Sóval behintve

Ha tényleg az volt Tarlós István feltétele az újbóli induláshoz, aminek teljesülését szerdán győzelemként tálalta, akkor a főpolgármesternek legalábbis különös elképzelései vannak az önkormányzatiságról. Mert hát a Budapesti Közfejlesztések Tanácsa - bármennyire igyekezett is az ismeretlen alkotó e névvel a néhai Fővárosi Közmunkák Tanácsát idézni - első és második blikkre is egy kormányszerv, amely ezentúl minden fontosabb fővárosi ügyben dönt. Ennek felállítását aligha lehet megakadályozni, ha Orbán Viktor ezt tartja helyesnek - de látványosan örülni neki azért mégiscsak bizarr. 
Hiszen a fél kormányt meg egy-két fővárosi potentátot tömörítő szervezet pontosan ugyanazt fogja csinálni, mint most a Fürjes Balázs-féle államtitkárság, csak még szélesebb jogkörrel, és le lesz az egész kenve némi érdekegyeztető mázzal. Tovább épülnek majd az olimpiai létesítmények, szépül a közszolgálati egyetem, megvalósul ez-az a Liget Projektből, habcsókba borul a budai Vár, szobrok jönnek és mennek, Tarlós pedig majd még szélesebben mosolyog ezen az egészen, mert azt is ő döntheti el, az ellenzékből ki vehet részt ebben a színjátékban. 
A józan ész azt diktálná, hogy ebben a helyzetben az ellenzék a lehető leggyorsabban zárjon össze, és igyekezzen kihasználni azt az előnyt, hogy a budapestiek - a fene tudja, miért, de még mindig - politikailag aktívak és markánsan Fidesz-ellenesek. Logikus lenne például programot hirdetni, ami a fentiek fényében mi mást cálozhatna, mint a fővárosi önkormányzatiság helyreállítását. Teszem azt követelni kéne az elsíbolt budapesti adóbevételek egy meghatározó részének visszacsatornázását a város költségvetésébe, és ragaszkodni kellene ahhoz, hogy a játék-közfejlesztési tanács helyett egy paritásos testület álljon fel. 
Persze én is tudom, mi lesz ehelyett, ne is mondják. Most úgy karácsonyig elrugózgatunk azon, hogy jó lenne-e Puzsér Róbert főpolgármesternek, vagy legyen inkább előválasztás, esetleg ki tud egy jó civilt. Aztán ráfordulunk az EP-választásra, majd végre jön a nyár. De 2024 már tényleg a miénk lesz!
A fél kormányt meg egy-két fővárosi potentátot tömörítő szervezet pontosan ugyanazt fogja csinálni, mint most a Fürjes Balázs-féle államtitkárság
2018.10.12 08:50
Frissítve: 2018.10.12 08:54

