A Frontex (az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) minap megjelent statisztikái szerint az idei év első kilenc hónapjában harmadával esett vissza az Európába tartó illegális migránsok száma az előző esztendőhöz képest. Ez nagyjából 110 ezer embert jelent, ami már a 2015-ben kirobbant válság előtti éveket idéző adat. Az elemzésből kiderül, hogy a négy fő útvonalból kettőben javult a helyzet. A Magyarországot is érintő nyugat-balkáni útvonalon továbbra is alig érkeznek, a Földközi-tenger középső szakaszán, elsősorban Líbia és Tunézia felől Olaszország irányába 80 százalékkal csökkent a migráció. Keleten, tehát Törökországból 2017-hez képest többen vágtak neki az útnak, de még ez is elhanyagolható a három évvel ezelőtti áradathoz képest. A nyomás egyre inkább a nyugati útvonalra tolódik, ugyanis főként Marokkó felől Spanyolország irányába megduplázódott az érkezők száma.
Így állunk most, a vita pedig arról zajlik, hogyan tovább. Orbán Viktor a brüsszeli csúcstalálkozóra indulva már hagyományossá vált Facebook-videójában ismét világossá tette, hogy határainkat a magyar katonáknak és rendőröknek kell megvédeniük. A magától értetődő kijelentés úgy merült fel, hogy egy új uniós - főleg a németek és az Európai Bizottság által szorgalmazott - terv értelmében fokozatosan megerősítenék a Frontexet: 2020-ra tízezresre duzzasztva létszámát, illetve évi 1,8 milliárd eurósra emelve költségvetését. Az ötlet nem mindenkinél aratott osztatlan sikert, mondván, a lépés sérti az országok szuverenitását.
Orbán Viktor nincs egyedül álláspontjával, ebben nagy az egyetértés a Visegrádi Négyek között. Kedden például a cseh és a lengyel miniszterelnök is a Frontex kibővítése ellen szólalt fel, bár ők inkább azt kifogásolták, hogy ez pénzügyi forrásokat vonna el a fontosabb infrastruktúra-fejlesztésektől. A szlovák belügyminiszter szintén azt hangsúlyozta, hogy a szervezet nem helyettesítheti a tagállamok határvédelmét.
A külső határok védelmének a fontosságát ugyan eddig éppen Orbán Viktor hangsúlyozta, de a magyar kormány álláspontja szerint ehhez nincs szükség még egy szervezetre, az EU-nak egyszerűen támogatnia kellene a határokat védő tagállamokat. Példamutatásként tavaly év végén a V4-ek nagy csinnadrattával fel is ajánlottak az olaszoknak a líbiai határvédelem megerősítésére összesen 35 millió eurót.
A magyar miniszterelnök közben ismét szélmalomharcot vív. A Frontexet nem arra találták ki, hogy a tagállamok helyett megvédje a határokat - a cél az, hogy a szervezet kiegészítse, támogassa a nemzeti erőket. Ezt teszi most is, csak a 2004-ben alapított szervezeten mára túlnőtt a feladat. Tavalyi adatok szerint éves költségvetése mindössze 307 millió euró volt, személyi állománya pedig 1700 fő, további 1500 bevethető emberrel, ami azóta bizonyára tovább növekedett. Munkája jelentős része ugyanakkor nem a konkrét határvédelem. A Frontex inkább olyan kiegészítő tevékenységeket végez, mint például a tolmácsolás, adminisztráció, képzés és kutatás. Emellett nem uniós tagállamoknak is besegít: Albániával, Szerbiával, Macedóniával már alá is írták a szerződést, Montenegróval és Bosznia Hercegovinával pedig tárgyalások folynak. A leginkább érintett államok támogatják a Frontex megerősítését: Athén, Róma és Madrid egyaránt a javaslat mögött áll.
Az EU a Frontex mellett még egy sor további eszközzel igyekszik kezelni a migrációs problémát. Idén év végéig még bizonyosan működik az úgynevezett Sophia katonai művelet, amelyet az embercsempészek ellen indítottak, de amely a líbiai parti őrség kiképzésében is részt vesz. Folyamatosan napirenden van az unión kívüli gyűjtőközpontok ötlete is, de ez aligha valósul meg, a tranzitországok ugyanis hallani sem akarnak róla, még pénzügyi támogatásért cserébe sem. Szintén felmerült, hogy kibővítenék az úgynevezett biztonságos harmadik országok körét, ami lehetővé tenné, hogy például egy Fekete-Afrikából Marokkón át érkező migránst visszatoloncoljanak Marokkóba. Komoly pénzeket áldoznak arra is, hogy a határvédelem mellett a kibocsátó és tranzitországokat is megsegítsék.
