Orbán vitéz télen-nyáron

A hét elején Bácskai Lauró István 1970-ben rendezett Gyula vitéz télen-nyáron című szatirikus kultfilmjét utánozta az élet, vagyis a politika. A filmben a végvári harcok idején játszódó tévésorozat hatására egy maratoni futóversenyen összeverik a török futót, aki bepólyált fejjel fut be a célba. (A filmbéli tv-híradó ezt persze úgy adja le, hogy a török futó nemzeti viseletében, turbánban teljesítette a távot.) 
Az eset hatására és a politika nyomására az alkotók rögtön csavarnak egyet a film történetén, így a következő epizódban Gyula vitéz, alias Koncz Gábor életre-halálra szóló párbajt vív Juhász Jácint török vitézzel, majd leeresztik a kardjukat, és a török e szavakra fakad: "Éljünk békén a szivárványos ég alatt!" Mire Gyula vitéz megöleli: "Ha szíved is oly nyílt, mint szavad, jobbomat nyújtom!" 
Orbán vitéz most keblére ölelte Erdogan török vitézt, és közölte vele, hogy spongyát a 150 éves török uralomra, mert Gül baba azon diadalmas idők szülötte, amikor két nagy nemzet hősei feszültek egymásnak, és ma nekünk hozzájuk kellene felnőnünk. Persze vannak különbségek is a film és a valóság között. Gyula vitéz gesztusát a nézők felháborodással fogadták, míg ma Magyarországon lassacskán kiderül, hogy Szulejmán védte meg a korabeli Brüsszeltől Magyarországot. És ezen a lakosság jelentős része éppen úgy nem háborodik fel, mint azon, hogy az orosz csapatok kivonását ’89-ben követelő Orbán Viktor ma már  hasonló bornírt történelemhamisításokkal hízeleg a Kreml urának.
Félek, ha esetleg a mongol elnök látogat hozzánk, a magyar miniszterelnök addigra kiderítheti, hogy a tatárjárás valójában egy népes mongol delegáció látogatása volt csupán, és az elvtársi hangulatú megbeszéléseket követően Muhinál közös pikniket tartott a magyar és a mongol küldöttség. 
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2018.10.12. 08:53

