A szegények büntetése

Az ENSZ részben azért nyilvánította 1992-ben október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává, mert úgy tűnt: elhárultak azok az akadályok, melyek a politikai cselekvést a múltban korlátozták vagy megakadályozták. Vagy ahogyan Röhrig Géza mondja: „a nyomor a tudományos-technológiai fejlődésnek ezen a pontján már lassan önmagában véve is perverzió”.

Ma 2018-at írunk. Lassan kilenc éve a kormányzat szándékosan osztja meg az országot vagyoni kategóriák szerint, és megfontoltan kitagadja azokat, akiknek semmijük sincs. Jól mutatja ezt a devizaadósok kilakoltatása vagy a hajléktalanok kriminalizálása. Erről az embertelen szemléletről szól az elmúlt időszak: hogyan vesznek el attól, akinek nincs, és adnak annak, akinek már úgyis van.

A teljesség igénye nélkül, íme az emlékezetesebb, szegényeket büntető intézkedések. Kezdődött a szociális juttatások szűkítésével, elvételével. Aztán jött a segélyezés kvázi megszüntetése, a közmunkaprogram és a hajléktalanság kriminalizációja. Felszámolták az Érdekegyeztető Tanácsot, megnyirbálták a munkavállalók jogait. Három hónapra csökkent a munkanélküli járadék és a Fidesz százezreket tagadott ki a nyugdíjrendszer biztonságából. Emlékezzünk: megszűntek a korai és előrehozott nyugdíjak, lényegében kiszervezték a rokkantnyugdíjakat a társadalombiztosítás keretei közül. A folyamat során 20 ezren kikerültek az ellátásból, 100 ezren pedig elvesztették a jogosultságukat.

A mai „családpolitika” szegény és gazdag családokra osztja az országot, és a források nagy részét az utóbbiaknak biztosítja. A korábbi, szociálisan érzékeny személet helyett jött a családi adókedvezmény rendszere, mely semmit sem ad a munkanélküli vagy alacsony jövedelmű családoknak. A gyes 28 500 forintos összegét 2008 óta nem emelték. A családi pótlék, ami szintén alanyi jogon jár, hasonlóan nem emelkedett tíz éve.

Mindebből világosan látható, hogy a Fidesz tudatosan termeli a szegénységet. Szociálpolitikájának lényege - Ferge Zsuzsa találó kifejezésével élve - a perverz újraelosztás: adjunk többet a tehetősebbeknek és kevesebbet a rászorulóknak. De ne legyenek kétségeink: ez nem csak a szegényeket sújtja. Hosszú távon az egész nemzet vesztes lesz. Elveszítjük ugyanis azt, ami közösséggé kovácsol minket: pusztul a szolidaritás és a társadalmi kohézió. Paradox módon a nemzetre oly gyakran hivatkozó Fidesz éppen a nemzet közösségét gyengíti ezáltal.

Ezért bármilyen színezetű kormány váltja majd a Fideszt, baloldali, a társadalmi kohéziót erősítő politikát kell folytatnia, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Nem csupán közvetett módon, mint amilyen az esélyegyenlőséget javító és a társadalmi mobilitást elősegítő oktatás fejlesztése, hanem az újraelosztás nagyon közvetlen eszközével is.

Ez a mi feladatunk, vagy ha úgy tetszik: küldetésünk. Hogy helyreállítsuk a nemzet egységét, amiben mindenkinek helye és szerepe van. Mert ha minden így marad, Magyarország a reménytelen szegénységbe hanyatlik. Anyagi és lelki szegénységbe, amelyből egy idő után nincs kiút.