Előfizetés

A szegények büntetése

Az ENSZ részben azért nyilvánította 1992-ben október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává, mert úgy tűnt: elhárultak azok az akadályok, melyek a politikai cselekvést a múltban korlátozták vagy megakadályozták. Vagy ahogyan Röhrig Géza mondja: „a nyomor a tudományos-technológiai fejlődésnek ezen a pontján már lassan önmagában véve is perverzió”. 
Ma 2018-at írunk. Lassan kilenc éve a kormányzat szándékosan osztja meg az országot vagyoni kategóriák szerint, és megfontoltan kitagadja azokat, akiknek semmijük sincs. Jól mutatja ezt a devizaadósok kilakoltatása vagy a hajléktalanok kriminalizálása. Erről az embertelen szemléletről szól az elmúlt időszak: hogyan vesznek el attól, akinek nincs, és adnak annak, akinek már úgyis van.  
A teljesség igénye nélkül, íme az emlékezetesebb, szegényeket büntető intézkedések. Kezdődött a szociális juttatások szűkítésével, elvételével. Aztán jött a segélyezés kvázi megszüntetése, a közmunkaprogram és a hajléktalanság kriminalizációja. Felszámolták az Érdekegyeztető Tanácsot, megnyirbálták a munkavállalók jogait. Három hónapra csökkent a munkanélküli járadék és a Fidesz százezreket tagadott ki a nyugdíjrendszer biztonságából. Emlékezzünk: megszűntek a korai és előrehozott nyugdíjak, lényegében kiszervezték a rokkantnyugdíjakat a társadalombiztosítás keretei közül. A folyamat során 20 ezren kikerültek az ellátásból, 100 ezren pedig elvesztették a jogosultságukat. 
A mai „családpolitika” szegény és gazdag családokra osztja az országot, és a források nagy részét az utóbbiaknak biztosítja. A korábbi, szociálisan érzékeny személet helyett jött a családi adókedvezmény rendszere, mely semmit sem ad a munkanélküli vagy alacsony jövedelmű családoknak. A gyes 28 500 forintos összegét 2008 óta nem emelték. A családi pótlék, ami szintén alanyi jogon jár, hasonlóan nem emelkedett tíz éve. 
Mindebből világosan látható, hogy a Fidesz tudatosan termeli a szegénységet. Szociálpolitikájának lényege - Ferge Zsuzsa találó kifejezésével élve - a perverz újraelosztás: adjunk többet a tehetősebbeknek és kevesebbet a rászorulóknak. De ne legyenek kétségeink: ez nem csak a szegényeket sújtja. Hosszú távon az egész nemzet vesztes lesz. Elveszítjük ugyanis azt, ami közösséggé kovácsol minket: pusztul a szolidaritás és a társadalmi kohézió. Paradox módon a nemzetre oly gyakran hivatkozó Fidesz éppen a nemzet közösségét gyengíti ezáltal. 
Ezért bármilyen színezetű kormány váltja majd a Fideszt, baloldali, a társadalmi kohéziót erősítő politikát kell folytatnia, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Nem csupán közvetett módon, mint amilyen az esélyegyenlőséget javító és a társadalmi mobilitást elősegítő oktatás fejlesztése, hanem az újraelosztás nagyon közvetlen eszközével is. 
Ez a mi feladatunk, vagy ha úgy tetszik: küldetésünk. Hogy helyreállítsuk a nemzet egységét, amiben mindenkinek helye és szerepe van. Mert ha minden így marad, Magyarország a reménytelen szegénységbe hanyatlik. Anyagi és lelki szegénységbe, amelyből egy idő után nincs kiút.