Európa elveszíti emberi arcát

Európa azzal a nehézséggel áll szemben, hogy miként tudja elősegíteni és fenntartani a harmonikus együttélést állampolgárai és azok között, akik a határokat átlépve keresnek menedéket a kontinensen. A bevándorlók és a menekültek továbbra is próbára teszik az európai országok képességét, hogy mindenki számára biztosítsák az őket megillető alapvető jogokat és szabadságokat. 
Ugyanakkor a Palermo és Budapest utcáin a sérelmükre elkövetett fizikai és szóbeli támadások már nem tekinthetők elszigetelt eseteknek. A bevándorlók és menekültek továbbra is szenvednek a megaláztatástól és az emberi mivoltuktól való megfosztástól. Azonban az sem vált ki széles körű felháborodást vagy elítélést, amikor a politikusok és a közvélemény egy része démonizálja a bevándorlókat. Sőt a politikusok inkább erősítik az ilyen támadásokat a szenteskedő és gyűlöletes retorikájukkal. Az ultranacionalista újjáéledés legitimálja a gyűlöletet, a rasszizmust és az erőszakot Európa-szerte. 
Miközben a szélsőségesek „populizmusba” burkoltan lázító hangvételű nyelvezetet használnak politikai nyilatkozataikban, egyre gyakoribbá válnak a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd. A gyűlölet-bűncselekmények pedig a tömeges jogsérelmet okozó bűntettek legegyértelműbb korai előjelének tekinthetők. Ezért nem hagyhatók szó nélkül. 
A bevándorlók és a menekültek dehumanizációja, amit Európában sokfelé láthatunk, azt jelenti, hogy megfosztják őket emberi mivoltuktól, amely jogaik egyetemes védelmének alapját határozná meg. Az ultranacionalista vezetők azzal igazolják a támogatóik által elkövetett erőszakot, hogy a bevándorlókat a kultúrájukra és az identitásukra való veszélyforrásként jelenítik meg. 
Amit egy ország ésszerű, a “határok” védelmét előtérbe helyező szuverén politikájaként jelenítenek meg, amögött valójában a szándékosan elhallgatott rasszista és nacionalista értelmezések állnak. E vezetők szerint rasszizmusuk csupán a kritikusaik „kitalációja”, a valóságban viszont ezek a támadások a rasszista erőszak megtestesülései. 
Az új olasz kormány bevándorlóellenessége összekapcsolható a bevándorlók elleni erőszak jelentős növekedésével. Miután felhívás történt az Olaszországban élő romák népszámlálására, az újságok egy vezető kormánytisztviselőről szóló felvételt tettek közzé, amelyben arra hívott fel: utcáról utcára, szükség esetén akár erőszakkal tisztítsák meg az országot a bevándorlóktól. Németországban neonáci bandák bosszúvágyból bevándorlókat vadásztak le tavaly augusztusban egy tüntetés alatt Chemnitzben. A fő szélsőjobboldali párt egyik vezetője azzal érvelt a támadások mellett, hogy „amikor ilyen gyilkosság történik, akkor az a normális, ha az emberek odacsapnak”. Az Egyesült Királyság volt külügyminiszterének kijelentése, amellyel a burkát viselő nőket postaládákhoz hasonlította, dokumentáltan felerősítette a muszlim nők ellen elkövetett olyan gyűlölet-bűncselekmények számát, amikor az elkövetők közvetlenül a miniszter szavait idézték. 
A magyar miniszterelnök szintén közismerten folyamatosan erősíti az etnikai és a faji gyűlöletet. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottság nemrég felhívta Magyarországot, hogy számolja fel a politikusok gyűlöletbeszédét a kisebbségek, beleértve a romák és a muszlimok ellen. Ugyanakkor pozitív lépés, hogy az Európai Parlament döntése folyamán - a szervezet történetében másodikként, Lengyelország után - elindul Magyarország ellen a 7. cikk szerinti eljárás. 
Az ultranacionalista vezetők a látszólagos „keresztény értékeken” alapuló úgynevezett „illiberális demokráciát” népszerűsítik. Ugyanakkor nincs olyan vallás, amely politikai intoleranciát hirdetne a kisebbségek ellen. A vallási vezetőknek jelentős szerepet kell játszaniuk a diszkriminációra és az erőszakra való ösztönzés megelőzésében, ahogyan az megjelenik a hivatalom által nekik készített cselekvési tervben az olyan erőszakra való buzdítás megakadályozására, amely tömeges jogsérelmet okozó bűntettekhez vezethet. 
Európában az ultranacionalista vezetők durva lejárató kampányokat vittek véghez a civil szervezetek ellen a bevándorlásellenes programjuk részeként. A nemzetközi menekültjogi kötelezettségeiket az államok folyamatosan elutasítják. Mélységesen nyugtalanítóak az alkotmányos reformokon és az igazságszolgáltatás függetlenségének elnyomására tett kísérleteken keresztüli támadások a jogállamiság ellen. 
Ezek az események egy olyan tágabb politikai szándékot vetítenek előre, amely Európát visszarántaná a szélsőjobb irányába. A bevándorlók nyílt támadása az emberi jogok és a demokratikus struktúrák gyengítésére tett erőfeszítésekkel párhuzamosan elősegíti a tekintélyelvű rendszer kialakulását. Amikor az állam aktívan megkülönböztet egy kisebbséget, akkor valójában azt sugallja, hogy azt a csoportot másodrangú polgárokként kell kezelni, továbbá hirdeti egy csoport magasabb rendűségét. 
Olyan bátor vezetésre van szükségünk, amely fel tud lépni az olyan narratívával szemben, amely a bevándorlókra mutogat, és nemzetbiztonsági fenyegetésnek állítja be őket. Ez olyan hangulatot teremt, amelyben „önvédelemként” jogossá válnak a bevándorlók ellen elkövetett erőszakos cselekedetek. Az európai államok kötelesek megvédeni lakosságukat és a migránsokat is a tömeges jogsérelmet okozó bűntettektől, továbbá felelősséggel tartoznak az uszítás megelőzéséért is. Az EU Alapjogi Ügynöksége fontos szerepet játszik a gyűlölet-bűncselekmények monitorozásának fejlesztésében: a hiteles és aktuális adatok elősegítik a megfelelő reagálást. 
Meg kell szüntetni a bevándorlók hibáztatását egy ország belső problémáiért. Ahhoz, hogy teljesen felszámoljuk a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények hatásait, az európai demokráciáknak a probléma gyökereit, a rasszizmust és a megkülönböztetést kell kezelniük. Az ártatlan emberek további sérelmének megelőzése érdekében szükségünk van egy rugalmas Európára, amely megvédi a civil társadalmat és a jogállamot, valamint kiáll az emberi jogok egyetemessége mellett.
A bevándorlók nyílt támadása az emberi jogok és a demokratikus struktúrák gyengítésére tett erőfeszítésekkel párhuzamosan elősegíti a tekintélyelvű rendszer kialakulását

