Fotó: MICHELE CATTANI / AFP

Néhány dollárért kockáztatják az életüket a mali homokbányászok

Mali a világ egyik legszegényebb országa, ahol a bamakói homokbányászok gyakran napokig állnak a vízben, hogy a Niger folyó finom homokját kézzel termeljék ki a fellendülő építőipar számára.

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2018.10.19. 15:38
Mali gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A Niger folyó finom homokjára nagy a kereslet
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A gépesítés nem jellemző, a költségeket a kézi munkával tartják alacsonyan
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A homokbányászok Bamakóból hajóznak ki, a lelőhelyhez, ami akár 100 kilométerre is lehet
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Hajónként nagyjából 10 tonna homokot bányásznak kézzel
Fotó: AFP
A kikötőbe visszatérve nők pakolják ki a szállítmányt
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A homokbányászok akár három méterre is lemerülnek, de az áramlatok és a gyakori viharok is nagyban megnehezítik a munkájukat
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Egy hajónyi homokot nagyjából 80 dollárért (23000 forint) vesznek át
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A férfiak három napi munkáért 16-23 dollárt (4500-6500 forint) kapnak, míg a nők hajónként nagyjából 2 dollárt (500 forint)
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A kikötői munkások is kézzel mozgatnak több ezer köbméter homokot
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A folyami homok minősége sokkal jobb, mint a sivatagi homoké
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Több ezren dolgoznak illegálisan homokbányászként
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Építőanyag szárad egy bamakói téglagyárban
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
A mali ipar fő ágazatai az élelmiszer-feldolgozás, az építőipar, a cementgyártás, a foszfát- és az aranybányászat
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Mali a világ országainak rangsorában a 170. (193-ból), az egy főre jutó GDP 778 dollár (Magyarországon 15531 dollár)
Fotó: MICHELE CATTANI / AFP
Fotó: Bartha Máté

Bartha Máté Kontakt című sorozata nyerte a Capa-nagydíjat

Az idei nagydíjas anyag a Honvédsuli civil szervezet munkájáról szól, melynek elkötelezett célja 10 és 18 év közti fiatalok fegyelemre, hazaszeretetre, bajtársiasságra való nevelése.

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2018.10.18. 13:52
"Miközben a képek katonai témájú gyerektáborokról tudósítanak, sorozatom a fegyverekhez és háborúhoz való viszonyunkat vizsgálja
Fotó: Bartha Máté
A “kontakt” szó hadászati szakkifejezés, amely két szemben álló csapat találkozását, fegyveres összecsapását jelöli
Fotó: Bartha Máté
A kamaszok katonai oktatása a világ számos országában hosszú hagyományra tekint vissza, de itthon jórészt ismeretlen
Fotó: Bartha Máté
"A közösség egész évben szervez programokat, melyek központi témája a történelmi hagyományőrzés"
Fotó: Bartha Máté
"Sokaknak komoly fizikai és pszichés megterhelést jelent a sátrazás, vagy a telefonok használatának tilalma"
Fotó: Bartha Máté
"Az idő nagy részét a természetben való túléléssel kapcsolatos ismeretek elsajátításával töltik"
Fotó: Bartha Máté
"Hajnali ébresztő, futás és torna a csípős hidegben, majd olajozott rendben felszolgált reggeli"
Fotó: Bartha Máté
A kamaszok talán először néznek szembe elvárásokkal, szabadsággal, szerelemmel
Fotó: Bartha Máté
"A tisztek – maguk is gyerekek – magabiztosan irányítják a 40–50 fős közösséget"
Fotó: Bartha Máté
"A legtöbben a táborokon kívül egyáltalán nem viselnek egyenruhát, vagy foglalkoznak honvédelemmel"
Fotó: Bartha Máté
Sokuknak ez nem csupán kaland, játék, és egy szoros baráti kör, hanem életük meghatározó identitásformáló ereje
Fotó: Bartha Máté
"Valódi fegyverek replikáival tanulnak lőni"
Fotó: Bartha Máté
"Az esti tábortűznél már büszkén mesélnek egymásnak a próbatételről"
Fotó: Bartha Máté
A közösség vezetői szerint a próbatételek segítenek értékelni az alapvető dolgokat, mint a természet, az étel és a közösség
Fotó: Bartha Máté
"A táborzárókon van, aki sírva fakad, a legtöbben pedig visszajárók lesznek"
Fotó: Bartha Máté
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP

A villany miatt költöznek a sivatagból a mexikói mennoniták

26 éve telepedett le egy mennonita közösség, hogy hitük szerint hagyományosan, háborítatlanul élhessenek. Csakhogy az állam mindent tönkre tett, mert bevezette a villanyt.

Szerző

Megosztás
Negyed százada alapította a közösség a sivatagos észak-mexikóban Sabinalt
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
1992-ben 172 dollárba került egy hektár föld a kietlen vidéken
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
Öntözéses földművelésüknek köszönhetően ma 7000 dollár egy hektár
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A közösség ragaszkodik a hagyományaihoz öltözködésben, de nem használnak autót és áramot sem
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A közösség egyes tagjai támogatják a villany használatát és ez feszültséget szült a közösségben
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A biopiacokon nagy a kereslet a termékeikre
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A gazdaságok mindent kézi és állati erővel állítanak elő
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
Az anabaptista keresztényeknek saját iskoláik és templomaik vannak, de papjaik nincsenek és hittérítéssel sem foglalkoznak
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A közösség sikeres, ezért a fiatalokat is nehéz távol tartani a környezetüktő és a modern kor vívmányaitól
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
Hagyományosan sok gyerek van egy családban
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
A konzervatívoknak nem kell a technikai fejlődés, ezért a közösség valószínűleg kettészakad
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP
Becslések szerint 60 ezer mennonita él Cihuahua államban, ebből 1500 ebben a közösségben
Fotó: HERIKA MARTINEZ / AFP