Az európai testvériség nevében

A Charta 77-tel anno szolidaritást vállaló magyarok nyílt levele a Cseh Köztársaság Parlamentje Képviselőházának elnökéhez, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez.

Tisztelt Radek Vondráček Úr!

Tisztelt Andrej Danko Úr!

1979. október 24-én Csehszlovákiában súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta ’77 mozgalom hat legismertebb személyiségét: így remélték elriasztani a többi tagot attól, hogy a tömörülés 1977. január 1-től vállalt küldetése mellett kitartva, továbbra is számon kérjék az államon a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeinek megsértését.

Az ítéletre reagálva mi (más akkori aláíró társunkkal egyetemben) az államunk elnökéhez fordultunk, a tiltakozásunkat kifejezendő, illetve az állampárt vezetőjéhez avégett, hogy a tekintélyét latba vetve lépjen fel az első fokon elítéltek felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Úgy véltük, „az emberi jogok és a demokrácia védelmében” szükség van erre.

Ma a térségünkben ismét olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek szisztematikusan megsértik a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeiket. Ahogy negyven éve, ma is politikai céloknak rendelik alá a jogot; és ahogy akkor, úgy ma is Moszkva érdekeinek hasznos magatartást folytatnak Európa nyugati felével szemben. Az uniós szolidaritás obstruálásához fedőtörténetként használják a földönfutók – az ő diszkriminatív nyelvhasználatukban: „migránsok” – jelentette problémát, jóllehet az nem vagy alig érinti térségünket.

Mindebben a magyar kormány élen jár, és az Európai Bizottság után most már az Európai Parlament is szükségét érezte annak, hogy kormányunkat megpróbálja visszatéríteni a szerződéseknek megfelelő, az emberi jogok és a demokrácia érvényesülését szavatoló útra.

Most a Szlovák Nemzeti Tanács elnöki kezdeményezésre az EP-határozat elítélésére készül, miután azt október 2-án a Cseh Köztársaság Parlamentjének alsóháza is már elítélte. A cseh parlamenti állásfoglalás „helytelen és nem szerencsés" lépésről beszél; továbbá arról, hogy „még jobban elmélyülnek az Európai Unió régi és új államai közötti árkok és bizalmatlanság".

Sajnálatos módon e megállapítás igaz, ha nem is arra, hogy az EP megszavazta a (néhány ponton téves) Sargentini-jelentést, hanem térségünk kormányainak magatartására és az ahhoz a nemzeti parlamentektől kapott támogatásra.

Amit e kormányok és parlamentek napjainkban a joguralom, valamint az európai testvériség ellen elkövetnek, az a jelen és a jövő elárulása. Önök azonban, Elnök urak, a nemzetük múltjával, Václav Havel, Ján Mlynárik és társaik erkölcsi örökségével is szembefordultak.

Budapest, 2018. október 24-én

Ádám Péter műfordító

Balla Margit grafikus

Barna Imre szerkesztő

Békés Vera filozófus

Békéssy Péter programozó

Bodansky György publicista

Csákó Mihály, szociológus

Csillag Veronika pszichoanalitikus

Dalos György író

Dezsényi Katalin szerkesztő

Erdélyi Ágnes filozófiatörténész

Erős Ferenc pszichológus

Garai László pszichológus

Gáspár Zsuzsa szerkesztő

Havas Gábor szociológus

Hegedüs András közgazdász

Hegedüs József közgazdász

Hermann Zsuzsa nagymama

Iványi Gábor lelkipásztor

Jánossy András közgazdász

Juhász Pál közgazdász

Kelen András közgazdász

Kenedi János kritikus

Kertesi Gábor közgazdász

Klaniczay Gábor történész

Kozák Gyula szociológus

Kőszeg Ferenc szerkesztő

Lengyel György szociológus

Ludassy Mária filozófiatörténész

Mécs Imre elektromérnök

Nádasdy Ádám nyelvész

Pécsi Vera közgazdász

Pető Iván levéltáros

Steiger Kornél filozófiatörténész

Sulyok Miklós, egykor matematikus, most szakács

Szilágyi Ákos költő

Tamás Gáspár Miklós filozófus

Váncsa István újságíró

Zsámbéki Gábor rendező

Zsolt Angéla