Alkony

Mély meggyőződést arcára ültetve húzza a vészharangot Gulyás Gergely miniszter a Kormányinfón, hogy a Sargentini-jelentés "politikai köntösbe öltöztetett boszorkányüldözés, amelynek oka a migráció miatti véleménykülönbség”. Mind többen látják azonban azt, amit Guy Verhofstadt, az európai liberálisok frakcióvezetője a 168 Órának adott eheti interjújában mond: „Ha körülnézünk Európában, nincs még egy olyan kormány, amely hagyta magát ennyire messzire sodródni a valóságtól egy hazugsággyár által, amit ráadásul nagyrészt az adófizetők pénzéből építettek fel”.
Régen (talán soha) nem a menekültekről, Orbán Viktor e mindent elrejteni hivatott varázsköpönyegéről van (volt) szó, hanem arról a médiapolitizálásról, amely az általa félelemmel teli gyűlöletté szított néphangulatra építi saját hatalmát, amikor azt közvéleményként, az emberek véleményeként tálalja, s ami a demokrácia lebontását, az autoriter hatalmat szolgálja.
A kormány arra hivatkozik, hogy újabb parlamenti kétharmadával a legszilárdabb politikai hatalom Európában. Mi ezt a hatalmat egyáltalán nem gondoljuk annyira szilárdnak, mint amennyire magát mutatni szereti. Túl ingoványos a talaj, amire a hatalom épül. Az a médiapolitizálás, amely a médiabárókat is kikezdve, lassan kifullad. Kifullad az a végsőkig feszített látszatcselekvés, amely tudatosan összekeveri néphangulatot a közvéleménnyel. 
De a köz nem a nép, a vélemény nem a hangulat. A Nagy Orbáni Elmélet Propagandája és a napi gyakorlat közötti szakadékra példa a hajléktalanok kezelése. Miközben a hivatkozott néphangulat nehezen, vagy sehogyan sem viseli el a hajléktalanok bűzét a közterületeken, úgy tartja a vélemény túlzásnak – elfogadhatatlannak – az ellenük irányuló hatósági fellépést. Az a médiapolitizálás, amely a hajléktalanok mély társadalmi ellentmondásokat láttató és szaglószervvel érzékelhető jelenlétének elutasítását követve, mind mélyebbre süllyed a saját logikájába, és büntetőjogilag lép fel az otthon nélküli szerencsétlenek ellen, tehetetlen a konkrét emberekkel. Mert társadalmi létükkel, fizikai valóságukkal nem tud mit kezdeni. Pakolja őket egyik közterületről a másikra, de láthatatlanná nem tudja tenni sem őket, sem a társadalmi gondot. Amikor a közhangulat ráébred e tehetetlenségre, és véleménnyé lesz, akkor kezdi felismerni, hogy becsapták: semmilyen társadalmi bűzt nem lehet autoriter erőszakkal megoldani. 
Verhofstadt igazat mond: „Az EU hangot adhat ugyan a kritikáinak, de Orbánt csak a magyar szavazók állíthatják meg, csak ők vethetnek véget antiliberális álmainak. Viszont nekünk meg kell bizonyosodnunk arról, hogy eközben Orbán nem teszi-e tönkre az EU-t”. Éppen azt teszi. S bár az Unió a magyar kormányt bírálja, a következmények óhatatlanul a magyar nemzet egészét sújtják majd. Azt a közösséget, amely ma még csak nyomokban látja az összefüggést a sikerpropaganda és a kormányzásképtelen hatalom kezében – a hulladékszállítástól az egészségügyig – a működésképtelenség határán billegő ország között.
2018.10.19 09:00
Frissítve: 2018.10.19 09:04

A Gucci-hegyen is túl

Komoly ember nem hord olcsó órát, sem ruhát – hallhatjuk a kormány jól fizetett prókátoraitól. Dehogy urizálnak, csak szeretik a dizájnt – győzködik a választókat. Eközben a dizájn fellegvára, az Ipaművészeti Múzeum már-már romokban, és legkorábban csak 2022-ben vagy 2023-ban fog újra kinyitni. Lechner Ödön és kortársai négy év alatt építették fel, a jelek szerint a Fidesznek legalább háromszor ennyi időre van szüksége az épület rekonstrukciójához és kibővítéséhez. Igaz, nagyon rossz állapotban van, a rekonstrukciós tervek többször módosultak, csakhogy már 2011-ben hallhattuk a nagy ígérgetéseket a múzeum felújításáról. 
Az épület rekonstrukciójának első engedélyezési és kivitelezési terve 2012-ben készült el, az Iparművészeti újranyitásának reménybeli időpontja akkor 2017 volt. Abban az évben a múzeum egyik kiállításának megnyitóján az emberi erőforrások akkori miniszterétől, Balog Zoltántól megtudhattuk: „a múzeumok a szabad népek igazi tanítói”, s mint ilyen, az Iparművészeti felújítása sínen van. Nem is ezen a sínen, hanem Orbán Viktor 2013-as ötlete előtt feküdt keresztbe az Iparművészeti akkori vezetője, Takács Imre: nem volt partner abban, hogy a múzeum lemondjon az Esterházy-kincsekről a fertődi kastély javára. Igaz, az Esterházy-kincsek sosem tartoztak a fertődi kastélyhoz – de hát a történelem átfogalmazása sosem állt távol a kormánytól.
A múzeum új vezetője, az ős-fideszes Cselovszki Zoltán − Habony Árpád felfedezője –sosem kekeckedett, így megtette helyettesének a Fidesz-közeli vállalkozót, Simon Pétert, a közbeszerzéseken is rendre ugyanaz a műtárgyszállító cég nyerhet, és sosem panaszkodott a múzeumot érintő kormányzati döntések lassúsága miatt. Most mégis azzal állt a nyilvánosság elé: további költségvetési támogatás kell ahhoz, hogy a múzeum reprezentatív Üvegcsarnokát az 1896-os állapotnak megfelelően állítsák helyre. Úgy tűnik, a Fidesz mégsem annyira rabja a dizájnnak, mint a mindennapos rongyrázás mutatja.
2018.10.19 09:00
Frissítve: 2018.10.19 09:05