"Nem ellenőrzik, hová megyünk, így elég, ha az ember befordul az első sarkon"

Publikálás dátuma
2018.10.15. 12:16
illusztráció
Fotó: Paul Zinken / AFP
Noha az alaptörvény – kormánypárti többségi módosítása – szerint október 15-től tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni, Kaposváron az önkormányzat meglehetősen régóta harcban áll a fedél nélküliekkel.
- Ma még nem szólt senki – mondja Zömbik Zoltán hétfőn reggel nyolc óra körül, miközben műanyag palackját tölti a kaposvári sétálóutca Zsolnay-ivókútjából. A hátán rózsaszín hátizsák, a lábánál hatalmas, fekete zsák, tele sörös dobozzal. A holmiját nem cipelte magával, az egyik ismerőse szokott rá vigyázni, míg az ötvenesforma hajléktalan férfi a várost járja, s gyűjtöget a kukákból. – De korán van még – teszi hozzá –, a rendőrök és a közterület-felügyelők később szoktak jönni: délelőttől késő délutánig járnak errefelé, s akkor elküldenek mindenkit. Már hetek óta ez megy. Noha az alaptörvény – kormánypárti többségi módosítása – szerint október 15-től tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni, Kaposváron az önkormányzat meglehetősen régóta harcban áll a fedél nélküliekkel. A Fidesz-KDNP-s közgyűlési többség már 2013-ban elfogadott egy helyi rendeletet, mely elvileg ugyan csak azt mondta ki, hogy valaki „életvitelszerű lakhatás céljára szolgáló ingóságait közterületen tárolja vagy helyezi el el, közösségi együttélés szabályait sértő magatartást követ el”, a gyakorlatban ez a hajléktalanság betiltását jelentette, hiszen egy utcán élő hol máshol tárolhatná a holmiját, mint közterületen. Nem véletlen, hogy Székely László, az alapvető jogok biztosa utólagos normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, s a testület 2016-ban meg is állapította, hogy a rendelet nem alkalmazható hajléktalanokra.
A somogyi megyeszékhely közgyűlése szeptember végi ülésén ismét napirendre vette a kérdést, s helyi rendeletben – az alaptörvényhez igazítva – szabálysértéssé minősítette az közterületen életvitelszerűen élést. S bár ennek határideje megegyezett az alaptörvényi rendelkezéssel, a rendőrök és a közterületesek az elmúlt bő két hétben már rendre elküldték a fedél nélkülieket a belvárosból. - Elvileg három felszólítás után intézkedni kell velük szemben, de erre még nem került sor, s szerintem ezután sem lesz ilyen – magyarázza az egyik kaposvári rendőrjárőr. – Jellemzően már az első jelzésre elmennek, persze később visszajönnek, de hát hova is mennének… Nekünk viszont kötelező intézkedni velük szemben, így ez egy elég komoly patthelyzet: volt, akit naponta hatszor-hétszer küldtünk el. Semmi értelme bevinni őket vagy szabálysértési eljárást indítani ellenük, hiszen nem tudnak változtatni a helyzetükön. Egy másik rendőr szerint mostantól viszont nem lesz ilyen nagy a tolerancia a hajléktalanokkal szemben, ugyanis nemcsak a média és a jogvédők, de a kormány és az önkormányzat is figyeli-várja az eredményeket. - Bizonyos esetszámot le kell jelentenünk, hogy látszódjon, megfelelünk a törvénynek – jegyezi meg. – Még akkor is, ha az ember tudja, teljesen fölösleges, amit csinál, meg aztán tényleg az a legfontosabb, hogy ezeket a szerencsétleneket b*sztassuk? A bottal a belvárosban sántikáló Nagy Margit szerint különbséget kellene tenni a hajléktalanok és a koldusok között. 
- A főtér környékén, a Noszlopy utcai presszósoron vagy a sétálóutcán tényleg zavaró lehet, hogy annyian kéregetnek – ismeri el. – De mi csak sörös dobozt és papírt gyűjtünk a kukákból, nem megyünk oda senkihez, nem kiabálunk, nem iszunk a padokon: akkor miért küldenek el? Ha valakinek rossz a lelkiismerete, mert sok a hajléktalan, ne rajtunk verje le! Zömbik Zoltán megjegyzi, a rendőrök és a közteresek amúgy szinte az összes fedél nélkülit ismerik név szerint, s a többségük emberségesebben viszonyul hozzájuk a törvényi előírásnál. - A legtöbbször megelégszenek, hogy szólnak, mi pedig fogjuk a cókmókunkat, aztán elindulunk – állítja a bozontos szakállú férfi. – Azt viszont nem ellenőrzik, hová megyünk, így elég, ha az ember befordul az első sarkon. Legalábbis eddig így volt, remélem, így is marad. Mert ha megbüntetnek, maximum ledolgozni tudom, vagy ha sok összegyűlik, hát leülöm. Aztán, ha mindenkit bezártak, nem lesz több hajléktalan az utcákon…
Szerző

