A kormány rövid úton kivégezte a lakástakarékpénztári konstrukciót. Bár a meglévő állományt nem érinti az állami támogatás teljes megvonása, nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lássuk, ezek a pénzintézetek a jövőben már csak vagyonkezelőként működnek majd, és az összes szerződésük kifutása után lehúzhatják a rolót, esetleg a pénzügyi szektoron belül új tevékenység után nézhetnek.
A lakástakarékok ellehetetlenítésének módszere nem ismeretlen a Fidesz történetében. De a magánnyugdíjpénztárak háromezer milliárd forintos vagyonának - hazug érvekkel történő - einstandolását az érintettek rezignált beletörődéssel vették tudomásul, és néhány ellenzéki képviselő hangos rosszallásánál több most sem nagyon fenyeget. A döntés váratlansága a meglepő: a bennfentesek október elején még egy kicsiny változtatásra tippeltek. Úgy vélték, hogy a mostani állami támogatás mértéke ugyan 30-ról 20 százalékra mérséklődhet, ám annak felső határát évi 72 ezer forintról 100 ezer forintra emelnék.
Igaz, a lakástakarékok tulajdonosainak már akkor alaposan feladták a leckét, amikor a letelepedési kötvény spiritus rectora, Rogán Antal megálmodta a jogsértést jogsértésre halmozó fogyasztási csoportok nyomdokaiba lépő lakáslottót, hivatalos nevén a Nemzeti Otthonteremtési Közösséget. Két dudás egy csárdában aligha él meg, ráadásul - kormányzati hátszél ide vagy oda - mindössze egyetlen lakáslottó csoportot sikerült gründolni. Amivel a kabinetminiszter aligha lehetett elégedett, így nem csoda, hogy egyszer csak arra ébredt: nyírjuk ki a 20 éves múltra visszatekintő lakástakarékokat. Már csak azért is, mert a költségvetésből felelőtlenül megelőlegezett pénzek brüsszeli elszámolása csúszik, így veszélybe került az államháztartás idei finanszírozása, bár az uniós elvek szerinti mérleget ez a hiány nem rontja.
Szinte bizonyos, hogy a lakástakarékokból most kivont állami pénz ebből a szempontból nem oszt és nem szoroz. Az ingatlan vételen, az építkezésen, felújításon gondolkodó magyar családoknak azonban nagy érvágás ez a döntés.