Not in my name!

Vallásos nagymama mellett nőttem fel, hatodik osztályos koromig soha nem aludtam el ima nélkül, és enni sem fogtam hozzá, míg el nem mormoltam az „aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott”-at. 
Egyik nap azonban egy világ omlott össze bennem. Kedvenc történelemórámon ugyanis a gyerekek keresztes hadjárata volt a tananyag, és 12 éves hívőként arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy a Jóisten nem is annyira jó, ha ezt engedte megtörténni. Nagymamám arra intett, hogy ne tévesszem össze a hitet az egyházzal, de még sok történelmet kellett tanulnom ahhoz, hogy újra imádkozni tudjak, és ne a keresztény vallás, hanem a keresztény egyház, pontosabban annak vezetői számlájára tudjam írni a sok szörnyűséget, amelyet mind a hit nevében követtek el.
Valami hasonlót érzek manapság is, amikor az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket, a túlélésükhöz szükséges vizet és kenyeret, küldik vissza a Földközi-tenger hullámai közé vergődni a hajójukat. 
A „keresztény gyökereitől távolodó” Nyugat-Európa keresztényebbnek bizonyul, mint a katolikus Olaszország vagy Lengyelország jelenlegi vezetői, a mélyen ortodox Románia vagy a kereszténység zászlaját kirakatba állító, egykoron igencsak egyházellenesnek mutatkozó magyar miniszterelnök. A kereszténység a cselekvő szeretet hite, nem pedig a bajbajutottaktól való segítség megtagadásáé. Én legalábbis mindeddig így tudtam. 
De az Orbán-Kaczynski-Salvini nevével fémjelzett keresztény harcos politikuscsapat a mi nevükben tagadja meg a segítséget a rászorulóktól, legkeresztényibb megoldásuk az unió által fizetett menekülttáborok kialakítása az észak-afrikai országokban, amire egyelőre még nem találtak „vevőt”. Decemberben kerül szavazásra az ENSZ migrációs egyezménye, amelyet magyar mintára immár Lengyelország is elutasít. Morawiecki szavazata legyen a lengyelek dolga, de Orbán Viktornak még megüzenhetjük: Not in my name! Nem az én nevemben!
Az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket
2018.10.11 08:49
Frissítve: 2018.10.11 08:54

Jog, düh, kordon

Azok, akik 2006-ban arcukon üdvözült mosollyal bontottak kordont, most fel vannak háborodva. Akik akkor utcára vitték híveiket, most azon hisztiznek, hogy róluk skandálnak az "agresszív politikai aktivistáknak" bélyegzett tüntetők. Akik akkor forradalmároknak hívták az autókat felgyújtó, tévéfoglaló futballhuligánokat, most "törvénytelennek" nevezik az egyetemisták vonulását. Aki egykor úgy szervezte a "spontán" erőszakot, hogy magának jó előre gondoskodott a páncélozott autóról, most gonosz szándékot lát a felháborodás mögött. Náluk tényleg a szék határozza meg a tudatot.
A hatalom szempontjából minden szembeszegülés bosszantó, sőt jogtalan, alaptalan és illegitim. Pedig, hogy az általuk egyoldalúan elfogadott alaptörvényt idézzük, "népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi". Továbbá "a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja", azt meg, hogy mi a kivételes helyzet, nyilván a nép hivatott eldönteni. Úgyhogy olvasgassák a saját jogszabályaikat, még azokban is meg fogják találni, miért van joga a parlamenti ellenzéknek az obstrukcióhoz, a népnek pedig dühe nyilvános kifejezéséhez.
Ha nem tetszik, hirdessenek rendkívüli állapotot, és vezessék be a nyílt diktatúrát. Egyszer az életben viselkedjenek tisztességesen, és beszéljenek egyenesen! Már csak azért is, hogy megtapasztalják, milyen jó érzés, még ha amit mondanak, az egyben saját hatalmuk gyors végét jelenti is. Megkönnyebbülnének...
Nyolc éve mondjuk és írjuk, hogy a lefojtott feszültség robbanáshoz vezet. A puccskísérlet, amit Kövér házelnök emleget, egészen más: egy kicsiny, de jól szervezett csoport hatalomátvételi kísérlete. Erről itt szó sem lehet. Az ellenzék Magyarországon se nem kicsi, se nem jól szervezett. A 2014-es és a 2018-as választásokon is több szavazatot kapott, mint a Fidesz, viszont nyolc éve képtelen egységesen fellépni a demokrácia védelmében. Talán majd most, ha a rabszolgatörvény és a kormánypárti többség egyéb aljas húzásai miatti dühöt saját érzelmi gátjainak ledöntésére tudja használni. Ha a kulcsszereplők nem azt nézik féltékenyen, melyikük kerül ki jobban a dologból, hanem azt, mi az ország érdeke. Ugyanez a helyzet a szakszervezetekkel: nagyjából az utolsó esélyüknél tartanak. 
A szerencsés gazdasági környezetnek köszönhetően nincs még forradalmi helyzet, és nem úgy tűnik, hogy a népharag pont most fogja elsöpörni Orbán rendszerét. Még csak az sem biztos, hogy egyszer majd így lesz. De az biztos, hogy a jogos elégedetlenség az Országgyűlésben és az utcán is elérte azt a szintet, amit már nem érdemes és nem is lehet félvállról venni. Ha és amikor ugyanis tényleg a kritikus tömeg gondolja úgy, hogy nincs más esély a változásra, mint az erőszak, a hatalomnak is meg kell hoznia a végső döntést.
Gulyás Gergely most ostobán sorosozik, Orbán meg Strasbourgról papol. De mindennél többet mond, hogy a Parlamentnél felsorakoztak a régi kordon elemeit szállító teherautók.
2018.12.14 09:13
Frissítve: 2018.12.14 09:20