Szaunával a gyereket…

Az állam adta, az állam elvette. És a magukat az államnak, de legalábbis mindenhatónak képzelő, amúgy a nép szolgálatába szegődött politikusok az Úr mintájára egyre gyakrabban cselekszik ezt. Ők vélhetően naponta azzal a gondolattal ébrednek, hogy szeretett szavazóiknak mivel tehetnének ma kedvükre. Nem tudom, Bánki Erik fideszes honatyának, nem mellesleg a gazdasági bizottság elnökének mi volt a hétfői első gondolata, de valami súlyos álma lehetett, hogy így félresikerült a hét első jótéteménye. De az is lehet, hogy sugallatra cselekedett és már az előző heti kormányülés óta szuggerálta őt a fő pénzügyér, hogy lépni kell a lakáscélú megtakarítások terén. Mert hát a saját szüleményű csok, nok mellett még mindig ott van, ráadásul egyre kedveltebb a nálunk éppen 21. életévét betöltött lakástakarék. Csaknem 800 milliárd forint pihen így a négy pénzintézetben elhelyezett számlákon, amihez amúgy semmi köze az kormánynak, de mert a megtakarítás 30 százalékát támogatásként az állam adja, ez már ok a beavatkozásra. Pontosabban okot csak a kormány, illetve valószínűleg a kormány nevében cselekedő Bánki Erik látott, bár lépését - amellyel egy csapásra megszünteti a támogatásrészt - megmagyarázni nem igazán sikerült. 
Való igaz, a lakástakarékokból nem épült túl sok új lakás, ahogy az is, hogy a 4-8-10 éves megtakarítási periódusok végén a felvehető 3-7 milliós összeg felhasználása sokrétű. A törvénymódosításhoz fűzött indoklásában azt találta írni, hogy uram bocsá’ szaunák és medencék építésére is felhasználható. Kérjük felsorolni hányszor történt ilyen, mert a milliónyi számlatulajdonos kikéri magának, hogy 10 éven át azért rak félre havonta 20 ezer forintot, hogy a felújítás, fűtéskorszerűsítés, netán bútorcsere helyett megépítse régen vágyott medencéjét. Nagyobbrészt valóban egy ingatlan megvásárlásához mérten kis dolgokra használták a lakástakarékok kínálta lehetőséget, és az állami támogatás miatt megérte így takarékoskodni. De az érintett kisbankok további működését szinte ellehetetlenítő döntés mögött az is ott volt, hogy Bánki Erik/kormány elégedetlen volt a javarészt bankok tulajdonában levő pénztárak működésével. Tény, hogy a megtakarításra saját maguk alig, vagy nem is adtak kamatot, ellenben a pénzek forgatásával busás haszonra tettek szert - írja indoklásában az egyéni képviselői indítvány szerzője. Ez sem teljesen így van, de ha annyira aggódnak a választók pénze miatt, akkor tetszettek volna átalakítani a rendszert. Ahhoz is van jogosítványuk. Ám ez munkásabb lett volna, mint egyszerűen elvenni. Emlékezve a magánnyugdíj rendszerének kivégzésére, valahol örülhet is a lakáscéllal megtakarítók hada, hiszen akár visszamenőleg el is vehették volna az állami apanázst tőlük. A kegyet, hogy nem tették, még érvként is felhozták a fideszes honatyák a sürgősséggel bizottság elé utal vitában!
A kormánypárti parlamenti többség kedden elfogadta törvényt és Áder János jóindulatán múlik, hogy néhány óra, vagy néhány nap áll-e még a megdöbbent lakosság rendelkezésére, hogy a ma szinte egyedüli reálkamatot adó megtakarítási lehetőséggel éljen és szerződést kössön valamelyik lakástakarékpénztárral. Mert most nincs jobb, és a kormány alternatívát sem mutatott. A NER-kompatibilis családi otthonteremtési kedvezmény a gyerekeseknek szól, Rogán Antal találmánya, a nemzeti lakáslottó pedig nem a kispénzűek gyűjtőhelye. Ez utóbbi állami támogatása bezzeg megmaradt.

Szabad Budapestet, most!

