Nagyot javult Magyarország versenyképesség a Világgazdasági Fórum (WEF) friss jelentése alapján, miután 12 helyet léptünk előre egy év alatt - állapította meg a Pénzügyminisztérium szerdai közleménye. A tavalyi 60. helyről kétségtelenül nagyot ugrottunk, így a 2018-ban a 48. helyet foglaljuk el. De mielőtt felettébb örülnénk elég a tárca közleményét végigolvasni, amely őszintén tudatja, hogy a WEF globális versenyképességi indexének összeállításában időközben végrehajtott módszertani változások nélkül egyetlen hellyel sem kerültünk volna előre. Vagyis, ha már tavaly is a jelenlegi mérési modellt alkalmazták volna, akkor már egy éve is a 48. helyet foglaltuk volna el. Ugyanakkor az sem adhat megelégedettségre okot, hogy az Európai Unió 28 tagállama közül - akármilyen módszertant is alkalmaznak -, a 24. helyet foglaljuk el.
A versenyképességi rangsor összeállítása már vagy két évtizede megérett a változtatásra - mondta lapunk számára Vakhal Péter. A WEF hazai társaként is működő Kopint-Tárki kutatója emlékeztetett arra, hogy korábban azt vizsgálták: egy ország mit tesz azért, hogy a legfejlettebbek - a rangsor élén az Egyesült Államok áll - iparosodottsági szintjét elérje, vagy mennyire iparosodott, illetve mennyire fejlett az árupiaca, milyen mértékben csatlakozik kereskedelme a nagy üzletláncokhoz.
A WEF új rangsorolása ezeket a szempontokat már teljes mértékben figyelmen kívül hagyja - fűzte hozzá Vakhal Péter. Ehelyett olyan szempontokat vizsgálnak, mint a gazdasági növekedés és a környezeti állapotok fenntarthatósága, valamint azt, hogy egy országban mindenki hozzájuthat-e a korszerű technológiához, kiemelten az infokommunikációs (IKT) eszközökhöz, mint telefon, internet, illetve a munkaerő képzettsége mennyiben felel meg a kor követelményeinek. Ami viszont nem változott, továbbra is figyelemmel kísérik a foglalkoztatottak számarányát, és hogy az intézményi környezet mennyiben szolgálja a lakosságot, milyen a jogbiztonság vagy a bírók függetlensége.
Nálunk gyenge a tulajdonjogok védelme, magas a bürokrácia aránya, elterjedt a korrupció. A magyar cégek többsége még mindig az olcsó munkaerőre építi tevékenységét, különösen a kis- és középvállalati szektorban. Alacsonyak a finanszírozási és a jogi ismeretek. A legrosszabb osztályzatot az innovációs pillérben kaptuk. A kutatások minősége pedig messze elmarad a világ elitjétől. Gyengének minősítették az oktatási és különösen a szakképzési rendszert.
Korábban jó pár, olajban gazdag- ország megelőzött bennünket, amelynek versenyképessége szinte kizárólag a természeti erőforrásokra vagy az olcsó és képzetlen munkaerőre épített. Viszont új szempont, hogy a korábbi átlagos élettartam helyett egy olyan mutatót vesznek figyelembe, amely az egészségben eltöltött éveket méri. Ebben a tekintetben ugyan nem állunk jól, ez az időtartam átlagosan addig tart, amíg a magyarok el nem érik a nyugdíjkorhatárt. Azonban az "olajországok" mutatói még rosszabbak, ezért ezeket mind Magyarország mögé sorolták, s így tudtunk a Pénzügyminisztérium szerint dicsőségnek számító 12 helyet előreugrani. Vakhal Péter megjegyezte, hogy az új módszertan szerint ezen országok versenyképessége és hazánké között akkora a különbség, mint az Egyesült Államok és Magyarország között.
Míg az USA a 140 országot felölelő rangsor első helyezettje, hazánk a lista második harmadának az élén áll. Azt viszont szomorúan kell tudomásul venni, hogy a mostani 48. helyről alig-alig tudunk elmozdulni. Mind az előttünk, mind a mögöttünk lévő országok pontszámai annyira távol vannak Magyarországtól, hogy mind az érdemi előrelépésre, mind a tetemes leszakadásra kicsi az esélyünk. Vagyis a versenyképességi rangsorban hosszú időre bennragadtunk.
A kormány által beígért versenyképességi fordulat mibenlétét még nem ismerhetjük, Kopits György a Republikon Intézet szerdai konferenciáján arról beszélt, hogy az ismert sérülékenységi faktorok (kereskedelmi háború, a konjunktúra várható vége) miatt könnyen elképzelhető, hogy nálunk stagnálás alakul ki. Az Egyesült Államokban élő közgazdász professzor szerint Magyarországon most kedvezőek a makrogazdasági mutatók, de a termelő beruházások aránya a GDP-arányában alacsony. Torzítanak az adók és a szabályozási lépések, romlik és nem átlátható az intézményrendszer és alacsony a termelékenység - sorolta. A közpénzügyek kiszámíthatatlansága és átláthatatlansága is jelentős probléma Magyarországon. Ha recesszió vagy pangás alakul ki külső vagy belső okokból, akkor nem lesz elég mozgástér, hogy a kormány élénkíteni tudjon anélkül, hogy nagyon nagy deficitet halmozna fel - mondta a Költségvetési Tanács korábbi elnöke. Arra intett, hogy a magyarországi monetáris politika még nincs "kipróbálva", azt majd akkor tesztelik, amikor az első kamatemelést meg kell tenni.
