Kitárulkozó testek, őszinte tekintetek

Publikálás dátuma
2018.10.16. 13:00
Szász Lilla: Aranykor (részlet a sorozatból) (2004.)
Fotó: Vajda József / Népszava
Lencsén túl lebontott falak - a Nők három felvonásban című kiállítás képei az Inda Galériában.
Az identitás – legyen az nemi, vallási, vagy nemzeti – nem magától értetődő, és nem mások által, kívülről meghatározható, bármennyire is szeretnék sokan skatulyákba besorolni embertársaikat. Nőnek vagy férfinek, idősnek vagy fiatalnak, magyarnak vagy külföldinek lenni nem csupán egy kategória, s talán határai sincsenek e fogalmaknak – többek közt erre is rávilágítanak a Nők három felvonásban című kiállítás képei. Az INDA Galériában bemutatott művek hat alkotó (Paz Errázuziz, Szász Lilla, Gluklya & Tsaplya, Anastasia Horosilova, Ditte Lysngkaer Pedersen, Maya Schweizer) téren és időn átívelő munkái az emberi sebezhetőség és a valahová tartozás kérdéseit feszegetik őszinte tekinteteken, kitárulkozó testeken és sajátos intimitást sugárzó otthonokon keresztül.
A Szentpétervártól Santiagón át Budapestig ívelő történetek többek közt napfürdőzők, tengerészkadétok, prostituáltak, valamint idősek otthonában élő zsidó nők életébe engednek betekintést. A látogató egyéni és családi sorsok, mikroközösségek mindennapjait figyelheti meg a nyolcvanas években vagy épp napjainkban készült felvételeken. A nemzetközi művészek munkáit Szász Lilla sorozatai kötik össze, amelyek különböző életekről számolnak be, többek között a művész sajátjáról is. A kamera lencséje által aprólékosan dokumentált pillanatok mögött személyes történetek tárulnak fel, amelyek még a berögzült skatulyák és kategóriák falait is képesek lebontani.

Infó:

Nők három felvonásban INDA Galéria Nyitva: október 26-ig

Szerző

"Vagy elmegyek" az ARC-győztes

Publikálás dátuma
2018.10.15. 18:18

Fotó: ArcMagazin
Hakkel Dániel OR I GO című alkotása lett a 18. ARC közérzeti kiállítás internetes közönségszavazásának győztese. A plakát rejtett üzenetet is hordoz, betűit egymástól megfelelően elválasztva, angolul az “or I go” kifejezést kapjuk meg, ami az jelenti: vagy elmegyek. Az Origo hírportált betűtípusában is megidéző mű így utal a több százezer kivándorolt vagy azt tervezgető magyarra is. A szavazáson második helyezést ért el Vercz Dávid Magántulajdon című pályamunkája, a harmadik legjobb pedig Tóth Györgyi Tuti recept című alkotása. A korábban az Örs vezér útján kiállított plakátok a kiállítás Facebook-oldalán továbbra is megtekinthetőek. 
Szerző
Frissítve: 2018.10.15. 18:23

Absztrakt párbeszéd / párbeszédben

Publikálás dátuma
2018.10.15. 11:43

Három generáció, egy műfaj, három város
A város legeldugottabb helyein gyakran a legnagyobb kincsekre bukkanhatunk. A Váci utcától nem messze, egy egykori rugókészítő üzem helyén húzódik meg a Rugógyár Galéria, amely a főváros kulturális életének különleges, új színfoltja. A kereskedelmi galéria célkitűzése szerint kortárs és XX. századi művészeket párhuzamosan kíván bemutatni, kiemelve a köztük lévő kapcsolódási pontokat. Az Innen és túl (az érzékelésen) – Absztrakt festészet az 1940-es évektől máig című tárlat három egymást követő generáció művészének szemén keresztül mutatja be a műfaj sajátosságait. Lossonczy Tamás, Szabados Árpád és David Stuart Sutherland művei egyedülálló látásmódjuk, absztrakt-felfogásuk és alkotási technikáik által könnyen megragadják a látogató tekintetét. Míg az 1930-as évek párizsi kulturális közegében tanult Lossonczy munkái a nonfiguratív, kísérletező attitűdöt helyezik középpontba, addig a grafikusként indult, majd a 80-as években festőművészeti útra lépett Szabados Árpád kiállított képei az – életműben jelentős szereppel bíró – ösztönök és érzelmek felszínre hozását láttatják. A testi vagy erotikus utalások a gyönyör és a szépség motívumaival párhuzamosan jelennek meg Szabados képein, így a Koncentrikus körök vagy a Szigetek sűrű, nehezebben megközelíthető képei mellett az Íriszek könnyed világa ejti ámulatba a nézőt. Hasonlóképp van ez Lossonczy alkotásaival, aki a mozgás, a távolságok, vagy közelségek szerepét helyezi középpontba, s a tőle megszokott irodalmi nyelvhasználattal, orientáló címadással találkozhatunk. A művész 104 éves korában, már megnehezült látása mellett készült Pont és vonal szerelme című sorozata nem csupán az alkotóról, a művészetről - pontok és vonalak kereszteződéséről - is sokat elárul. A két művész rendhagyó képi világához egy még inkább felforgató alkotásmód párosul David Stuart Sutherland képein. A brit képzőművész művei a fotóművészet és a festészet határait egyaránt feszegetik, s különös áthajlásokat hoznak létre a kettő között. Az alkotó lapunknak elmondta, izgalmasnak találja a festmény és a fotó lehetőségeinek kombinációját, s úgy véli előbbi sokkal több dimenziót hordoz. A felhasznált képeket gyakran lomtalanítások során, az utcán találja, s ezzel egyfajta archív, időbeli jelleget is kölcsönöz munkáinak, amelyek közelről szemlélve tárják fel újabb és újabb rétegeiket a kíváncsi szemek előtt. Így kerülhet néhány német szó, egy régi számítógép képe, vagy épp szabásminta íve az alkotásokba. A már megfakult újságok lapjait a vászonra applikáló, s azt festészeti módokon feldolgozó alkotó a jövőorientáltságot, a léptéket, a magasságot és mélységet egyaránt középpontba helyezi, ezzel Lossonczy és Szabados munkái felé is mutatva. A három művész játékos, ugyanakkor világosan érthető üzenetei kellemes párbeszédbe lépnek egymással, amelybe a látogatót is meginvitálják. 
Szerző