni, addig nem lehet mást tenni, mint megállapítani: a magyar szövetség is csak a dumában erős, azt hiszi, egy kisfilmmel megoldotta a rasszizmus, kirekesztés problémáját. 
Az FTC, az MTK, a Paks, a Kisvárda és a Mezőkövesd viszont nem is válaszolt a kérdésre. 
Frissítve: 2018.10.11. 08:53