Tűrhetetlen

Jó előre be lehet lőni manapság, miként, minek vagy kinek a javára dönt az Alkotmánybíróság egy-egy kérdésben. A kormánypártokat is érintő ügyekben csak akkor mondják ki az alaptörvény sérelmét, ha az már elkerülhetetlen. A megváltozott munkaképességű személyek (rokkantak) támogatásának csökkentése azért lett a napokban az Ab számára is jogsértő, mert a strasbourgi emberi jogi bíróság így döntött több rokkant személy esetében is. Hat évig hiába próbálkozott bárki az alkotmánybíráknál, csak a strasbourgi döntés hozta meg a fordulatot. De például a magánnyugdíjak 2011-es elvétele máig nem érte el az Ab ingerküszöbét. De hát tudjuk: a Fidesz az elsők között nyirbálta meg az Ab jogköreit, és csupa saját emberrel töltötte fel a testületet. 
Az ügyészség döntései is jó előre borítékolhatóak: az kelt meglepetést, ha Fideszhez közeli személyeket gyanúsítanak, vádolnak meg. De egy Simonka vagy Mengyi Roland fényévekre van a szoci Czeglédy Csabától, akinek a borostája is szúrta az ügyészség ülepét. Mindez annak köszönhető, hogy a legfőbb ügyész a Fidesz kipróbált embere. 
A bíróságok döntéseinek kimenete azonban, bárhogyan szeretné is a Fidesz az ellenkezőjét, egyelőre a legtöbb esetben nem jósolható meg előre. A Miskolci Törvényszék például szerdán kimondta, hogy a miskolci önkormányzat nem jogállami eszközökkel kezelte a városban amúgy meglévő szociális problémákat. Lehetne említeni más példákat is, de a bírók és bíróságok egyelőre nem – mind – törtek meg. Mindez annak ellenére van így, hogy a Fidesz egy másik kipróbált emberét rakta a bírói igazgatás élére, és egy nyugdíjszabállyal lefejezte a bíróságokat. 
Az Európai Bizottság adatai szerint a magyarországi közigazgatási bíráskodás az egyik leghatékonyabb az EU-ban. Idén január 1-től pedig új közigazgatási kódex lépett hatályba. Sebaj, 2020-tól minden megváltozik. Eljött az ideje, hogy a közigazgatási bíróságokat a Fidesz kivonja a rendes bírósági rendszerből. És saját képére formálja. A mai helyzet, hogy bíróságok végzik a munkájukat, önmagában tűrhetetlen.
2018.12.14 09:12
Frissítve: 2018.12.14 09:20