Mindent tudni akar a nyugdíjasokról a kormány. És a migrációról is

Publikálás dátuma
2018.10.15. 12:13
illusztráció
Fotó: Orbán Viktor hivatalos Facebook oldala
Újabb, milliárdos megbízást kapott a kormányközeli Századvég, hogy kifürkéssze, mit gondolnak az európai polgárok a migrációról, illetve hogyan élnek, mit remélnek és mitől tartanak a hazai idősek.
Újabb, nettó 1,44 milliárd forintos megbízást kapott a Századvég Politikai Iskola Alapítvány és a Századvég Gazdaságkutató Zrt. konzorciuma a kormánytól, hogy nagyszabású közvélemény-kutatásokkal segítse a kabinet munkáját. A kormányzati honlapra feltöltött tájékoztatóból kiderül, hogy két, korábbi kutatást kell folytatnia kormányközeli agytrösztnek: az EU28 néven ismert, minden európai országban elvégzett, főként a migrációval foglalkozó felmérést, illetve egy időskutatást a hazai nyugdíjasok vagy nyugdíj előtt állók körében. Az Eu28-at először 2015-ben rendelték meg a századvégtől, hivatkozva a menekültválságra, amely „teljesen új helyzet elé állítja mind az Európai Unió vezetését, mind a tagállamokat”. A helyzet valójában annyira nem új, hogy a kutatást már negyedszer rendelik meg (2015, 2017 és 2018 után), mindannyiszor úgynevezett hirdetmény nélküli, tárgyalásos közbeszerzés keretében. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert „az alapprojekt nem tudna maradéktalanul érvényesülni, és a magyar kormány nem kapná meg a szükséges szakpolitikai támogatást a tevékenységéhez”, ha nem végeznék el újra és újra a felmérést. A jövő évre megrendelt kutatás annyiban tér el az alapprojekttől, hogy az EU 28 tagállama mellett immár Ukrajnában és a nyugat-balkáni országokban is fel kell venni egy-egy ezerfős mintán végzett közvélemény-kutatást, „aktuális társadalmi, politikai és közéleti témákban”, illetve ki kell azokat értékelni külön-külön és összesítve is. Az EU-s államok közvéleményének felmérése annyiban érthető, hogy Orbán Viktor kormány már nem kisebb célt tűzött ki maga elé, hogy leváltsa az uniót vezető elitet, és mindenhová exportálja a bevándorlásellenességre épülő politikáját. Az azonban nem derül ki, hogy a nem EU-tag országokban mi szükség van a felmérésre. A megbízás másik része azt mutatja, hogy a kormány és a kormánypártok számára mindennél fontosabb megérteni, hogyan gondolkoznak a nyugdíjasok.
2,027 millió
saját jogú, azaz a korhatárt betöltött nyugdíjas él az országban, és ez a legnagyobb, azonos élethelyzetben lévő, lényegében a mindenkori hatalomtól függő, ráadásul politikailag a leginkább mozgósítható szavazócsoport.

