Csőbombát küldtek Soros Györgynek

Publikálás dátuma
2018.10.24. 08:26
Soros György
Fotó: Olivier Hoslet / AFP
A tettes nem a lenyomozható postai kézbesítést használta, futárral vagy személyesen vihette el a robbanószerkezetet a milliárdos üzletember villájához.
Csőbomba volt a Soros György házánál talált robbanószerkezet - jelentette kedden a bedfordi rendőrség.  Tájékoztatásuk szerint a csőbomba ugyan a milliárdos befektető postaládájában volt, de szinte bizonyos, hogy nem postán érkezett, hanem valaki személyesen helyezte el a Bedfordhoz közel található Katonah településen lévő ház kapuja előtti ládában. A település New York városától mintegy 80 kilométernyire északra fekszik.
A bombát hétfőn találta meg a ház egyik alkalmazottja. Kinyitotta a csomagot és azonnal beazonosította, hogy robbanószerkezet van benne, kivitte a csomagot a közeli erdős részhez és azonnal kihívta a rendőrséget. A szerkezetet utászok robbantották fel.   A rendőrség mellett a nyomozásban részt vesz a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) is. Az FBI nem nyilatkozik az ügyben, nevük elhallgatását kérő rendőrségi alkalmazottak azonban arról tájékoztatták a The New York Times című lapot, hogy terrorcselekményként kezelik az ügyet. A nyomozók kifaggatták a helyi posta alkalmazottait is, így derült ki, hogy a napokban nem szállítottak csomagot a Soros-villába. Kedden még tartott a ház előtti biztonsági kamerák felvételeinek átvizsgálása. A házat rendőrök őrzik.  A New York-i rendőrség közölte: terrorelhárító szakembereket küldtek a városban minden olyan helyre, amely valamiképpen kapcsolódik Soroshoz. 
A csomag megtalálásakor Soros György nem volt a házban. A Nyílt Társadalom Alapítványok szóvivője, Laura Silber kedden nem kívánta nyilvánosságra hozni azt, hogy Soros jelenleg hol tartózkodik.  Közleményében Silber az Egyesült Államokban és a világ sok más országában a politikát uraló, és a szélsőségességet és erőszakot tápláló gyűlöletes retorikát okolta a történtekért. „A félelem, a hamis hírek és az erősödő tekintélyelvűség légkörében a halálos fenyegetésekhez elég a saját nézetek hangoztatása is” – idézi a szóvivő szavait az MTI.
Szerző

Hatalmasat ferdített a Facebook, és ez állások százaiba került

Publikálás dátuma
2018.10.24. 07:40
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója - illusztráció.
Fotó: JOSH EDELSON / AFP
A közösségi oldal több mint egy éven át hamis nézettségi adatokat közölt a videós tartalmakról. Emiatt csak az Egyesült Államokban több mint háromszáz újságírót rúghattak ki.
A Facebook több mint egy éven keresztül szándékosan hamis adatokat prezentált a videós tartalmak és hirdetések megtekintéseiről, állítják a cég ellen csoportos keresetet benyújtó felperesek. A 2015-ben észlelt csalásnak (vagy a Facebook hivatalos álláspontja szerint: hibának) két súlyos következménye volt: a hirdetőket a kozmetikázott számokkal csalogatták a Facebookra más platformokról, a nagyobb elérés reményével; a médiacégek pedig a mérési adatok miatt elkezdtek a videós tartalmakra fókuszálni az írott anyagok kárára, és ez minimum több száz újságíró munkájába került – írja a Quibit.

Trükköztek a statisztikával

A keresetet benyújtó ügyvédi irodák által közzétett dokumentumszerint a hirdetők 2015 elején kezdtek arra gyanakodni, hogy a mért megtekintési adatok nem felelnek meg a valóságnak. A felpereseknek sikerült megszerezniük körülbelül 80 ezer oldalnyi belső Facebook-dokumentumot, amely szerint a cég csak 2016 júniusában, tehát a beérkező panaszok után több mint egy évvel kezdett foglalkozni az üggyel, de még utána is több hónapon keresztül a hibásan mért számokat közölte a hirdetőkkel. A dokumentumban az is szerepel, hogy a cég úgy döntött, a szőnyeg alá söpri az ügyet, és a hibás adatokat úgy váltja fel a helyes számokkal, hogy más nevet ad a statisztikának: a „megtekintés átlagos hossza” helyett például „átlagos megtekintési idő” néven vezette volna be a valós adatokat. 2016 augusztusában aztán  a Facebook elkezdte felvenni a kapcsolatot néhány nagy hirdetővel, és azt kommunikálta, hogy nemrég észrevett egy hibát a mérési adatokban – miközben a belső levelezésben többen jelezték, hogy a „nemrég” szó használata enyhe ferdítés. 
2016. szeptember 23-án hivatalos közleményben jelentették be, hogy a Facebook rossz mérőszámokat közölt, de a hibát kijavították. A poszt szerint „a mérési adatoknak úgy kellett volna kinézniük, hogy a videó teljes megtekintési idejét elosztjuk a videót megtekintő összes ember számával. Ehelyett a teljes megtekintési időt csak azon emberek számával osztottuk el, akik legalább három másodpercig nézték a videót”. A cég becslése szerint így a hirdetőknek 60-80 százalékkal magasabb megtekintési adatokat küldtek ki. 
A felperesek szerint viszont sokkal súlyosabb a helyzet: a kiperelt dokumentumok alapján 150 és 900 százalék között lehet az a szám, amennyivel nagyobb mérési adatokat szolgáltatott a Facebook a videós tartalmakat közlő cégeknek. Ekkora vélt előny már bőven elég lehet ahhoz, hogy bárkit rávegyenek arra, hogy a Youtube, a Twitter vagy más platformok helyett a Facebookon hirdessenek