Budapest az ország szellemi és gazdasági központja, az ország motorja, mégsem kapja meg azt a megbecsülést, amit megérdemel. A 2010 óta eltelt időszakban elvették a budapestiek iskoláit, kórházait, a város önállóságát. Ma a kormány mondja meg, hogy mi épülhet és mi nem, mit kell fejleszteni, hogyan és miből. Budapestet gyámság alá helyezték. 
Mi, akik itt élünk, dolgozunk, tanulunk, szabad, önálló és erős Budapestet akarunk, amely a mindenkori kormánytól megkapja azt a tiszteletet, ami megilleti. Budapest ma ott tart, hogy azért is meg kell küzdenie, ami jár neki. Ezt a küzdelmet segítették az elmúlt években a Városért Egyesület kerekasztal-beszélgetései, amelyek során az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereivel beszélhettük át Budapest legfontosabb ügyeit – a problémákat és a lehetséges megoldásokat egyaránt. 
E rendkívül fontos beszélgetések tapasztalatait is felhasználtuk, amikor összeállítottuk a Szabad Budapestet, most! című városvíziót. Ez a szöveg részben vádirat: sorra veszi a Fidesz Budapest ellen elkövetett bűneit, de rávilágít arra is, hogy mi, demokraták milyen úton indulnánk el.
Meg kell teremtenünk a szabad Budapestet! Ki kell vívnunk Budapest szabadságát és önállóságát, hiszen az itt élőknek kell dönteniük a saját sorsukról. A fővárosiak naponta 20 milliárd forintnyi adót fizetnek be az ország kasszájába, éppen ezért okkal várják el, hogy minden befizetett 10 forintból 1 forintot visszakapjanak. Ez nem sok, de ahhoz éppen elég, hogy Budapest ne csak vegetáljon, hanem megfelelően tudja szolgálni az itt élőket, és folyamatosan fejlődhessen. A kormánynak is meg kell végre értenie: erős és önálló Budapest nélkül nincs erős és független Magyarország sem.
Budapest fejlődésének kulcsa az itt élők életminőségében rejlik. Olyan várost kell építenünk, amely mindenki számára élhető. Ahol a gyermekeink versenyképes, korszerű tudást kapnak, ahol a kultúra független és nyitott, ahol a dolgozó ember munkáját megbecsülik. Ahol mindenki a legjobb ellátást kapja a kórházakban. Ahol senkit sem hagynak magára. Ahol senkinek nem kell félnie.
Budapesten azonban nemcsak élni kell, hanem lakni is. Olyan ellátórendszert kell kialakítanunk, amelyben senki nem kerülhet utcára pénzügyi okokból. Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk, hogy Budapesten a lakhatás bárkinek bármilyen okból megoldhatatlan problémát okozzon.
A budapestiek megérdemlik, hogy minden nap kulturált környezetben és biztonságosan utazhassanak, 10 éven belül valamennyi budapesti autóbuszt környezetbarát elektromos járműre kell cserélni. Nem tűrhetjük tovább, hogy Budapest legnagyobb légszennyezője az önkormányzat tulajdonában levő közlekedési vállalat legyen! Nem tűrhetjük, hogy Budapesten évente kétezer ember hal meg, százezerek megbetegednek és minden második budapesti szenved a levegőszennyezettség miatt. Ez ma Budapest legégetőbb problémája.
A kormány és városvezetés a láncfűrész jegyében képzeli el a város fejlesztését, pedig Budapesten minden évben legalább 100 ezer négyzetméter parkot kell telepíteni. Minden budapesti gyerek megszületése után el kell ültetni egy fát, ez évente közel 15 ezer új fát jelent. Budapest összes közintézményének legalább az egyharmadát zöld, megújuló energiaforrásra kell átállítani.
Az önálló, erős, fejlődő Budapest nem álom – a mi feladatunk megteremteni. Erre garanciát az a megalkotásra váró Budapest törvény ad, amely hosszú távon rögzíti az állam és a főváros közötti feladatmegosztást és finanszírozást. Ez a törvény garantálja majd, hogy Budapest megszervezze a mindennapjait és olyan fejlődő pályára lépjen, amely Európa legsikeresebb városai közé emeli. 
Amikor a Budapest-víziónkat készítettük, azt is tudtuk, hogy – miként egy családi ház vagy egy város – sosem lesz teljesen kész. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk öt kiváló szakembernek, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e vízióból átfogó, a város problémáira megnyugtató, szakmai szempontból is hiteles válaszokat adó program legyen. Ezúton is köszönöm Beleznay Éva várostervező építész, Budapest volt főépítésze, Bojár Iván András művészettörténész, az építészfórum.hu főszerkesztője, Kajtárné Botár Borbála tanár, oktatáspolitikus, Kincses Gyula szakorvos, egészségpolitikus és Orosz Csaba, a BME egyetemi docense, a MTA Közlekedés- és Járműtudományi Bizottság tagja értékes gondolatait.
Büszke vagyok rá, hogy a város jövőjéről alapvetően nagyon hasonlóan, viszont nem egyformán gondolkodunk. Örülök, hogy Beleznay Éva és Kincses Gyula is fontosnak tartja Budapest fürdőváros jellegének erősítését. Egyetértek Bojár Ivánnal abban, hogy Magyarország egyetlen igazán értékes márkája Budapest, és hogy globálisan kell gondolkodnunk, hiszen a városunknak rendkívül erős versenyben kell helyt állnia. Igaza van Kajtárné Botár Borbálának is, hogy a kormány által az oktatásban elkövetett hibákat évek munkájával lehet csak kijavítani, de ehhez a munkához mielőbb hozzá kell látnunk. Csatlakozom Orosz Csabához, aki kevesebb autót és több innovatív közlekedési módot szorgalmaz. 
Ígérem, hogy minden hasznos javaslatot megfogadunk, és beépítjük a Budapest-víziónkba, hiszen csak így, egymást meghallgatva tudunk megfelelő válaszokat találni Budapest súlyos problémáira. Meggyőződésem, hogy Budapest ereje az itt élők tudásában, kreativitásában és odaadásában rejlik, éppen ezért szükségünk lesz mindenkire, aki szívén viseli Budapest sorsát, fejlődését. Hiszen csak így teremthető meg a szabad, önálló és erős Budapest!