Miközben az utóbbi tizenöt évben javult a közbiztonság Magyarországon, az emberek közbiztonságba vetett hite nem nőtt. Magyarországon az utolsó, a polgárok biztonságérzetére fókuszáló átfogó vizsgálat 2003-ban készült, az Országos Kriminológiai Intézet ekkor több mint 10 ezer embert kérdezett meg. A válaszadók zöme már akkor úgy vélte, hogy Magyarország Európa 10 legveszélyesebb helye közé tartozik. Azóta ez az önkép csak tovább romlott, az OECD tavalyi, világméretű felméréséből egészen abszurd kép bontakozott ki: a nyugati világban messze a magyarok rettegnek legjobban. Száz magyarból ötven fél kimenni éjszaka az utcára, miközben például az állandó terrorfenyegetettséggel együtt élő Izraelben mindössze harminc százalékos ugyanez az arány. A magyaroknál jobban csak a drogháborúkba süllyedt Mexikóban félnek éjjel utcára menni.
A magyarok eltúlzott félelmei és a rendőrség hurráoptimista statisztikái között valahol félúton van az igazság – derül ki a szakmabeliek elmondásából. A rendőrségi számokból úgy tűnik, hogy az utóbbi években meredeken zuhant a bűnelkövetések száma. A legsúlyosabb bűncselekmények esetén egyértelmű a helyzet. A kilencvenes évek bűnözési hullámához képest ma már egészen más világ van, az erőszakos bűncselekmények – így például a gyilkosságok, a lőfegyverrel való visszaélések, az önbíráskodások, a testi sértések – száma alaposan visszaesett, és ebben döntő szerepe van az eredményesebb rendőrségi felderítés visszatartó erejének. Vitatottabb a helyzet a vagyon elleni bűncselekményeknél. A rendőrségi statisztikák szerint itt is tempósan csökken a regisztrált bűnesetek száma. Itt azonban a hangsúly azon van: a regisztrált eseteket veszi figyelembe a rendőrség. Sokan ugyanis ma már egyszerűen nem tesznek bejelentést, ha például kisebb értékű lopásról van szó.
A statisztikák javulásában szerepet játszhat az is: a szabálysértési törvény 2012-es módosításával 50 ezer forintra emelték a bűncselekmény összeghatárát. Vagyis az ennél kisebb értékű lopások még bejelentés esetén sem jelennek meg a statisztikában. Egyes becslések szerint csak ezzel a lépéssel 50-60 ezerrel „csökkent” a lopások száma. De vannak más trükkök is: forrásaink példaként említették, hogy korábban, ha valakinek ellopták a táskáját az irataival együtt, akkor az iratonként külön-külön közokirattal való visszaélésnek számított. Ez ma már egyetlen tételként jelenik meg. „Pintér miszticizmus” – így írták körül forrásaink azt, hogy Pintér Sándor Belügyminiszter idején statisztikailag mindig csökken a bűnözés.
