Csőre tekert újság

Különös lélek száll fel a buszra a szomszéd faluban. Kifakult szalmakalapot visel, sárga-zöld brazil focidrukker műselyem pólót, rövid nadrágja a térd felett pár centivel lötyög. Nyakába akasztva barna műbőrtáska, amiből egy szorosan csőbe tekert újság utolsó pár centije kandikál ki. Csak néhány betűvéget látok, de nekem elég ez is a felismeréshez: a kék nyomatos fejléc örökre beivódott a retinámba, kitörölhetetlenül. 
A színháznál szállunk ki mindketten, már a városban. Október közepe van, de úgy  harap a nap, hogy sugarai szinte egyenesen vezetnek el a legendás fagyizóhoz. Nagy esemény volt, amikor falusi gyerekként először elhoztak ide, anyám úgy mondta ki, hogy „megyünk a Sárvárihoz”, mintha legalábbis bebocsáttatást nyertünk volna valamely fennkölt párizsi divatszalonba. Kollégistaként aztán a tőszomszédságában laktam, így még a délutáni kimenő-idő lejárta előtt is le lehetett huppanni a padra, s elnyalni egy fél gombócot, mert idelátszott, amikor a pedellus komótosan kinyitotta a nagykaput, s hosszan ácsorgott ott, esélyt adva a lihegve elkésőknek. Főiskolásként is erre vezetett el az utam, reggelenként kávéval és frissen sütött brióssal indítva a napot. Akkoriban csak öt-hatféle fagyi volt, puncs, eper, vanília, csokoládé, kókusz és citrom, most kétszer ennyi illegeti magát a láthatóvá tett tartályokban. Bonyolultabb nevek, rafináltabb ízek. 
Egy fehér-csokis, meggyes gombóccal ülök le a padra, szemben, a falra felfutó indák alatt fiú fotóz egy miniruhás lányt, a mellettem lévő padon epres macaronba harap egy középkorú asszony. 
Buszos útitársamat a másik oldalon pillantom meg. Egy üres parkolóhely mellett áll, kezében a csőre tekert újság, s miként egy elvarázsolt, balettozó rendőr, úgy forgatja karját az arra haladó autók felé, felkínálva a placcot. Most ismerem meg, kicsit megöregedett. Írtam róla nyolc éve, abban az újságban, amit most összetekerve irányjelzőként használ. Hányatott sorsú, szegény családba érkezett, állami gondozásba került, apját, anyját sosem látta. A jászsági tanyavilágban nőtt fel, nevelőanyja disznókkal foglalkozott, feketevágásból meg zugpálinkafőzésből boldogultak. Kőművestanulónak adták, egy ideig dolgozott is az építőiparban, de aztán sorra szűntek meg a munkahelyei, ő pedig az utcára került. Pici rokkantsági ellátásból él - tönkrementek az ízületei -, naponta főz otthon, s az autók parkolóba irányítása immár a fő foglalkozásának tekinthető, az így kapott jattból tudja fenntartani magát.  Kint van télen, nyáron, reggel komótosan bebuszozik, délután vissza. 
Segélyszervezetek adományaiból öltözködik, gondolom, ezt a most rajta lévő focisat is onnan válogatta. Nyolc éve arról beszélt, hogy hamarosan nyugdíjas lesz, s akkor talán visszaköltözik Jászszentandrásra, ahol gyerekeskedett, s újra állatokkal foglakozik, bocik fejét simogatja, és körömvirágkenőccsel kenegeti széltől, esőtől cserzett ujjait. De az álmok visszahulltak a felfestett üres parkolóhelyek apró betonrögeire.
Buszos útitársamról írtam már nyolc éve, abban az újságban, amit most összetekerve irányjelzőként használ

Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2018.10.12. 08:54

Orbán vitéz télen-nyáron

A hét elején Bácskai Lauró István 1970-ben rendezett Gyula vitéz télen-nyáron című szatirikus kultfilmjét utánozta az élet, vagyis a politika. A filmben a végvári harcok idején játszódó tévésorozat hatására egy maratoni futóversenyen összeverik a török futót, aki bepólyált fejjel fut be a célba. (A filmbéli tv-híradó ezt persze úgy adja le, hogy a török futó nemzeti viseletében, turbánban teljesítette a távot.) 
Az eset hatására és a politika nyomására az alkotók rögtön csavarnak egyet a film történetén, így a következő epizódban Gyula vitéz, alias Koncz Gábor életre-halálra szóló párbajt vív Juhász Jácint török vitézzel, majd leeresztik a kardjukat, és a török e szavakra fakad: "Éljünk békén a szivárványos ég alatt!" Mire Gyula vitéz megöleli: "Ha szíved is oly nyílt, mint szavad, jobbomat nyújtom!" 
Orbán vitéz most keblére ölelte Erdogan török vitézt, és közölte vele, hogy spongyát a 150 éves török uralomra, mert Gül baba azon diadalmas idők szülötte, amikor két nagy nemzet hősei feszültek egymásnak, és ma nekünk hozzájuk kellene felnőnünk. Persze vannak különbségek is a film és a valóság között. Gyula vitéz gesztusát a nézők felháborodással fogadták, míg ma Magyarországon lassacskán kiderül, hogy Szulejmán védte meg a korabeli Brüsszeltől Magyarországot. És ezen a lakosság jelentős része éppen úgy nem háborodik fel, mint azon, hogy az orosz csapatok kivonását ’89-ben követelő Orbán Viktor ma már  hasonló bornírt történelemhamisításokkal hízeleg a Kreml urának.
Félek, ha esetleg a mongol elnök látogat hozzánk, a magyar miniszterelnök addigra kiderítheti, hogy a tatárjárás valójában egy népes mongol delegáció látogatása volt csupán, és az elvtársi hangulatú megbeszéléseket követően Muhinál közös pikniket tartott a magyar és a mongol küldöttség. 
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2018.10.12. 08:53