Ha jól pörög a videó, nem kell annyi újságíró sem

A hirdetők mellett a médiacégeket is jelentős mértékben érintette az ügy. 2015-ben és 2016-ban az amerikai történelem talán legkaotikusabb elnökválasztási procedúrájáról kellett tudósítani, miközben a médiapiac átalakulása során óriási hatalmat szerzett, megkerülhetetlenné vált Facebook a legnagyobb algoritmusváltozásait hajtotta végre. 2016 egyik legnagyobb médiatrendje így az lett, hogy a Facebook-videók nézettségi adatai miatt a nagy cégek elkezdtek megválni újságíróiktól, és óriási összegeket és energiát invesztáltak a videós tartalomgyártásba. Csak 2016-ban és 2017-ben olyan cégek rúgtak ki tízesével-húszasával újságírókat és szöveges tartalomgyártókat, mint a Vice, a Fox Sports, az MTV News, a Mic, az Upworthy, a Mashable, a Fusion, a Thrillist vagy a Vocativ – az Atlantic cikke szerint az indok mindenhol ugyanaz volt: a videós tartalmak felé való nyitás. Ennek hatása hónapok alatt megmutatkozott, csak épp a remélthez képest ellenkező irányba: a Fox Sports közönségének 88 százalékát veszítette el, a Mic olvasottsága 17 millió egyedi felhasználóról 5 millióra csökkent, és a brit Digiday szerint az ok – több másik oldalhoz hasonlóan – a videós irányváltás volt. Idén már elkezdődött a videósok elbocsátási hulláma is: a Vox Media 50 munkatársától vált meg, a CNN Digital pedig közel 50 pozíciót szüntetett meg, mindkét esetben „a videós munkák monetizálásának sikertelensége” volt az ok. Az Atlantic számítása szerint legalább 350 újságíró esett a Facebook mérési csalásának áldozatául.
Az Atlantic számítása szerint legalább 350 újságíró esett a Facebook mérési csalásának áldozatául.

Elsőként a Wall Street Journalnek szólalt meg a legfrissebb botrányról a Facebook, a cég szóvivője szerint azonban „bármilyen feltételezés arra vonatkozóan, hogy igyekeztünk eltitkolni az ügyet a partnereink elől, valótlan. Beszámoltunk a hibáról az ügyfeleinknek, amint azt felfedeztük – az ügyfélszolgálatunkat pedig tájékoztattuk, hogy el tudják magyarázni a problémát”. 
Szerző

Hasogdzsi-ügy: csapdát állít vagy blöfföl Törökország?