Szerző
Adama Dieng
Frissítve: 2018.10.12. 08:53

Not in my name!

Vallásos nagymama mellett nőttem fel, hatodik osztályos koromig soha nem aludtam el ima nélkül, és enni sem fogtam hozzá, míg el nem mormoltam az „aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott”-at. 
Egyik nap azonban egy világ omlott össze bennem. Kedvenc történelemórámon ugyanis a gyerekek keresztes hadjárata volt a tananyag, és 12 éves hívőként arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy a Jóisten nem is annyira jó, ha ezt engedte megtörténni. Nagymamám arra intett, hogy ne tévesszem össze a hitet az egyházzal, de még sok történelmet kellett tanulnom ahhoz, hogy újra imádkozni tudjak, és ne a keresztény vallás, hanem a keresztény egyház, pontosabban annak vezetői számlájára tudjam írni a sok szörnyűséget, amelyet mind a hit nevében követtek el.
Valami hasonlót érzek manapság is, amikor az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket, a túlélésükhöz szükséges vizet és kenyeret, küldik vissza a Földközi-tenger hullámai közé vergődni a hajójukat. 
A „keresztény gyökereitől távolodó” Nyugat-Európa keresztényebbnek bizonyul, mint a katolikus Olaszország vagy Lengyelország jelenlegi vezetői, a mélyen ortodox Románia vagy a kereszténység zászlaját kirakatba állító, egykoron igencsak egyházellenesnek mutatkozó magyar miniszterelnök. A kereszténység a cselekvő szeretet hite, nem pedig a bajbajutottaktól való segítség megtagadásáé. Én legalábbis mindeddig így tudtam. 
De az Orbán-Kaczynski-Salvini nevével fémjelzett keresztény harcos politikuscsapat a mi nevükben tagadja meg a segítséget a rászorulóktól, legkeresztényibb megoldásuk az unió által fizetett menekülttáborok kialakítása az észak-afrikai országokban, amire egyelőre még nem találtak „vevőt”. Decemberben kerül szavazásra az ENSZ migrációs egyezménye, amelyet magyar mintára immár Lengyelország is elutasít. Morawiecki szavazata legyen a lengyelek dolga, de Orbán Viktornak még megüzenhetjük: Not in my name! Nem az én nevemben!
Az európai keresztény civilizáció védelmében, magukat kereszténynek valló politikusok tagadják meg a rászorulóktól a menedéket

Szerző
Gál Mária
Frissítve: 2018.10.11. 08:54