Európa elveszíti emberi arcát

Európa azzal a nehézséggel áll szemben, hogy miként tudja elősegíteni és fenntartani a harmonikus együttélést állampolgárai és azok között, akik a határokat átlépve keresnek menedéket a kontinensen. A bevándorlók és a menekültek továbbra is próbára teszik az európai országok képességét, hogy mindenki számára biztosítsák az őket megillető alapvető jogokat és szabadságokat. 
Ugyanakkor a Palermo és Budapest utcáin a sérelmükre elkövetett fizikai és szóbeli támadások már nem tekinthetők elszigetelt eseteknek. A bevándorlók és menekültek továbbra is szenvednek a megaláztatástól és az emberi mivoltuktól való megfosztástól. Azonban az sem vált ki széles körű felháborodást vagy elítélést, amikor a politikusok és a közvélemény egy része démonizálja a bevándorlókat. Sőt a politikusok inkább erősítik az ilyen támadásokat a szenteskedő és gyűlöletes retorikájukkal. Az ultranacionalista újjáéledés legitimálja a gyűlöletet, a rasszizmust és az erőszakot Európa-szerte. 
Miközben a szélsőségesek „populizmusba” burkoltan lázító hangvételű nyelvezetet használnak politikai nyilatkozataikban, egyre gyakoribbá válnak a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd. A gyűlölet-bűncselekmények pedig a tömeges jogsérelmet okozó bűntettek legegyértelműbb korai előjelének tekinthetők. Ezért nem hagyhatók szó nélkül. 
A bevándorlók és a menekültek dehumanizációja, amit Európában sokfelé láthatunk, azt jelenti, hogy megfosztják őket emberi mivoltuktól, amely jogaik egyetemes védelmének alapját határozná meg. Az ultranacionalista vezetők azzal igazolják a támogatóik által elkövetett erőszakot, hogy a bevándorlókat a kultúrájukra és az identitásukra való veszélyforrásként jelenítik meg. 
Amit egy ország ésszerű, a “határok” védelmét előtérbe helyező szuverén politikájaként jelenítenek meg, amögött valójában a szándékosan elhallgatott rasszista és nacionalista értelmezések állnak. E vezetők szerint rasszizmusuk csupán a kritikusaik „kitalációja”, a valóságban viszont ezek a támadások a rasszista erőszak megtestesülései. 
Az új olasz kormány bevándorlóellenessége összekapcsolható a bevándorlók elleni erőszak jelentős növekedésével. Miután felhívás történt az Olaszországban élő romák népszámlálására, az újságok egy vezető kormánytisztviselőről szóló felvételt tettek közzé, amelyben arra hívott fel: utcáról utcára, szükség esetén akár erőszakkal tisztítsák meg az országot a bevándorlóktól. Németországban neonáci bandák bosszúvágyból bevándorlókat vadásztak le tavaly augusztusban egy tüntetés alatt Chemnitzben. A fő szélsőjobboldali párt egyik vezetője azzal érvelt a támadások mellett, hogy „amikor ilyen gyilkosság történik, akkor az a normális, ha az emberek odacsapnak”. Az Egyesült Királyság volt külügyminiszterének kijelentése, amellyel a burkát viselő nőket postaládákhoz hasonlította, dokumentáltan felerősítette a muszlim nők ellen elkövetett olyan gyűlölet-bűncselekmények számát, amikor az elkövetők közvetlenül a miniszter szavait idézték. 
A magyar miniszterelnök szintén közismerten folyamatosan erősíti az etnikai és a faji gyűlöletet. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottság nemrég felhívta Magyarországot, hogy számolja fel a politikusok gyűlöletbeszédét a kisebbségek, beleértve a romák és a muszlimok ellen. Ugyanakkor pozitív lépés, hogy az Európai Parlament döntése folyamán - a szervezet történetében másodikként, Lengyelország után - elindul Magyarország ellen a 7. cikk szerinti eljárás. 
Az ultranacionalista vezetők a látszólagos „keresztény értékeken” alapuló úgynevezett „illiberális demokráciát” népszerűsítik. Ugyanakkor nincs olyan vallás, amely politikai intoleranciát hirdetne a kisebbségek ellen. A vallási vezetőknek jelentős szerepet kell játszaniuk a diszkriminációra és az erőszakra való ösztönzés megelőzésében, ahogyan az megjelenik a hivatalom által nekik készített cselekvési tervben az olyan erőszakra való buzdítás megakadályozására, amely tömeges jogsérelmet okozó bűntettekhez vezethet. 
Európában az ultranacionalista vezetők durva lejárató kampányokat vittek véghez a civil szervezetek ellen a bevándorlásellenes programjuk részeként. A nemzetközi menekültjogi kötelezettségeiket az államok folyamatosan elutasítják. Mélységesen nyugtalanítóak az alkotmányos reformokon és az igazságszolgáltatás függetlenségének elnyomására tett kísérleteken keresztüli támadások a jogállamiság ellen. 
Ezek az események egy olyan tágabb politikai szándékot vetítenek előre, amely Európát visszarántaná a szélsőjobb irányába. A bevándorlók nyílt támadása az emberi jogok és a demokratikus struktúrák gyengítésére tett erőfeszítésekkel párhuzamosan elősegíti a tekintélyelvű rendszer kialakulását. Amikor az állam aktívan megkülönböztet egy kisebbséget, akkor valójában azt sugallja, hogy azt a csoportot másodrangú polgárokként kell kezelni, továbbá hirdeti egy csoport magasabb rendűségét. 
Olyan bátor vezetésre van szükségünk, amely fel tud lépni az olyan narratívával szemben, amely a bevándorlókra mutogat, és nemzetbiztonsági fenyegetésnek állítja be őket. Ez olyan hangulatot teremt, amelyben „önvédelemként” jogossá válnak a bevándorlók ellen elkövetett erőszakos cselekedetek. Az európai államok kötelesek megvédeni lakosságukat és a migránsokat is a tömeges jogsérelmet okozó bűntettektől, továbbá felelősséggel tartoznak az uszítás megelőzéséért is. Az EU Alapjogi Ügynöksége fontos szerepet játszik a gyűlölet-bűncselekmények monitorozásának fejlesztésében: a hiteles és aktuális adatok elősegítik a megfelelő reagálást. 
Meg kell szüntetni a bevándorlók hibáztatását egy ország belső problémáiért. Ahhoz, hogy teljesen felszámoljuk a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények hatásait, az európai demokráciáknak a probléma gyökereit, a rasszizmust és a megkülönböztetést kell kezelniük. Az ártatlan emberek további sérelmének megelőzése érdekében szükségünk van egy rugalmas Európára, amely megvédi a civil társadalmat és a jogállamot, valamint kiáll az emberi jogok egyetemessége mellett.
A bevándorlók nyílt támadása az emberi jogok és a demokratikus struktúrák gyengítésére tett erőfeszítésekkel párhuzamosan elősegíti a tekintélyelvű rendszer kialakulását

Szerző
Adama Dieng
Frissítve: 2018.10.12. 08:53