Utal rá a tájékoztató is, hogy „2006 óta több 65 év feletti ember él Magyarországon, mint 15 év alatti és ez az olló évről évre nyílik”, illetve az idősek politikailag hagyományosan aktívabbak, mint a fiatalok – vagyis az ő megnyerésükkel lehet választást nyerni. Ez látszik azon is, hogy miben változtattak ez előző, 2018-as felmérésen. Az idei kutatásban még csak ezerfős, a teljes felnőtt társadalmat reprezentáló mintán kellett elvégezni a felmérést, a 2019-es vizsgálatban viszont 12-szer 2000 fős, az 55 év feletti népességet reprezentáló mintán kell felvenni a kérdéssort, illetve 12 darab, egyenként nyolcfős fókuszcsoporttal kell másfél órás beszélgetéseket lefolytatni. A kormányt külön is érdeklik a célcsoport médiafogyasztási szokásai. Az indoklás szerint az eddigi kutatások csak az időskorúak problémáinak egy részére koncentráltak, ez viszont „átfogó pillanatkép készítésének igényével lép fel”, vagyis lehetőleg mindent tudni akarnak az idősek gondolkodásáról.
90 százaléka
az időseknek kizárólag a kormánytól remélhet bevételt. És amíg ZRI Závecz Research Intézet szerint 2011-ben még csak az emberek 62 százaléka gondolta azt, hogy az állam feladata biztosítani a tisztes öregkort, hat évvel később már több mint 73 százalék vallja ugyanezt. Vagyis ahogy erősödik az állam (értsd: , ahogy centralizál a hatalom) úgy épül le az öngondoskodás, ha úgy tetszik, az önállóság.

Frissítve: 2018.10.15. 12:23

Családok tíz négyzetméteren: gondnoknak nevezett verőemberek felügyelnek a speciális albérletekben