Publikálás dátuma
2018.10.24. 07:30

Fotó: OZAN KOSE / AFP
A törököknek nem érdekük, hogy megromoljon a viszonyuk Szaúd-Arábiával, az esetet viszont felhasználhatják pozícióik javításához.
Több mint három hete már annak, hogy Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót megölték Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán. Hiába azonban a nyomozás, az állítólagos felvételek a gyilkosságról, és a legalábbis részleges szaúdi beismerés, még mindig sok a homályos részlet a történtek körül. Recep Tayyip Erdogan török elnök ugyan azt ígérte, hogy kedden „tiszta vizet önt a pohárba”, de beszédében nem sok újdonsággal szolgált. A gyilkosság részleteit illetően legalábbis nem mutatott fel új bizonyítékokat, és szóba sem hozta a fent említett perdöntő felvételt. Azt nem lehet mondani, hogy a török elnök finomkodott vagy meghátrált volna, például tartotta magát ahhoz, hogy az újságíró meggyilkolását előre megtervezték. Ugyanakkor nem is rontott rá a szaúdiakra. Továbbra is egyetlen dolog biztos: Dzsamál Hasogdzsi október 2-án bement a konzulátusra, de ki már nem jött élve. Hogy odabent mi történt, miért és hogyan kellett meghalnia, azt egyelőre biztosan nem tudni. És talán soha nem is fog kiderülni.
A bal oldali alak Dzsamál Hasogdzsi, ahogy bemegy az épületbe, a jobb oldali képen viszont már nem ő jön ki
Fotó: AFP
Miközben a politikai színtéren óvatosan manővereznek a felek, a médiában nem kímélik egymást. Az elmúlt hetekben számos pletyka kapott szárnyra, és míg néhány értesülés igaznak bizonyult, a legtöbbet megcáfolták vagy sosem bizonyítottak. A török sajtóban felmerült például, hogy az újságíró okosórájával rögzítette a veszekedést, amit aztán elküldött kint várakozó menyasszonyának. Később azonban kiderült, hogy internet híján ezt technikailag egyszerűen lehetetlen lett volna megcsinálni. Sokat hallani egy (vagy több) rejtélyes felvétel létezéséről is, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja a gyilkosságot. Ilyet azonban egyelőre nem hoztak nyilvánosságra, és amennyire tudni lehet, az amerikai titkosszolgálatoknak sem mutatták meg. Egyes török újságok ugyan brutális részleteket is közöltek kínzásról és a holttest feldarabolásáról, utóbb azonban beismerték, az információk nem első kézből származtak. Ettől a felvétel még létezhet, de eddig hitelt érdemlő forrás nem látta. Hasonló ködösítés zajlik a szaúdi médiában is, hogy mást ne is említsünk a felháborodott tagadástól végül csak eljutottak a részleges beismerésig.
Mohammed bin Szalmán herceg
Fotó: AFP
Az ügyet nemzetközileg is óriási figyelem kíséri, az információk forrásai viszont elsősorban törökök vagy szaúdiak, ami nagyon nehézzé teszi az eligazodást a hírek és álhírek, szivárogtatások és pletykák között. Az információs háború ráadásul nem merül ki a Hasogdzsi-ügy körüli adok-kapokban, de egyre inkább politikai dimenziót is kap. A szaúdi sajtó például felemlegeti Törökország kötődését Katarhoz, közben a másik oldalon meg a koronaherceg, Mohammed bin Szalmán „sötét oldalát” bemutató lejárató cikk terjed.    Az egyik fő nézeteltérés Ankara és Rijád között Katar ügyében van. Közel másfél évvel ezelőtt a szaúdiak vezetésével több arab állam blokádot hirdetett meg Katar ellen, mert azzal vádolják Dohát, hogy terrorista szervezeteket támogatnak és együttműködnek Iránnal. Ezek után Törökország volt az első, amely a segítségükre sietett, a katari polcok például csakhamar török árukkal teltek meg. Hogy a diplomáciai nyomást véletlenül se kövesse katonai, újabb török csapatokat is vezényeltek az országba. De „más lóra tettek” az úgynevezett arab tavasz 2011-es kirobbanása után is. Míg Recep Tayyip Erdogan alapvetően üdvözölte a változásokat és támogatta a Muszlim Testvériséget, addig Rijádban az instabilitást látták bennük. A szembenállás azután élesedett ki, hogy Mohammad Morszi 2012-ben megnyerte az egyiptomi választásokat, majd rá egy évre a hadsereg eltávolította őt a hatalomból. Erdogan élesen elítélte a történteket, menedéket nyújtott a terrorszervezetté nyilvánított Muszlim Testvériség egyes tagjainak, közben viszont Szaúd-Arábia komoly összegekkel stabilizálta Fatah esz-Sziszi egyiptomi elnök pozícióját. A rossz viszony 2014-ben odáig fajult, hogy állítólag Szaúd-Arábia és Egyiptom fúrta meg, hogy Törökországot válasszák az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé.
Recep Tayyip Erdogan alapvetően üdvözölte a változásokat és támogatta a Muszlim Testvériséget
Fotó: MURAT KAYNAK / ANADOLU AGENCY
Szíriában ugyanakkor azonos oldalon állnak, mindketten Bassár al-Aszad elnök megbuktatását szeretnék elérni, még ha más érdekek mentén is. A szunnita királyságban az a legfontosabb, hogy útját állják a térségbeli nagy riválisnak, Iránnak, hogy ne tudja kialakítani az úgynevezett síita félholdat. Azt ugyan Ankara sem szeretné, ha Teherán túl nagy befolyást szerezne, de viszonyuk sokkal pragmatikusabb a perzsa állammal. Szíriával szomszédos országként a törökök fő célja mára inkább a kurdok kordában tartása, a biztonsági helyzet rendezése.  Közben az is okozhat némi feszültséget, hogy a térség középhatalmaiként mindketten vezető szerepet szeretnének betölteni, nem csak politikailag, de kulturálisan is. Mivel Szaúd-Arábiában található az iszlám két legszentebb városa, Mekka és Medina, az ország kiemelkedően fontos az iszlám közösségnek, az ummának. De Rijád ezen felül is például vallási oktatással, külföldi mecsetek támogatásával, több milliárd dolláros segélyezési programmal próbálja növelni befolyását világszerte. Ugyanakkor mintha Erdogan is hasonló babérokra törne. Például az egész iszlám világon belül talán ő emelte fel a leghangosabban a hangját az ellen, hogy az amerikaiak Jeruzsálembe költöztették az izraeli nagykövetségüket, vagy a Mianmarból elűzött muszlim rohingyák védelmében.
Rohingya menekültek
Fotó: Dominique Faget / AFP
Az utóbbi időszakban a helyzet geopolitikailag is átrendeződött. Törökország NATO-tag, és a katonai szervezet második legnagyobb létszámú hadseregével büszkélkedhet, ám Rijád is elképesztő ütemben fejleszti haderejét. Különösen Donald Trump megválasztása óta Ankara viszonya viszont megromlott az Egyesült Államokkal, miközben az új amerikai elnök nem is titkolja, hogy Szaúd-Arábiára tekint az egyik legfőbb szövetségeseként a térségben. A Hasogdzsi-esetet kihasználva azonban elképzelgető, hogy Erdogan megpróbál változtatni ezen. Aligha véletlen, hogy a törökök éppen mostanra időzítették a terrorizmus gyanújával letartóztatott amerikai lelkipásztor, Andrew Brunson szabadon bocsátását, amitől azt remélik, hogy rendeződik a viszony Washingtonnal.  A török elnök azt ígérte, hogy a szaúdi újságíró halálának végére járnak, és nem hajlandók fedezni semmilyen gyilkosságot. A tét azonban nagy. Hiszen ha valóban a török sajtóban megjelent forgatókönyv az igazság, akkor végleg sarokba szoríthatják Szaúd-Arábiát. Ez viszont nem biztos, hogy az érdekükben áll. A rejtélyes felvétel létezésének bedobása ugyanakkor önmagában is bizonyítja, hogy Törökország máris játszmát játszik. Elvégre ha van ilyen, akkor rejtegetése halálos csapda, amibe a szaúdiak belesétáltak. Ha viszont nincs, akkor ügyes blöff, amivel javítani akarják pozíciójukat a térségben és az Egyesült Államokkal szemben is.

