Az a csúnya f betűs szó

Érdemesebb a nőket érintő valós problémákkal szembenézni, mint címkézni azokat, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak.

Sztereotípiák, évszázadok óta berögzült sémák, otthonról hozott vagy önállóan kialakított minták alapján gondolkodunk a nőket vagy férfiakat érintő kérdésekről, ez a közbeszédben különösen akkor érhető tetten, ha valaki feministának vallja magát. Az ehhez fűződő előítéletek ledöntését, egy nyitottabb látásmód kialakítását célozza a nemrég megjelent Egy feminista nem jár rózsaszínben – és egyéb hazugságok című kötet, amelybe nem csupán világszerte ismert nők, de magyar szerzők írásai is bekerültek. A kötetbemutatón D. Tóth Kriszta író, újságíró, Rácz Zsuzsa író, Kalapos Éva Veronika író, Nyáry Luca slammer, valamint Modla Zsuzsanna – a kötetet is támogató UNICEF Bajnok projektjének menedzsere – beszélgetett Csapody Kinga szerkesztővel.

A résztvevők egyaránt kiemelték: a feminizmus („meglepő” módon) nem olyan nők közösségét jelenti, akik utálják a férfiakat, a céljuk sokkal inkább a két nem közti egyenlőség kivívása; a módszer azonban, ahogy ezt el szeretnék érni, lehet különböző. És a problémák, amelyek ellen küzdeni szeretnének, valóban számos nőt, lánygyermeket érint a világban, Modla Zsuzsanna hangsúlyozta: a szegénységben élők 70 százaléka nő a világon, és a HIV pozitív fiatalok között is nagyobb, 60 százalék a nők aránya. Rámutatott: ha a gyermekházasságot – amelyből naponta negyvenezret kötnek – 10 százalékkal sikerülne visszaszorítani, az 3 százalékos GDP-növekedést eredményezne.

A beszélgetők egyetértettek abban, a témához kapcsolódó fogalmakat és kérdéseket számos félreértés övezi, amelyeket sokkal inkább érdemi párbeszédnek kellene felváltania. D. Tóth Kriszta ennek kapcsán kiemelte, mindenki igazsága különböző, az eltérő nézőpontok – amelyek a kötetben is megjelennek – azért is jók, mert önreflexióra, megértésre sarkallnak mindannyiunkat. Ezáltal talán elérhetőbbé válhat, hogy ne félve mondjuk ki az f betűs szót – tette hozzá Csapody. De ne is merüljön fel problémaként vagy kérdésként – amelyet D. Tóth Kriszta saját példája kapcsán említett –, hogy valaki femináci-e vagy álfeminista.