Publikálás dátuma
2018.10.15. 12:03

Fotó: Tóth Gergő
Egyre nagyobb a kereslet az úgynevezett uzsoraalbérletek iránt, amelyekbe főként szegény, kiszolgáltatott emberek, családok kényszerülnek. És a sátornál lepusztultabb kalyibákra is van igény.
Azonnal költözhető, öt-tíz négyzetméteres szoba. Lehet vinni kutyát, macskát, gyereket, és a legtöbbször százezres kaucióra sincs szükség. Cserébe más emberekkel, családokkal kell osztozni az olykor életveszélyes állapotú lakáson, panaszkodni, reklamálni kockázatos, és ajánlatos pontosan fizetni a havi 50-80 ezer forintos bérleti díjat mert a főbérlő – esetleg néhány pofon kíséretében – rögtön utcára teszi a későket.
Bár a feltételek és a körülmények elfogadhatatlanok, virágkorukat élik Magyarországon az uzsoraalbérletek, a mélyülő lakhatási válság miatt egyre többen – sokszor kisgyermekes családok is – kénytelennek ezt választani. A másik lehetőség ugyanis az aluljáró, vagy valamelyik túlzsúfolt tömegszálló lenne. A jelenségre a Habitat for Humanity Magyarország friss lakhatási jelentése irányította rá újból a figyelmet. Az uzsoraalbérlet fogalma régóta ismert, de mára a helyzet annyiban romlott: az utóbbi években, felismerve a "piaci" igény, egyre többen látnak üzletet benne. Az apró, szobányi „lakások”, a bérbe adott fáskamrák mellett olyan magántulajdonú ingatlanok is megjelentek, amelyeket néhány négyzetméteres szobácskákra osztott fel a tulaj, hogy minél több, kiszolgáltatott helyzetben lévő embernek adhassa ki azokat. A szobákat gyakran semmi más, csak egy néhány centi vastagságú falap választja el. A fürdőszoba, konyha közös használatú. – Az uzsoraalbérletet mindig jövedelemmel rendelkező, a szociális bérlakás szektorból kiszorult személyek vagy családok veszik igénybe. Igaz, hogy a jövedelmük nagy része rámegy, de még mindig jobb, mint egy munkásszálló. A piaci albérleteknél esélyük sincs az egekbe szökött árak miatt. De még ha ki is tudnák fizetni, egy többgyermekes szegény család nagyon nehezen jut megfelelő albérlethez – fogalmazott a Habitat-jelentés egyik szerzője, Balogi Anna szociológus. Mint mondta, országos adatok nincsenek, sőt még azt sem tudni, Budapesten mennyi uzsoraalbérlet működik, de a terepkutatások során érzékelhető, hogy egyre több van belőlük. Egész családok kényszerülnek 5-10 négyzetméteres szobákban élni, a bérleti díjakat a tulajdonos vagy egy megbízottja szedi be. Egy többlakásos ház esetén nem ritka, hogy egy gondnoknak nevezett „verőember” vigyáz a rendre. A bérlők nem fogadhatnak látogatót, a hivatalos szervek képviselőit sem engedhetik be a tulajdonos hozzájárulása nélkül. – Szerződést általában nem kötnek a bérlőkkel, de ha mégis, azt a tulajdonos magánál tartja. A bérlők jogait így semmi sem védi, hiszen szerződés hiányában sem a polgári törvénykönyv, sem a lakástörvény rendelkezései nem érvényesülnek. A bérleti díj fizetésével tilos késni, ha mégis, veréssel és azonnali kilakoltatással fenyegetik őket – mondta Balogi Anna. Az uzsoraalbérletek ellen jogilag szinte semmit nem lehet tenni, hiszen semmi nem tiltja, hogy egy ingatlantulajdonos – akár több kisebb helyiségre felosztva – bérbe adja a lakását. Ha csak falapokkal választja el a szobákat, építési engedély sem kell. Az is mindegy, mennyien laknak ott. Sokszor előfordul, hogy az alapvető szolgáltatások sincsenek meg, hetekre, akár hónapokra kikapcsolják a gázt vagy a villanyt. A lakók ugyan tehetnének feljelentést, ám a megfélemlítés miatt nem élnek ezzel a lehetőséggel. Ha nincs bérleti szerződés, amúgy sem érnének el vele semmit, hiszen nem tudják bizonyítani, hogy bérlőként vagy például önkényes lakásfoglalóként vannak ott.  A szociális területen dolgozók azt tapasztalják, az uzsoraalbérletekben élők egyáltalán nem tekintenek magukra áldozatként, ezért nem is gondolnak arra, hogy például a rendőrséget keressék. De ha mégis, inkább csendben maradnak: a legtöbben úgy érzik, saját magukkal szúrnának ki, ha elégedetlenkednének.

Minden rendben a rendőrség szerint

Noha az uzsorázás mindenformája büntetendő 2009 márciusától, feljelentés hiányában a rendőrség sem tud sokat tenni. Megkeresésünkre az Országos Rendőr-főkapitányság közölte: a rendőrség csak akkor tudja megtenni a szükséges intézkedéseket, ha konkrét, bűncselekmény gyanúját alátámasztó információt hivatali hatáskörében észlel vagy ilyet feljelentés formájában hoznak a tudomására. Hozzátették: 2009-től folyamatosan szerveztek, és a jövőben is szereznek akciókat az uzsorás jelenséggel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében. – Ennek keretében elsősorban az uzsorával „fertőzöttebb” térségben a nyomozó hatóságok szorosan együttműködnek a települési önkormányzatokkal, a kisebbségek képviselőivel és az ügyészséggel. A büntetőeljárások száma az elmúlt hét év során folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, amely elsősorban a jelenség elleni határozott rendőri fellépésnek köszönhető – írták. J. D.