Egymásra vannak utalva

Az mára mégis egyértelműen kiderült, hogy a felek nem akarják egymásra borítani az asztalt, és az eseményeket országok közötti konfliktussá szélesíteni. Az összeveszés jelenleg egyiküknek sem érdeke, amit jól jelez a látványos együttműködés a nyomozásban. Szaúd-Arábia és Törökország kapcsolatai az utóbbi évtizedekben egyébként is hullámvasútra kerültek: bizonyos ügyekben azonosak az érdekeik, másokban élesen szemben állnak egymással. A legfontosabbak természetesen a „piszkos anyagiak”. Márpedig a török líra mélyrepülése és a gazdasági növekedés lassulása közepette Ankara nem engedheti meg magának, hogy még a szaúdi pénzt is elveszítse. Sőt, nem is csak azt, hiszen Rijádnak óriási befolyása van az Öböl Menti Együttműködési Tanácsra (GCC) és más arab államokra is, így még több forog kockán. Török becslések szerint a GCC-ből összesen 19 milliárd dollár áramlott Törökországba, ezzel a britek és hollandok után ők a harmadik legnagyobb külföldi befektetők. Közben a tőzsde 5-7 százaléka van a kezükben (ebből szaúdi 2), az ingatlanpiac jelentős részét uralják, évi 750 ezer turistát küldenek, a termékforgalmuk pedig már két éve is elérte a 16 milliárd dollárt (ebből Szaúd-Arábiával 5). Igaz, a GCC tagja Katar is, amely különutas politikát folytat, és nemrégiben éppen 15 milliárd dolláros befektetéseket ígért. Ám ha az apró államot ki is vesszük a képletből, Törökország akkor sem engedheti meg magának a „szakítást”.  

Bagoly mondja verébnek

Nincs is abban semmi meglepő, hogy a médiagépezet teljes fordulaton járatja a propagandát. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadságot értékelő rangsorolása alapján Szaúd-Arábia 169. a 180 ország közül, azaz lényegében nem létezik az államtól független sajtó. Nem sokkal teljesít jobban Törökország sem, amely a 157., úgy, hogy az ország nem abszolút monarchia, hanem demokratikus köztársaság. 

Szerző
Frissítve: 2018.10.24. 08:05