Mindent lehet a főbérlőnek

Az uzsoraalbérletek iránti keresletet csak az önkormányzati bérlakások számának növelésével szüntethető meg. Nehéz másként úgy segíteni, hogy ne épp a rászorulók kerüljenek még rosszabb helyzetbe – mondta Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa. 
Pósfai Zsuzsa
Mi választja el a drága albérletet az uzsoraalbérlettől? Az, ha nem egyszerűen sokat fizet a bérlő, hanem kizsákmányolt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Egy roma család például ma még akkor is alig talál legális albérletet, ha meg tudja fizetni a piaci árakat. Még reménytelenebb a helyzete, ha a két-három havi kauciót nem tudja letenni. Ilyenkor jutnak el azokhoz a lakástulajdonosokhoz, akik kiadnak nekik akár kaució nélkül is egy falapokkal leválasztott, apró szobát, de nincs szerződés, ők szabják meg az összes feltételt, lényegében akármennyit kérhetnek, és akkor tehetik ki a bérlőt, amikor csak akarják. Csak egy példa a kiszolgáltatottságról: sokszor a házilag átalakított lakásokban életveszélyes az elektromos hálózat vagy épp a füstelvezetés. Ha ezért szólni mer a bérlő, rögtön mehet az utcára. Hányan vannak, és kik azok, akik ilyen körülmények között élnek? Nagyon kevés adat van erről, mert ahogyan a kiadó, úgy a bérlő is rejtőzködik. Előbbi az esetleges felelősségre-vonástól tart, hiszen aligha fizet adót, nem köt szerződést, engedély nélkül alakítja át az ingatlant, utóbbi pedig attól fél, hogy az utcára kerül. Az uzsoraalbérletbe elsősorban olyanok kerülnek, akik valami oknál fogva elvesztették lakásukat, vagy kénytelenek elhagyni otthonukat és a munkalehetőséget kínáló városba költöznek. Ami biztos: olyan emberekről van szó, akik tudnak fizetni, hiszen az uzsoraalbérlet nem olcsó. Mit lehet tenni? Azonnali érdekvédelmi, jogi segítséget a legtöbbször nem lehet adni, mert bármit is tennénk, alighanem a bérlők járnának rosszabbul, mert elveszítenék lakhatásukat. Még több önkormányzati bérlakásra lenne szükség ahhoz, hogy az uzsoraalbérletek iránti kereslet megszűnjön.

Kalyibaüzlet: "Dezső húszezerért oda is adta"

 Somogy megyei Öreglakhoz tartozó Barátihegyen a düledező, néhány négyzetméteres, vakolatlan, döngölt padlójú, víz, gáz, csatorna nélküli "házak" is kelendőek. Leggyakrabban 100 ezer és 500 ezer forint közötti összegért cserélnek gazdát ezek az építmények. Akinek nincs ennyi pénze, az bérlőként költözhet be – igaz, így, ha részletekben is, de egy év alatt elkölti az ingatlan árát. – A Dezső kiment Németországba dolgozni, a családját pedig bevitte a szüleihez Somogyvárra, így üresen maradt a háza – magyarázza az egyik itt lakó, Bogdán József. – Mivel a mi házunknak tavaly megdőlt az oldala, kellett egy másik, hát megkértem a Dezsőt, aki havi húszezerért oda is adta. A férfi szerint is elég sok pénz ez, mégis belementek, mert mindenképpen ki akartak jönni a "Zagyból", a telep völgyben fekvő, legszegényebb részéből, mert onnan esőben alig lehet felmenni a domboldalon, a gyerekek tiszta sarasak lesznek, mire kiérnek a buszhoz. Bogdánék öten laknak a szoba-konyhás, cirka negyven négyzetméteres házfélében, ahol mindkét helyiséget a fekvőhelyek uralják. Központi szerep jut még a tűzhelynek, amely egyúttal a fűtést is biztosítja. Az ablakokon üveg helyett fólia. Mindez Bogdánék szomszédjából nézve irigylésre méltó: György és párja házában villany sincs. – Van viharlámpánk meg gyertyánk – mutatja a férfi, s állítja, előbbi bevilágítja az egész épületet. Mely egyetlen, úgy 16-18 négyzetméteres szobát jelent. Ezért tízezer forintot kell fizetnie havonta. Vagyis úgy 600 forintot négyzetméterenként négy falért és a fóliával megstoppolt, téglával megerősített, lyukas tetőért. – A falak jobban tartják a meleget – mondja György felvetésünkre, hogy ennyi erővel sátrazhatna is, az legalább ingyen lenne. – Télen ez nagy áldás, higgye el, megéri a tízezret.

Szerző
Témák
lakhatás
Frissítve: 2018.10.15. 14:08